Idén utolsó lett a tavalyi bajnok az SA20-ban
2026. január 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Miközben a Sunrisers Eastern Cape mai győzelmével bebiztosította a helyét az első elődöntőben, addig a vesztes MI Cape Town, a címvédő elbukta a továbbjutás utolsó esélyét is, és az első két szezonhoz hasonlóan az utolsó helyen végzett.
Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Egyértelmű, de észveszejtően nehéz volt a helyzet a bajnok MICT számára: a továbbjutáshoz itt és most pluszponttal kellett volna verniük az erős Sunriserst, másrészt holnap a Johannesburg vereségében kellett reménykedniük. Utóbbiért nem tehettek semmit, de az elsőért igen – és ebben egy kis reményt adhatott nekik, hogy két nappal ezelőtt kis különbséggel ugyan, hazai pályán ugyan, de csak le tudták győzni a narancsokat... Azokat a narancsokat, akik viszont a maguk részéről szintén küzdöttek még valamiért: az első két hely valamelyikéért, ami első elődöntőt ért volna számukra.
Bár a szezonban a SEC részéről nem egyszer láttunk olyat, hogy az ütést választották, de ma Tristan Stubbs kapitány a dobást választotta, szavai szerint a szél miatt. Csapatukból ezúttal hiányzott Lewis Gregory, akinek a helyét Chris Green vette át, akinek BBL-csapata, a Thunder pár napja fejezte be a szereplését, így Green most átjött az SA20-ba. Az MI viszont nem változtatott a múltkor győztes csapatán: talán érthető is.
A két nyitó ütős Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton volt, akiken tehát nagy nyomás volt: a pluszponthoz valami jó nagy első félidei eredmény lett volna most hasznos. De eléggé bizonytalankodtak, és ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy alig gyűjtötték a futásokat, összességében is látszott rajtuk a feszültség. De a Sunrisers sem lehetett boldog a kezdeti időszakkal: a 2. játszmában Adam Milne bal combja három dobás után megsérült, így nem tudta folytatni a játékot: ezt a játszmát Tristan Stubbs fejezte be helyette, és Milne később sem tért vissza. Stubbs első dobásából egyébként LKE-t ítélt a bíró Rickelton ellen, de videózás után ezt még visszavonták – nem úgy, mint a 4. játszmában, amikor Green dobásából ismét LKE volt az ítélet. Az első határesemény csak ezek után született meg, igaz, most rövid időn belül egész sok is, így az erőfölény 43/1-re végződött, de még ez sem volt az az álomkezdés, amit a Fokváros szeretett volna. A folytatás pedig még ennél is kevésbé volt álomszerű: megint lecsökkent a nagy pontértékű ütések száma, és a 10. játszma végén Green szétdobta az eddigi is szenvedősen haladó Van der Dussen kapuját, így a félidő fele 71/2-vel érkezett el. De az újként bejövő Nicholas Pooran sem tudott új lendületet hozni a játékba, most egy, az eddigieknél talán még gyengébb időszak jött ütősszempontból, sok pöttyös labdával, ráadásul a 13. játszmában a csupán 2 futáson álló Pooran ráütött egy labdát a saját kapujára, szóval kész katasztrófa volt ez az MICT számára: 14 játszma után csak 82/3-ra álltak. George Linde ekkor még beütött egy hatost, sőt, a 16. játszma elején hármat is (!) egymás után, de Greennek erre is megvolt a válasza – kiejtette Lindét, bár itt inkább az elkapó, Stubbs emelendő ki, aki a pálya szélén először elkapta a labdát, majd érezte, hogy kiviszi őt a lendület a pályáról, ezért visszadobta a levegőbe, visszalépett a határon belülre, és újra elkapta. A helyére érkező Kieron Pollardtól sokan sokat vártak, de ma csak sok nullásat kaptak: 5 dobás után sem volt még pontja, így több szurkoló már azon kezdett gondolkodni, nem kellene-e őt visszavonultatni, ahogy mostanában egyre többször látjuk ilyen helyzetekben – végül a kérdés eldőlt, mert a 6. dobás, Marco Jansen részéről eltalálta a láb-karóját. Az utolsó két játszmában még megrázta magát egy kicsit a vendégcsapat, Hendricks 70-neskiig menetelt el, és Jason Smithnek is volt két határja, de az eredményük így is csak 148 lett. Ez bizony a győzelemhez sem tűnt elégnek, nem hogy a pluszpontos győzelemhez: most legfeljebb 118-ig hagyhatták eljutni az ellenfelüket...
A második félidő nyitói Quinton de Kock és Jonny Bairstow voltak, de utóbbi, két négyes után már a 3. játszmában búcsúzott, amikor elkapták a mélységi középpályán. Azonban ez még nem sokat használt a kékeknek: a helyére bejövő Matthew Breetzke ugyanis már nem adta magát ilyen könnyen. És bár például Dane Piedtnek volt egy rendkívül takarékos játszmája is, de az erőfölény végén látott 37/1 így is elkeserítő lehetett a fokvárosiaknak. A társulás pedig hasonlóan folytatta, nem túl gyorsan, bár a 10. játszmában hirtelen két De Kock-hatos is megjelent, így a félidő fele 71/1-gyel érkezett el: az MI esélyei körülbelül teljesen lenullázódtak. Sőt, amikor a 12. játszmában De Kock egymaga újabb 16 futást kaszált be, majd a 14-edikben már az 50-esét is begyűjtötte, minden egyértelművé vált. Matematikailag pedig a 17. játszmában, hiszen akkor érte el a narancs csapat a 119-et, meg amúgy, ettől függetlenül, Breetzke is a maga 50-esét. Ez a szuper társulás viszont ennél tovább már nem bírta: a 18. játszma elején Corbin Bosch egy elég széles röptét dobott, amibe De Kock rosszul ért bele, és a mélységi fedezeten elkapták: a stadion lelátói elcsendesedtek, bár a hazai csapat még ekkor sem volt nehéz helyzetben. Úgy meg főleg nem, hogy hamarosan az új ember, Jordan Hermann is bejelentkezett egy 6-ossal – az utolsó játszmára már csak 5 futás hiányzott a Sunrisersnek. Az pedig, ha a vártnál kicsit nehezebben is, de meglett, így a SEC felugrott a tabella élére, és bebiztosította, hogy az első elődöntőben folytathatja.
