Egyszerűen nincs SA20-döntő Sunrisers nélkül

2026. január 23. – Szerző: Krikettgalaxis

Negyedik SA20-szezon, a negyedik döntő jön a Sunrisers Eastern Cape részvételével! A gqeberhaiak ugyanis a mai mai második elődöntőn lemosták a pályáról a Paarl Royalst, így önbizalomtól duzzadva érkezhetnek majd meg a vasárnapi döntőbe.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Igen érdekes volt, hogy hogyan alakult a Sunrisers és a Royals két egymás elleni csoportmeccse: az elsőn csapattörténeti rekordot jelentő különbségű SEC-győzelem született, négy nap múlva viszont a rózsaszínek egy szűk sikerrel visszavágtak. De az még 2025-ben volt, azóta sokminden megváltozhatott. De vajon az megváltozik-e, hogy eddig az összes SA20-idényben a kelet-fokföldiek mindig bejutottak a döntőbe? Vagy negyedszer is ott lesznek, és a Paarlnak nem sikerül története első döntőjébe bejutnia, és meg kell elégedniük a tavalyi bronzérem megismétlésével? Vajon számít-e, hogy a rózsaszínek tegnap is pályára léptek, és fáradtabbak lehetnek?

A mérkőzésre semleges pályán, Johannesburgban került sor. A pénzfeldobást a Royals nyerte, és az ütést választották, remélve, hogy a saját fegyverével fogják tudni legyőzni a Sunriserst, akiktől már sokszor láttunk olyat, hogy elsőként ütve egy jó kis célt megvédtek. A Paarlnál ma kimaradt a tegnapi csapatból Keagan Lion-Cachet, akinek a helyére a most frissen megérkező, SA20-as újonc Rovman Powell került. Szintén egy változás történt az ellenfélnél is: ott Lewis Gregory helyét Lutho Sipamla vette át.

Az ütést Lhuan-dré Pretorius és Kyle Verreynne kezdte, de egyértelműen a dobóknak sikerült jobban az eleje. Marco Jansen és Sipamla ellen is alig gyűlt össze pár kis futás az első 3 játszmában, ráadásul a 2. játszma végén Pretorius pont Tristan Stubbs kezébe hajtotta a labdát, aki az elkapás után igen lelkesen ünnepelt, mutatva, milyen fontos volt ez a kapu a csapatnak! Igaz, hogy a 4. játszma végétől volt 4 egymás utáni labda, amiből 3 is négyes lett, kétszer Rubin Hermann jóvoltából, de utána ugyanő rosszul, a felső élével ért bele, és a rövid ferde lábon elkapták. Aztán Dan Lawrence is beköszönt egy 4-essel – de őt is elkapták a 6. játszmában, amit ráadásul emellett James Coles még szűzre is dobott, így az erőfölény 31/3-ra végződött: borzalmas az ütősöknek, gyönyörű a dobóknak! A bajok pedig csak tovább mélyültek paarli szempontból, mert most Senuran Muthusamy is eredményes volt egy takarékos játszma végén: Asa Tribe kapuját verte le a kapus, miután a jersey-i játékos nem találta el az élesen kitérülő pörgő labdát. És innentől a félidő feléig sok nullást, és néhány pici pontszerző ütést láttunk csak: 10 játszma után az állás 43/4 volt. De ez az időszak még tovább is tartott: csak a 13. játszmában törte meg a még mindig bent levő Verreynne egy váratlan 6-ossal – amivel a PR még csak most jött föl 50 fölé! Igaz, utána Sikandar Raza is mindkét típusú határból hozott egyet-egyet, de Muthusamy a 15. játszmában vele és a nagy reménnyel érkező Powellel is végzett (az első ismét leverés volt), így már annak a veszélye is fennállt, hogy még csak a 20 játszmát sem fogják tudni végigütni. Verreynne viszont kitartott, és többek között a 13-ig jutó Bjorn Fortuinnal is társulva a 19. játszmában elérte az egyéni 50-est, egyúttal 100 fölé is emelve a csapatát, amely így végül 114-ig felkapaszkodott. De ez is gyatra volt.

Nem is csoda, hogy Quinton de Kock és Jonny Bairstow az elejétől fogva azon volt, hogy mihamarabb véget is vessenek az egész meccsnek. Az első játszmában 3 négyesük volt, a másodikban pedig De Kock egy 6–6–4-gyel kínálta meg a dobót, így 2 játszma alatt a teljes célnak már több mint az egynegyede meg is volt! De azért Fortuin ezek után egy picit nyíltabbá tette a meccset: a 3. játszmában előbb De Kockot dobta ki, aztán Bairstow-t is ki-LKE-zte: na, még néhány ilyen játszma, és megtörténhet a csoda! Persze könnyű mondani. Jordan Hermann viszont nem így tervezte, és ő is hamar négy 4-est beütött, aztán hiába esett ki még a 6. játszmában, utána a frissen bejövő Coles az első labdát 6-osra ütötte, így az erőfölény 56/3-ra végződött. Coles társa egyébként ekkor Matthew Breetzke volt, aki viszont eléggé visszafogottan muzsikált ma. A 9. játszma végén Colesnak már 6-tal több futása volt, pedig 3-mal kevesebb labdát kapott, aztán a 10-edikben az angol újabb 3 határt ütött be, és mivel még egy 5-öt érő széleset is kaptak ajándékba, az állás a félidő felére a 97/3 volt. És a hátralevő rövid részben is inkább Coles villogott: a kergetés már a 12. játszmában befejeződött, ő pedig 19 dobásból végzett 45-neskivel.

Hát, pluszpont ezért most nem járt, de döntőbe jutás igen! A döntő vasárnap lesz, a Sunrisers pedig a Pretoriával mérkőzik meg majd. A Paarl pedig ismét meg kellett, hogy elégedjen a bronzéremmel, mint tavaly.