Nagy győzelmével tapad a továbbjutókra a Heat

2026. január 10. – Szerző: Krikettgalaxis

A hetedik helyen álló Brisbane Heat jelentős különbséggel győzte le a nyolcadik Sydney Thundert a mai első BBL-meccsen, így, bár nem jöttek föl továbbjutó helyre, de ugyanannyi pontjuk lett, mint három másik, rájátszást érő helyen álló klubnak. Vagyis: nagy csata várható a folytatásban!

Brisbane belvárosa a Brisbane (vagy Maiwar) nevű folyóval (illusztráció)

A kép szerzője: Kgbo (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

A mai első mérkőzésen az utolsó két helyezett csapott össze, ám ez a találkozó a legkevésbé sem ígérkezett unalmasnak, tét nélkülinek meg aztán főleg nem. A Thunder számára már valóban csak a büszkeség és az egyéni statisztikák voltak a tét, de a Heatnek nagyon is volt miért küzdenie: ők hiába álltak a 7. helyen, mindössze 2 pont választotta el őket a második (!) helyezett Scorcherstől, így valami földöntúli arányú sikerrel akár őket is megelőzhették volna.

Az ütőfeldobást a Thunder nyerte, és... kapaszkodjanak meg: az ütést választotta! Eddig, hiába telt már el 28 meccs a szezonból, még senki nem döntött így – utoljára tavaly januárban láttunk erre példát a BBL-ben! Összeállításukból ezúttal hiányzott Sam Konstas és Nathan McAndrew, akik helyett Cameron Bancroft és Ryan Hadley került be, míg a hazaiak a tesztválogatottból visszatérő Usman Khawajával és Marnus Labuschagne-nel erősödtek, akik Lachlan Hearne-t és Hugh Weibgent szorították ki a csapatból, ezen kívül pedig még annyi változott, hogy Oli Patterson helyett Zamán Hán kapott szerepet, aki utoljára 2023-ban játszott a BBL-ben – éppen az ST színeiben...

Az ütést Matthew Gilkes és David Warner kezdte, be kell vallani, kettő, de inkább kettő és fél igen gyenge játszmával, de amikor a 4-edikben Xavier Bartlett dobott, őt a két ütős már három hatossal is megkínálta, így az erőfölény 34/0-ra végződött. Ám szinte rögtön utána Gilkes egy Matt Renshaw-labdát éppen a csúcshoz kanalazott, akinek könnyű dolga volt az elkapásban, aztán a határesemények újra hosszabb időre megszűntek, és még mielőtt megjöhetett volna belőlük az első, egy kiesés előzte azt meg: a 7. játszma végén Bancroftot kapták el a nyílt középen. Ezek után Warnernek lassacskán sikerült 3 négyest összehoznia a félidő feléig, és 49-re följönnie, de társa, Sam Billings egyelőre nem sokat mutatott: 10 játszma után az állás 70/2 volt. Warner aztán hamar elérte az 50-et, majd újabb 4-eseket hozott, és megint azt a magányos harcos szerepet töltötte be, amire már korábban is láttunk példát a Thundernél... Sokat mond, hogy amikor a 13. (választható erőfölényes) játszmában a társulás elérte az 50-et, abból csak 8 futás volt Billingsé – bár tegyük hozzá, hogy ő jóval kevesebb labdához is jutott. A 14. játszmában aztán végre ő is beindult 3 egymás utáni 4-essel, így ez a minierőfölény 29 futást hozott a csapatnak: a 120/2 pedig már nem is nézett ki rosszul. De pont amikor már ilyen szépen haladtak, akkor egy elég buta módon elvesztették Warnert: Billings ütését Labuschagne elejtette a mélységi középpályán, de az ütősök egy kockázatos második futásra indultak közben, ami nem sikerült, és kifutás lett belőle... De azért Billings és Nic Maddinson segítségével a 17. játszma végére már a 150-et is átlépték, és csak ezek után sikerült kiejteni a kapushoz kesztyűző angolt. Az utolsó két játszmában aztán, pedig sok kapujuk megvolt még, nem sikerült az igazi gyorsítás a Thundernek, sőt, rövid időn belül két emberük is kiesett, így csak 180-ig jutottak el a végére. Ez olyan átlagosnak tűnt, pedig könnyen lehetett volna több is.

A kergetést Khawaja és Jack Wildermuth nyitotta, akik elég hamar nyilvánvalóvá tették, hogy ez a cél nem éppen túl magas. Bár előtte is volt néhány határ, de például a 3. játszmában csak Wildermuth egymaga 23 futást kaszált be, benne 3 hatossal, így annak ellenére is, hogy a negyedikben az ütője éléről a mélységi keresztlábhoz szállt a labda, aki elkapta, az 58/1-es erőfölény kiváló volt a hazaiak számára. A folytatásban kisebb lépésekkel, de magabiztosan haladt előre Khawaja és Nathan McSweeney, de utóbbit a 7. játszma végén szintén a mélységi keresztláb elkapta. Innentől viszont megérkezett a 4. rendű Renshaw, ő pedig Khawajával egy rendkívül jó párt alkotott. Bár az első pár játszmában még lassúak voltak, de például a 10-edikben már 15 futást hoztak össze, ami azt jelentette, hogy a félidő felénél 108/2-t mutatott az eredményjelző: ez bőven a Heat győzelmét jósolta. A következő játszmában Khawajának már az 50-ese is meglett, a futások pedig csak gyűltek és gyűltek... A félidő második felében a 16. játszmában volt az első (!) nullás dobás, akkor, amikor a csapat már 175-nél tartott – ekkor tehát a cél már csak pár apró lépésre volt. A Thunder ekkor még annyit tudott szépíteni, hogy Wes Agar kiejtette a 78-nál tartó Khawaját, de a következő játszmában Max Bryant 6-osával a kékek megnyerték a meccset.

Viszont ezzel az eredménnyel a Brisbane még mindig csak az 5. helyre jött föl, ami nem ér továbbjutást – de legalább azonos pontjuk van az előttük levő 3 csapattal.