Hoppá, kikapott a Royal Challengers!
2026. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Sorozatban 5 megnyert meccs és a bebiztosított továbbjutás után ma elveszített egy mérkőzést a WPL-ben a Royal Challengers Bengaluru! A nagy tettet, a listavezető legyőzését a Delhi Capitals hajtotta végre, akik nemrég még utolsók voltak, de most máris a második helyre jöttek föl.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Vajon meddig bírja az RCB a veretlenséget, vajon akarja-e foggal-körömmel őrizni, vagy egy picit lazábbra veszik, hiszen a továbbjutásukat már nem fenyegeti semmi? Nekik ahhoz, hogy a biztos csoportelsőség is meglegyen, elég volt az ezzel együtt hátralevő 3 találkozójukból mindössze egyet megnyerni, úgyhogy annyira nem sürgette őket semmi kényszer. És vajon lendületben marad-e a Capitals, akik nemrég még a tabella alján szerénykedtek, majd a Mumbai legyőzésével megkezdték az emelkedést? Ezek voltak a fő kérdések a mai mérkőzés előtt.
A pénzfeldobást megnyerő fővárosiak a dobással való kezdést választották. Csapatukból ezúttal hiányzott Díjá Jádav és Lucy Hamilton, akik helyére Chinelle Henry és Minnú Maní került be. Az RCB-nél csak egy változás történt, jelesül az, hogy Premá Rávat helyett most Arundhati Reddí játszott.
Az ütést Grace Harris és Szmriti Mandháná kezdte, de nem valami magabiztosan. A második játszmában Mandhánát majdnem elkapták, de szerencséjére nem az ütővel ért bele, csak a lábszárvédőjével – ez a hang pedig az ellenfelet is megtévesztette, és fölöslegesen pukkasztottak el egy DFR-t is az esetre. Nem lett volna viszont elpukkasztás néhány labda múlva, amikor LKE-gyanúra is ki akartak kérni egyet – csakhogy ez a labda rossznak lett minősítve, úgyhogy mindegy volt, hogy amúgy valóban kiesést ért volna... Ezek után viszont az ütősök feljavultak, és játszmánként 2–2 négyest hoztak is, egészen a hatodikig: akkor nem, mert akkor Marizanne Kapp ellen kevés futásuk gyűlt, ráadásul Harrist a hátsó csúcsról induló mezőnyjátékos el is kapta, így az erőfölény 39/1-re végződött. Ezek után kicsit megszaporodtak az eddig eléggé hiányzó szimplák, majd a 8. játszma végén Mandháná a meccs első 6-osát is beütötte, de Maní a 10. játszmában kiejtette őt egy amúgy nem túl jó labdával (amit az ütős fintora is jelzett, miután elkapták), így a félidő fele 65/2-vel érkezett el. Innentől kezdve viszont egyre több kaput vesztett a Bengaluru, és többségüket úgy, hogy a kieső ütősnek alig-alig volt egy-két futása csak. Még a 3. rendű Georgia Voll jutott 10 fölé (de nem sokkal), illetve a 6. rendű Rádhá Jádav 18-ig, ami a második legjobb eredmény lett a csapatból... Nem is érdemes leírni, hogy ki milyen sorrendben esett ki, ez látszik az eredménylapon. A lényeg, hogy Nandaní Sarmá három ütőssel is végzett, amivel a legeredményesebb dobó lett. Jellemző adat, hogy a félidő első felének utolsó határeseménye a 9. játszmában volt, utána a következőre egészen a 16-odikig kellett várni, és utána meg már csak egy volt az egész játékrészben... A csapat így mindössze 109-ig menetelt el, ami a valaha volt legrosszabb eredményük lett.
A félidőben ki lehetett számolni: ha a Capitals 18 játszma alatt végez a kergetéssel (amire jó esély volt), akkor NFA alapján a második helyre jönnek föl. És látszott is, hogy szeretnék hamar lerendezni: Saifálí Varmá például már az első játszmában 3 négyest ütött be, aztán gyorsan még egyet – viszont utána azért Szájalí Szátghare dobásából csak leverték a kapuját, és miután a másik nyitó ütős, Lizelle Lee is megszerezte a maga első 4-esét a 4. játszmában, a következő dobásból Szátghare vele is végzett, amikor a dél-afrikai elhibázott egy húzást. Mostantól Laura Wolvaardt és Dzsemimáh Rodriksz ütött, bár utóbbi majdnem nagyon hamar kiesett, csak Szátghare, aki ezúttal a mezőnyben volt, elejtette ellene a könnyű elkapást... Az erőfölény így 38/2-re végződött, ami alapból nem volt túl jó, de ilyen alacsony cél esetén mégis bőven megfelelt. Főleg úgy, hogy a következő időszakban a csendesebb játszmák közé néhány olyan is ékelődött, amikor újabb két-két négyes született, így a félidő felénél máris 66/2 volt az állás. Rodriksszal végül a 12. játszmában tudtak végezni (közben egyébként még egyszer elejtették), de a helyére bejövő Kapp honfitársával, Wolvaardtal újra egy stabil társulásba kezdett bele. Olyan túl gyorsan nem haladtak persze, de nem is kellett – bár aztán például a 15. játszmában Wolvaardttól egy 6-os is jött, a 16-odikban pedig egy Kapp-4-essel már a célba is beértek.
