Vége a durbani álomnak: a Super Kings jutott tovább
2026. január 19. – Szerző: Krikettgalaxis
A szezont jól kezdő, majd visszaeső Joburg Super Kings a csoportkör végére visszatalált régi önmagához, és jól játszva verte a Paarl Royalst: pont ez kellett nekik ahhoz, hogy továbbjussanak, és leszorítsák a Durbant a továbbjutó helyről. A végselejtezőben így újra összecsaphat a JSK és a Royals.
Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Joburg vagy Durban? Durban vagy Joburg? Minden más már letisztázódott, csak ez nem: kettejük közül ki lesz az utolsó továbbjutó. Szegény Durban már nem tudott mit tenni, csak figyelni, hogy ma mi történik – a Johannesburg viszont a kezében tartotta a dolgokat, és nem kellett másoktól függeniük: rajtuk múlt, hogy megnyerik-e a mai találkozót. Na meg persze az ellenfélen, a Royalson, akik nagyon hullámzóan teljesítettek idén, mégis könnyedén továbbjutottak – nekik már csak az volt a kérdés, hogy az első elődöntőben vagy a végselejtezőben folytatják. Győzelmük esetén egyébként konkrétan az első helyre ugrottak volna föl.
A pénzfeldobást a vendég sárgák nyerték, és az ütést választották. Csapatukat rendesen felforgatták mára: kimaradt a múltkoriból a gyengén játszó Rivaldo Moonsamy, a sérült Donovan Ferreira, valamint Duan Jansen és Daniel Worrall, helyettük pedig visszatért Michael Pepper, Imran Tahir, Prenelan Subrayen, és bemutatkozott egy újonc, a 21 éves Neil Timmers, aki kapus és ütős szokott lenni. A hazaiaknál Kyle Verreynne és Hardus Viljoen helyét Asa Tribe és Nqobani Mokoena vette át.
Az egyik nyitó ütős máris Timmers volt, mellette pedig az ezermilliószor rutinosabb James VInce, ám ma nem (sem) a rutin számított! Vince már a 3. dobásnál melléütött, Bjorn Fortuin labdája viszont a kapura tartott – összegezve: a labda eltalálta a kaput. Timmers viszont élete második hivatalos Húsz20-as (és első SA20-as) mérkőzésén egész jól megállta a helyét: nem haladt ugyan gyorsan, de mint kiderült, nehéz is lett volna, például új társa, Michael Pepper sem tudta villámsebességgel gyűjtögetni a pontokat. Az 5. játszmában Pepper ráadásul majdnem LKE-be esett, de a dupla bíró szava megmentette, aztán a 6-odikban Timmers a sisakjára is kapott egy kis ízelítőt a magas szintű krikettből – szerencsére semmi baja nem lett. Az erőfölény végül 39/1-re végződött: nem túl megnyugtató egy győzelmi kényszerben levő csapat számára! Persze nyilván Pepper is érezte ezt, ezért amikor a 8. játszmában megjött dobni a kínai stílusú Vakár Szalámhíl vállalkozott ellene egy – sikeres – hatosra, ám két labda múlva ferde hajtása túl magas lett, és elkapással végződött. Timmers és Matthew de Villiers aztán szép lassan 67/2-ig emelték a JSK-t a félidő felére: még mindig nem éppen elégséges, de már valami. Végül Timmers 39-cel esett ki LKE-ből, és még egy videózási lehetőséget is magával vitt: még ha lassú is volt, egy debütánstól nem olyan rossz. Most érkezett meg viszont a pályára a részben magyar származású Du Plooy Leus, ő pedig új színt vitt az ütőjátékba! Bár sokáig még ő is lassan haladt, 9 dobás után még csak 10 futása volt, de aztán jött tőle az első hatos, így 15 játszma után már 106/3 volt az állás – és csak most következett az igazi tűzijáték! Bár Szalámhíl hamarosan kiejtette mellőle De Villierst, majd Mokoena eltalálta Wiaan Mulder középső karójának tetejét, Du Plooy még ott volt, és például a 19. játszmát egy 6–6–4-gyel nyitotta, a 20-adikban pedig már az egyéni 50-ese is meglett, mindössze 24 dobásból! A szuperkirályok így főként neki köszönhetően 166-ig eljutottak, ami ezen a pályán már egész kényelmes eredmény volt.
A kergetést Lhuan-dré Pretorius és Tribe kezdte, és bizony valóban meglátszott rajtuk is, hogy ez nem a legütősbarátabb pályák egyike a világon. Itt valakinek le kell utánoznia Du Plooyt, vagy különben baj lesz! Tribe-nak nem sikerült. Neki a 3. játszma végén Subrayen eltalálta a középső karóját, és bár a folytatásban Pretorius és Dan Lawrence nagyon-nagyon kevés nullással haladt előre, azért így sem voltak gyorsak, és az erőfölény csak 43/1-re végződött. Ami nem volt rossz ugyan a Paarlnak, de túl jó sem. A Super Kings viszont gondolt egyet, és ha már betették a csapatba a 46 éves Tahirt, hát be is küldték dobni – ő pedig egy csalókával máris a 4. dobásából kiejtette Pretoriust, majd például a 9. játszmában öt nullásat is hozott egymás után. Lawrence a 10. játszmában még beütött egy hatost, amivel a félidő felére 71/2-re szépített, de ez az állás már kevésbé volt kiegyenlítettnek nevezhető: egy kicsit már a JSK felé húzott. Aztán pedig ahogy telt az idő, ez az érzés, hogy a sárgák állnak jobban, csak egyre erősödött, és hamarosan már nem csak érzés volt, hanem kőkemény tény is. A 12. játszmában Mulder kiejtette Rubin Hermannt, majd elég hamar három újabb ember is kiesett Lawrence mellől – amellől a Lawrence mellől, aki amúgy a 14. játszmában például két hatost is ütött, és az egyetlen igazi Royals-harcos volt ma. Ja, azt tudni kell, hogy David Miller, aki akár egy másik harcos is lehetett volna, megsérült az első játékrészben, és most nem tudott kijönni ütni. De lehet, hogy ha tudott volna, a győzelem akkor sem lett volna meg a rózsaszíneknek: a többiek ugyanis annyira gyengék voltak. Ismételjük, Lawrence kivételével. De ő sem érte el az 50-et, mert a 17. játszmában Akeal Hosein labdája a lábáról a kapujára pattant... A sorvég pedig a 19. játszma elején elfogyott, miközben a Paarl csak 122-ig jött föl: ez még pluszpontot is hozott a JSK konyhájára, bár ez most már a legkevésbé sem számított: azzal és anélkül is a 4. helyre jöttek volna, jöttek föl!
Ez azt jelenti, hogy a végselejtezőben ugyanez a két csapat találkozik majd, míg az első elődöntőt a Sunrisers és a Capitals vívja.
