Elkelt egy újabb továbbjutó hely: a Paarlé lett

2026. január 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Lassan fogynak a továbbjutó helyek az SA20-ban: most a Paarl Royals foglalta le a másodikat, miután ma este igen gyorsan lekergették a Pretoria Capitals által állított alacsony célt. A meccs egyértelmű hőse Ottniel Baartman volt, aki 5-ös zsákmányt, mesterhármast és szűz játszmát is felmutatott.

A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Hiába volt már közel a csoportkör vége, és hiába állt a Capitals a 2., a Royals a 3. helyen, még mindig mindkettejüknek megvolt az esélye, hogy elbukják a továbbjutást. Igaz, ez az esély kicsi volt, de jobb biztosra menni, nemdebár? Ahhoz pedig egy mai győzelem éppen elég lett volna, hogy biztosra menjenek: bármelyikük is nyerte volna meg ezt a találkozót, másodikként csatlakozhatott volna a már rájátszásba jutott Sunrisershez – a vesztesnek pedig maradt a kicsi izgulgatás. A két csapat nemrég, 5 nappal ezelőtt találkozott egymással: akkor a fővárosiak egy alacsony eredményt is sikerrel megvédtek. Ma viszont Centurionban, a PC hazai pályáján játszottak, egészen más körülmények között.

A pénzfeldobást a Capitals nyerte, és az ütést választotta – igen, az SA20-ban ez is megtörténik időről időre! Csapatukban semmi változás nem történt az előző meccsükhöz képest, ellenben a Royals hármat is cserélt. Ott Keagan Lion-Cachet, Mudzsíb ur-Rahmán és Nqobani Mokoena is hiányzott most, és bekerült az összeállításba Hardus Viljoen, Vakár Szalámhíl és Ottniel Baartman.

A két nyitó ütős Connor Esterhuizen és Shai Hope volt, és bár mindjárt az első játszmában volt egy elkapásgyanú Esterhuizen ellen, azt megúszta, mert nem ért bele, így összességében nem indult rosszul a Pretoria. Viljoen viszont eléggé: a második játszmában két dobása is olyan széles lett, hogy még a kapus sem érte el, és 5–5 extrával gazdagodott az ellenfél... Aztán hamarosan Hope beütött egy hatost, így 3 játszma után, 30/0-nál minden szép és jó volt a PC-nek. Csakhogy akkor megjött dobni Baartman, és az első labdájából eltalálta Esterhuizen középső karójának tetejét, a második labdájából pedig Jordan Coxot ejtette LKE-be... A mesterhármas viszont nem lett meg neki, viszont takarékos volt, és Viljoen is feljavult, így az erőfölény végén már csak 40/2-t mutatott az eredményjelző. A Capitals elindult egy lejtőn, és ott innentől nem volt megállás. A 7. játszmában elvesztették Wihan Lubbét is, és bár a következőnek beállt Dewald Brevis beütött még két hatost a félidő feléig, de azokon kívül alig-alig volt bármi más pontszerzés, így az állás addigra csak 68/3 volt. És ez még nem minden. Újabb két határmentes játszma következett, ráadásul Sikandar Raza egy nagyon alacsonyan maradó labdával kidobta Brevist is. Ezek után Sherfane Rutherford még belefogott egy mentőakcióba, és 3 játszma alatt 3 hatost és 1 négyest kaszált be, de a csapat így is csak a 15. játszmában érte el a 100-at. Sőt, a következő két játszma megint nagyon takarékos lett, megint két újabb kapuval, így hiába ütött be utána egy másik karibi, Andre Russell is két hatost egy játszmán belül, 12 labdával a vége előtt még csak 126/6 volt az állás. Innen azért egy jó végjátékkal akár a 150 is meglehetett volna – de teljesen más történt! A 19. játszmára megjött dobni ismét Baartman, és ha a meccs elején nem sikerült neki a mesterhármas, hát most igen: ezzel 5-ös zsákmányig jutott, ráadásul a játszmája szűz is lett. A végén Viljoen adta meg a kegyelemdöfést a PC-nek, amely így a 20. játszma elején elvesztette az utolsó emberét, és csak 127 futással fejezte be a félidőt.

Egy ilyen állás után kétféleképpen szoktak folytatódni a dolgok. Vagy a második csapat is nagyon szenved, és egy izgalmas, alacsony pontösszegű meccs kerekedik ki, vagy igen simán nyernek. Amikor Lizaad Williams a második játszma legelején LKE-be ejtette Lhuan-dré Pretoriust, majd ugyanő a 4. játszmában végzett a nagyon lassan haladó másik nyitóval, Asa Tribe-bal is, még hihettük azt, hogy az első forgatókönyv teljesül. Ám időközben Rubin Hermann már beütött 2 négyest, majd még az erőfölényben további 3-at, így a 6 játszma után látott 40/2 már egy picit mást sejtetett. Igaz, pont 40/2 volt az első félidőben is, de most nem érződött, hogy ugyanolyan összeomlás következne a Paarltól is. És valóban: most nem kapuk, hanem egy gyors pontszerző időszak követte az erőfölényt: Hermann például a 8. és 9. játszmában három maximumot is kizúdított, 46-ra följőve, és bár ezek után egy újabb nagy kísérlet során elkapták, de a félidő fele így is 73/3-mal jött el, ami ilyen alacsony cél esetén bőven elégnek tűnt. Főleg úgy, hogy ott volt még Dan Lawrence és David Miller: ők egy-egy 4-essel jelentkeztek rövidesen, majd a 13. játszmát 20 futással hozták le, így most már nem az volt a kérdés, meglesz-e a kergetés 20 játszma alatt, hanem hogy 16 alatt meglesz-e, hogy pluszpontot kapjanak! És mivel a 14-edikben megint 15-öt kaszáltak be, a kérdés el is dőlt... hiszen most már csak 5 futás hiányzott nekik. Azt ugyan a vártnál picit nehezebben kaparták össze, de még bőven a 16. játszmában, így ezért a győzelemért 5 pontot kaptak.

Így a Paarl föl is jött az első helyre: bár ugyanúgy 24 pontjuk van, mint a Sunrisersnek, és az NFA-juk rosszabb, de ilyenkor az elsődleges rendező szempont a győzelmek száma, és az nekik eggyel több. Ami a vesztes Pretoriát illeti: ők a maguk 20 pontjával még mindig a 3. helyen állnak, és továbbra is csak kevés dolog veszélyezteti a továbbjutásukat.