Nem lehet felhőtlen Afganisztán öröme a felkészüléssel kapcsolatban

2026. január 22. – Szerző: Krikettgalaxis

Három NH20-on találkozott egymással a hamarosan kezdődő világbajnokságra készülve Afganisztán és a Karib-térség, és eleinte úgy tűnt: az afgánok számára minden szép és jó, hiszen az első két meccset simán nyerték. A harmadikon azonban elgondolkodató méretű összeomlást produkáltak, így a sorozat 2–1 lett.

Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)

A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0

Utolsó főpróba az vébé előtt! Természetesen mindkét együttes ott lesz a februárban kezdődő világbajnokságon, bár úgy érződik, nem egyenlő erejű csoportokba kerültek. Afganisztánnak Dél-Afrika és Új-Zéland is útjába kerül majd, az Emírségek és Kanada mellett, ami azért nem kis feladat – a Karib-térség ellenfelei közül viszont csak Anglia emelkedik ki, miközben Banglades, Nepál és Olaszország könnyebben verhetőnek ígérkezik. Most Dubajban találkozott egymással három NH20-on a két válogatott. A sorozat jelentőségét mutatja, hogy például Rásid Hán elhagyta az SA20-at, hogy itt legyen – igaz, a karibiak közül többen maradtak Dél-Afrikában.

Az első mérkőzésen az afgánok az ütést választották, de Rahmánulláh Gurbázt már a legelső labdából kifutották, aztán Szedikulláh Atal is búcsúzott 2 futással, úgyhogy hamar úgy tűnt, bajba kerülnek az ázsiaiak. Utána viszont Ibráhim Zadrán és Darvis Raszúli egy elképesztő társulást alkotott: a 3. játszmától kezdve a félidő legutolsó dobásáig egyikük sem esett ki (Raszúli a 19.6-ban búcsúzott), fejenként 80 fölé jutottak, összesítve pedig 162-ig, ami új afgán rekord lett a 3. kapus párok között, jócskán felülmúlva az eddigi 116-ot! Tegyük hozzá: a játékrész végefelé a karibiak 4 elkapást is elejtettek... Afganisztán aztán a második félidőnek már csak az erőfölényében szerzett annyi kaput, mint amennyit összesen vesztettek, és később sem álltak le, és bár a karibiak például hatosból kettővel többet ütöttek, mint ellenfelük, de a folyamatos kapuvesztések miatt esélyük sem volt a sikeres kergetésre. Legjobb ütősük éppen a ma debütáló Quentin Sampson volt, a 6. rendben, de ő is csak 30 futásig jutott el. Afganisztán dobói közül négyen is kiejtettek legalább 2 ütőst, a legtöbbet, 3-at, Ziár Rahmán. Végül a Karib-térség 143-ig vergődött el, ami súlyos, 38 futásos vereséget jelentett.

A második mérkőzés nagyon sok dologban az előzőnek a másolata volt. Bár a pénzfeldobást most a Karib-térség nyerte, de mivel a dobást választották, megint Afganisztán ütött előbb. Szegény Gurbáz most is az elején kiesett, most 1 futással, de utána már máshogy oszlottak meg a pontszámok. Az most is megvolt, hogy Raszúli kiválóan játszott, és sokat hozzátett ahhoz, hogy az erőfölény már 54/2 legyen, aztán a 13. játszmában neki már az 50-es is meglett, ahogy Atal is elérte ezt a küszöböt a 16. játszmában. Ezt a társulást csak akkor sikerült megtörni, amikor a csapat már 150 fölött járt, de Atal, aztán Raszúli kiesése sem hozott megkönnyebbülést: Azmatulláh Omarzí a végén 200-as aránnyal ért el 26-neskit... Afganisztán így 189-ig jutott el, majdnem mint múltkor – és most is 4 elejtett elkapás volt közben, pont mint múltkor... A kergetés pedig akadozva, lassan indult, ráadásul a 8. játszma végén Mudzsíb ur-Rahmán egymás után két ütőst is kiejtett. Aztán hiába Brandon King kitartása és Shimron Hetmyer extra agresszivitása (270-es (!) arány fölött esett ki, 46 futással!), akiknek köszönhetően megint több hatost ütött a Karib-térség, mint Afganisztán, a cél mégis egyre elérhetetlenebbé vált. A 16. játszmában visszatért dobni Ur-Rahmán, és a múltkori két kapuját mesterhármassá egészítette ki, amivel ő lett a világ harmadik afgán játékosa, aki mesterhármast ért el NH20-ban! Aztán újabb és újabb ütősök estek ki, végül a karibiak a 19. játszmában elfogytak, és 39 futással kikaptak. Tehát az eredmény is nagyon hasonló lett a múltkorihoz.

A harmadik találkozón Afganisztán kipróbálta, milyen dobással kezdeni, és mivel a sorozat győztesének kiléte már eldőlt, mindkét együttes bátran kísérletezhetett az összeállításával: hármat is cseréltek mindketten, és ebből csak egy volt sérülés miatt (Evin Lewis nyaka sérült meg múltkor). Ezúttal King, az egyik nyitó volt a legjobb ütős, aki egészen a 16. játszmág húzta, miközben több társat is elvesztett maga mellől – bár ez a kitartás nem feltétlenül volt egyenlő azzal, hogy sok pont született volna: a 8. játszma végétől például a 15. közepéig senki nem ütött egyetlen határt sem, King pedig ezalatt mindössze 15 futást tett hozzá az összeshez. Ekkor Hetmyer beütött ugyan két egymás utáni hatost, de utána Rásid Hán amolyan Rásid Hán-féle dolgokat művelt, 2 kaput szerzett 1 játszmában 1 futás árán, így hiába jött a végén Matthew Forde részéről is 10 dobásból 27 futás, a Karib-térség csak egy átlag alatti 151-et hozott össze. Most viszont Gurbáz megmutatta, hogy miért van ott a csapatban: ma kifejezetten jól játszott, és Zadránnal együtt egészen a második félidő feléig bent voltak, mint nyitó pár, és 72/0-ig jöttek föl. Ekkor azonban Zadrán kiesett, a 15. játszmától kezdve pedig sorozatban kezdtek el potyogni az újabb és újabb kapuk – a 19. játszmát például Shamar Springer egy mesterhármassal kezdte, kiejtve az annak ellenére is 71-ig jutó Gurbázt, hogy nem sokkal korábban csúnyán arcon találta egy labda, és elég aggasztóan nézett ki. Ennek a nagy összeomlásnak pedig az lett a vége, hogy a karibiak meg tudták védeni az eredményüket, és 15 futással nyertek!

A sorozat tehát 2–1 lett az afgánok javára, így a két csapat férfi NH20-as örökmérlege a következőre változott: 11 mérkőzésből 5-öt nyert Afganisztán és 6-ot a Karib-térség.