Sorozatban a harmadik Sixers-siker, a harmadik Stars-kudarc
2026. január 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Folytatódott a Melbourne Stars és a Sydney Sixers eddig kétmeccses sorozata: előbbiek a mai találkozón 3-ra bővítették a vereségsorozatukat, utóbbiak pedig háromra a győzelmijüket. Most már azonos pontszámmal állnak a tabellán.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Néhány nappal ezelőtt még ég és föld volt a különbség a Stars és a Sixers között, a zöldek javára. Azóta viszont a melbourne-iek megtorpantak, a sydney-iek rákapcsoltak, és máris csak két ponttal álltak jobban a mai vendéglátók, azaz a csillagok, így ellenfeleiknek akár az előzésre is lehetőségük volt ma. Vajon kitart a pillanatnyi forma, és ez valóban megtörténik? Vagy visszatalál régi önmagára a zöld csapat, és egy győzelemmel felugranak a tabella élére? Ilyen kérdések foroghattak a szurkolók fejében a mai találkozó előtt.
Az ütőfeldobást a rózsaszínek nyerték, és a dobást választották. Múltkori összeállításukból ezúttal kihagyták Daniel Hughest és Hayden Kerrt, akik helyére Lachlan Shaw és a mostanra véget ért ILT20-ban remeklő Sam Curran érkezett. Ellenfeleiknél azonban fájó csípője miatt kimaradt a csapatból Tom Curran, így a testvérek csatája elmaradt, helyette pedig Liam Hatcher játszott. Ismét szerepet kapott viszont náluk a 41 éves Peter Siddle, akinek így ez lett a 100. BBL-meccse.
Az ütést Sam Harper és Thomas Rogers kezdte, és már az első játszma egy érdekes (és sportszerű) jelenetet hozott: a dobó, Ben Manenti az ütés után összeütközött Rogersszel, amitől mindketten kifeküdtek, de a labda meglett Manentinek, és kifuthatta volna az ütőst, ám ő mégsem tette. A Stars viszont ezek után nehezen lendült bele a játékba – két játszmáig, mert utána a harmadikban máris 21 futást gyűjtöttek be, így a 4 játszmányi erőfölény 34/0-ra végződött. A határesemények viszont utána eltűntek, és a 6. játszma végén megjött az első kiesés is: a labda Harper lábáról a saját kapujára pattant. Sőt, nem sokkal utána Manenti már valóban kiejtette Rogerst, ezúttal kidobásból, amibe amúgy szintén beleért az ütős. És az olasz a 3. kiesésben is szerepet vállalt, mint elkapó: a 8. játszmában Joel Davies végzett Campbell Kellaway-jel. A pontok pedig továbbra is nehezen gyűltek, így a félidő fele 64/3-mal érkezett el, és ne feledjük, ebből 21 futás egy játszmában született... Ezek után azért Marcus Stoinis és Blake Macdonald belekezdett egy szép építkezésbe, de még éppen mielőtt elérték volna a csapat 100-asát, a 14. játszmában a gyorsan 33-nál tartó Macdonald a kapushoz élezett. A 16. játszmában, Stoinisszal és Glenn Maxwellel kikérték a választható erőfölényt: nem tűnt rossz ötletnek, csakhogy mindjárt az első dobásból Maxwell borzasztóan találta el a labdát, és máris elkapták: oda a csapat reményei? Hát lehet, mert a játszma végén Jack Edwards már a második kapuját is megszerezte, Hilton Cartwright ellen, így az állás 107/6-ra változott, és Stoinis, bár már régóta bent volt, még mindig 100-as arány alatt kullogott. És amikor a 18. játszmában kiesett, akkor is – pedig nem látszott semmi nehézség a pályában, a labdák szépen jöttek az ütőre. Ez a kapu egyébként Ben Dwarshuis másodikja volt ma, és a következő dobásból máris itt volt a harmadik, ráadásul ez a játszmája szűz is lett, szóval már nagyon fogytak a szavak arra, hogy milyen nehéz helyzetbe került a Stars. Végül a 20 játszmát sem tudták végigjátszani, mert a 19.5-ben, a 4-es zsákmányig jutó Dwarshuis dobásából elfogyott az utolsó emberük is, így mindössze egy 128-as eredményig jutottak el. Senki nem lepődött volna meg, ha a Sixers ezt nagyon hamar lekergeti.
A két nyitó ütős Moisés Henriques és Bábar Ázam volt, akik sok kisebb értékű lépéssel 2 játszma alatt máris 20/0-ra jöttek föl, de utána megjött dobni a veterán Siddle, és első labdájából egy LKE segítségével máris végzett Henriquesszel, ráadásul 1 futás híján majdnem szűzre is hozta ezt a játszmát! Tegyük hozzá: a tévében utána megmutatták, hogy a labda mellément volna az LKE-nél, de hát a pályán nem kérték ki a videót... Kikérték viszont Hárisz Roufék a következő játszmában egy meg nem adott LKE-re, de az meg hiábavaló volt. Most váltakozott néhány takarékos és kevésbé takarékos játszma, majd a 7-edikben Stoinisnek is összejött egy LKE a lassan haladó Ázam ellen. A folytatásban Curran és Josh Philippe szépen fölhozta a csapatot, és annak ellenére, hogy a 10. játszma végefelé Rouf egy lassabb labdával megtévesztette, és ezáltal elkapásba hajszolta Philippe-t, a félidő felénél látott 76/3 így is bőven a vendégek győzelmét vetítette előre. Currant ugyan még elkapták a 13. játszmában, de utána Shaw és Jordan Silk tette a dolgát: nem túl gyorsan (hiszen nem is volt rá szükség) lépegettek előre, a 15. játszmában elérték a 100-at, majd Shaw hirtelen rákapcsolt, beütött 3 határt, és a cél olyan közel került, hogy azt a 18. játszma elején egy Silk-duplával el is érték.
Ezzel a csapatok helyezése nem változott, a Stars maradt a harmadik és a Sixers a negyedik, de már jóval szorosabb a helyzet ott az élbolyban.
