Az utolsó csoportmeccsen dőlt el, hogy a Sixers jutott tovább
2026. január 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Pont úgy alakult, hogy a Brisbane Heat és a Sydney Sixers egymás között dönthette el a negyedik továbbjutó kilétét a BBL utolsó csoportmeccsén. A hazai közönségnek azonban csalódnia kellett: a győzelmet a vendég rózsaszínek szerezték meg, akik ráadásul ezzel mindjárt az első elődöntőbe jutottak be.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A semleges szurkolók számára igen szerencsésen alakult a BBL csoportköre: a mai, utolsó csoportmeccs tulajdonképpen a rájátszás meghosszabbítása volt visszafelé az időben. Hiszen a Heatet és a Sixerst egyetlen pont választotta el egymástól, úgy, hogy a Sixers a 4., a Heat pedig az ötödik volt, vagyis aki itt nyerni tudott volna, az biztos továbbjutó lehetett volna. A rózsaszínek ráadásul a második helyre is felugorhattak volna, azaz az első elődöntős helyet szerezhették volna meg maguknak, míg a Brisbane csak a végselejtezőt – de ez most mindegy volt nekik, a lényeg, hogy ma muszáj volt nyerni mindkettejüknek.
Az időjáráselőrejelzések záporokat, zivatarokat jeleztek előre a térségben, de nem volt biztos, hogy a Gabbát is elérik. Az ütőfeldobás győztese, a Sixers, a dobást választotta. Csapatukban ezúttal nem játszott Harry Manenti, akinek helyére visszatért a múltkor térdfájdalmak miatt hiányzó Ben Dwarshuis. Ezzel szemben a Brisbane ugyanazzal a 11-gyel próbálkozott ma is, akikkel az előző mérkőzésükön.
A két első ütős Jack Wildermuth és Usman Khawaja volt, viszont az első játszmát Mitchell Starc dobta, és tudjuk, ez jó eséllyel mit jelent: kapuvesztést. És valóban, az 5. labdából (ami egyébként egy magas röpte volt, de annyira nem magas, hogy érvénytelen legyen) kiejtette a pont egy mezőnyjátékoshoz ütő Wildermutht. A második játszmát Sean Abbott dobta, és bár ilyenkor nem törvényszerű, de ebben is kiesett egy ember: most Khawaja beleérése szállt éppen a rövid hármashoz. Starc pedig a harmadikban is eredményes volt, most kapuselkapás segítségével, így hamar kisebb (nagyobb) bajba került a Heat. Ráadásul a 4. játszmában egyik ütős sem szerzett futást, csak 5 extrának köszönhették, hogy mégis léptek előre egy kicsit: de az erőfölény így is csak 27/3-ra végződött. A javítás pedig nem nagyon ment a mostani párnak, Nathan McSweeney-nek és Marnus Labuschagne-nek: a folytatásban is sokáig legfeljebb szimplákat szereztek, ráadásul McSweeney-t egyszer majdnem el is kapták, csak Steven Smith elhibázta a lehetőséget. Azért a félidő feléig egy négyes még becsúszott, és pár dupla is akadt, de a 10. játszmában Labuschagne-t is elkapták, így az állás 59/4-re módosult. A folytatásban azért följavult az ütőjáték: a nullás labdák legalábbis szinte eltűntek, és időről időre akadtak négyesek is, de stabil társulások most sem alakultak ki. McSweeney szépen tartotta magát, de társait folyamatosan vesztette el maga mellől. A 14–15. játszma fordulóján például három dobáson belül ketten is kiestek, viszont ekkor kezdődött el a választható erőfölény is, ami a kapu ellenére is nagyon nagy lökést adott a kékeknek: ennek az időszaknak a hőse Michael Neser volt, aki az első játszmát három 4-essel fejezte be, majd amikor a másodikban egy szimplával visszakapta az aktív pozíciót, még hirtelen beütött egy 6–4–6-ot! Sőt, a 17. játszmában újabb 16 futás gyűlt össze, majd Neser kiesése után McSweeney a maga 50-esét is elérte. És bár a végéig még két ütős búcsúzott, de McSweeney végigbírta, és 69-neskiig jött föl, a Brisbane így összesítésben 171-gyel zárt, ami már egész jónak tűnt. Starc egyébként 4/35-tel (rövid) BBL-pályafutása legjobb dobóteljesítményét érte el.
Viszont ne feledjük, hogy ezen a pályán a közelmúltban ennél jóval nagyobb célok is le lettek már kergetve. Ráadásul olyan ütősök kezdték az ütést, mint Bábar Ázam és Steven Smith, szóval most is megvolt rá az esély. Ja, vagy Ázamot nem kellett volna így kiemelni? Ő ugyanis ma rossz napot fogott ki, 6 labdából csak 1 futást gyűjtött, a hetedikből pedig elkapták a zárt középen... Két játszma után azonban így is 21/1 volt az állás – Smithnek és 9 TÉM extrának (!) köszönhetően. Neser viszont, ahogy ütősként, most dobóként is fordított a meccs menetén: a 3. játszmában kiejtette Josh Philippe-et, így végül az erőfölény 39/2-re végződött. Smith és Moisés Henriques a folytatásban közepes sebességgel haladva és a szükséges pontarányt szinten tartva lassan-lassan növelte a Sixers győzelmi esélyeit, amik még annak ellenére is jók maradtak, hogy a 9. játszmában Wildermuth dobását Henriques a mélységi középpályáshoz ütötte, aki elkapta. Utána ugyanis Sam Curran jól szállt be, rögtön két 4-essel kezdett, a félidő fele így hamarosan 91/3-mal érkezett el. Érdekesség, hogy 6-os ebben a félidőben még nem volt – és ez továbbra is így maradt, mert a Smith–Curran pár ugyanúgy folytatta, ahogy az előző. A 14. játszmában Smith 50-ese is meglett, majd a 15-ödiktől kezdve a rózsaszínek kikérték az erőfölényt. Igaz, ez most nem sült el olyan jól, mint az első játékrészben: csak 13 futás jött össze a 2 játszma alatt, miközben Zamán Hán egy tökéletes jorkival kidobta Smitht. De az utolsó 4 játszmára így is csak 35 futás hiányzott a vendégeknek, és még 4 kapujuk megvolt. Azért a 17-edikben még ijesztegetett a BH, csak a mezőnyben semmi sem jött össze nekik: két kifutási és egy elkapási lehetőség is volt, de mindet elszalasztották... A vége mégsem lett azonban szoros: Curran rövidesen két hatost is beütött, elérve a maga 50-esét, a 19-edik játszmát pedig Lachlan Shaw egy 4–6-tal kezdte. Így hiába esett ki ő is a következő labdából, aztán Jack Edwards egy 6-ossal lezárta a meccset, elődöntőbe juttatva a sydney-ieket.
