Összeomlott a Sixers, döntőben a Scorchers
2026. január 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár nem valami jó eredményt ért el a Perth Scorchers a BBL első elődöntőjében, az ellenfél, a Sydney Sixers nagyon gyorsan elvesztette az összes emberét, és súlyosan kikapott: ezzel a narancsok máris a döntő résztvevőinek mondhatják magukat. A Sydney újra próbálkozhat a második elődöntőben.
Perth látképe (illusztráció)A kép szerzője: Calistemon (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A Perth 5-ször, a Sixers 3-szor nyerte meg eddig a BBL-t: ezzel ők a torna történetének két legsikeresebb csapata. Most újra mindketten úton vannak abba az irányba, hogy eggyel növeljék trófeáik számát – persze ehhez ellenfelüket ebben meg kell akadályozni. A mai meccsen, az első elődöntőben teljes megakadályozásról még nem lehet szó: a vesztes, mint tudjuk, újra próbálkozhat a második elődöntőben, így nincs kizárva, hogy akár a döntőt is ugyanez a két erős együttes vívja majd.
A forró perthi délutánon az ütőfeldobást megnyerő Sixers a dobást választotta. Csapatukat Sam Curran elhagyta, hogy részt vehessen az angol válogatott vébéfelkészülésén (egy Srí Lanka elleni sorozaton), így az ő helyére ma Ben Manenti került, más változás nem volt náluk. A narancsoknál Luke Holt maradt ki a múltkori összeállításhoz képest, és Brody Couch volt az új ember.
A Scorchers nyitó ütősei Mitchell Marsh és Finn Allen voltak, akik egy TÉM-mel kezdtek, pedig Marsh beleért az ütővel – na mindegy, ez most a legkevésbé fontos dolog. Ami viszont picit többet számít, az az, hogy a második játszmában Mitchell Starc dobásából Marsh nem tudott leszorítani egy hajtást, így Lachlan Shaw vetődve el tudta kapni. Ezek után a lassú kezdés miatt létfontosságú volt Allen hatosa a 4. játszmában, aminek köszönhetően az erőfölény végére legalább 25/1-ig el tudtak érni, ha tovább nem is. Az 5. játszmában Allen véletlenül társa, Aaron Hardie kezét találta el a labdával, akit hosszasan ápolni kellett, de tudta folytatni a játékot. És Allennel együtt elég jól is folytatta: a 8. játszmában az új-zélandi egy újabb hatossal, ami neki már a 37. volt a szezonban (és ezzel új BBL-történeti rekordot állított föl) már 67/1-ig is följöttek – de közvetlenül ez után a hatos után elhibázott egy húzást, és ütőjének alsó éléről a saját kapujára vágódott a labda. Ez pedig egy elég gyenge sorozatot indított meg a Perthnél: ha nem is azonnal, de hamarosan jött egymás után 5 nullás, aztán Josh Inglis kiesése, majd még egy pöttyös... Ezen Cooper Connolly még többek között egy 6-ossal szépített, így a félidő felénél 79/3 volt az állás: elég kiegyenlített helyzet volt. De hamarosan tovább romlott a hazaiak számára: Ben Dwarshuis játszmájában csak 1 futás gyűlt össze, aztán Manenti kiejtette Connollyt, aki éppen a hátsó csúcshoz nyesett, és ellene is csak két szimplára futotta az ütősöktől. A 13. játszmában ráadásul kapuselkapást ítéltek Hardie ellen, amire hiába kért DFR-t az ütős (kicsit bizonytalankodva), érvényben is maradt! Kis megkönnyebbülést hozhatott a csapatnak, amikor a 14. játszmában Manenti ellen végre 14 futást sikerült összehozniuk, amivel meglett az összesített 100 is, de utána Dwarshuis megint egy kaput hozott (Laurie Evans volt az áldozat), és visszatért a lassú haladás. Amivel azért a 17. játszma végére csak elhaladtak 119-ig: és érdekes módon csak ezek után kérték ki a választható erőfölényt. Azt viszont a körülményekhez képest egész jól kihasználták: Ashton Turner és Jhye Richardson 23-at tett hozzá az eredményhez – azonban az utolsó játszma megint a rózsaszíneknek sikerült jól, például Jack Edwards két kapujának és egy kifutásnak is köszönhetően, így a végeredmény 147/9 lett. Nem sok, de ezen a pályán mostanában gyakran láttuk, hogy nehéz az ütés...
A második félidőt Bábar Ázam és Steven Smith kezdte – és azonnal be is bizonyosodott minden balsejtelem a Sydney részéről: Connolly második dobása kikerülte Ázam hajtást próbáló ütőjének külső élét, a kapus pedig leverte a kaput: kacsa! Utána Smith és Josh Philippe hamar hozott ugyan három határt is, de aztán megint egy csendes játszma jött, a negyedikben pedig Mahli Beardman ejtett ki két újabb embert! Előbb Philippe fölütötte az égbe a labdát, ami így a kapusé lett, nemsokára pedig Moisés Henriquest kapták el a középpályán: az erőfölény 23/3-ra végződött, és teljesen nyílttá vált a meccs! A folytatásban viszont Smith egy kicsit megint egyértelműbbé tette a helyzetet: míg társa, Shaw kevés futást szerzett, ő azért határokat is ütött, ám amikor Shaw is bejelentkezett egy 6-ossal, akkor utána elkapták, pár perc múlva pedig Connolly Edwardsszal is megcsinálta, amit Ázammal – a különbség annyi volt, hogy itt most nem a kapusé lett a labda, hanem rögtön a kaput találta el. A félidő fele így 66/5-tel érkezett el, és máris nem tűnt olyan haloványnak az a 147-es eredmény! Már csak Smithszel kellett volna végeznie a Scorchersnek, és egész megnyugodhattak volna – ez pedig hamarabb sikerült is nekik, mint remélték! A 11. játszmában Beardman dobása után pont a ferde lábhoz ütötte a labdát, így az állás 74/6-ra változott, és már bőven a hazaiak voltak az esélyesek. Most Manenti szépített még egy hatossal, de tovább ő sem jutott, mert utána Hardie dobását ráütötte a saját kapujára, így most már muszáj volt a 14. játszmától kikérni az erőfölényt: de hiába, mert előbb Joel Davies lett kidobás áldozata, a következő labdából pedig Sean Abbottot futották ki, amikor ütője megakadt a talajban, és nem csúszott be a vonal mögé egy futás végén... És igaz, hogy a következő játszmában kimaradt egy másik kifutási lehetőség, de nem múlt rajta semmi: pár dobás múlva az utolsó ember, Dwarshuis a levegőbe élezett egy labdát, amit a kapus begyűjtött: a Sixers 99-cel elfogyott, a Perth pedig bemenetelt a döntőbe!
