Rekordot jelentő hatodik alkalommal bajnok a Perth!
2026. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Helyi nézőcsúcsot jelentő több mint 55 000 szurkoló előtt a Perth Scorchers megszerezte történetének hatodik BBL-bajnoki címét, a mai döntőben a vártnál valamivel könnyebben legyőzve a Sydney Sixerst. Így a narancsoknak már kétszer annyi trófeájuk van, mint most legyőzött ellenfeleiknek.
Perzselő (pörzsölő) Nap (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Már az előző hírünk címében is utaltunk rá, hogy a 2025–2026-os BBL döntőjét az a két klub fogja játszani, akik korábban is a legtöbbször voltak bajnokok. A Scorchers eddig konkrétan 5 alkalommal nyerte meg a ligát, míg a Sixers hárommal, úgyhogy ma vagy nagyra kellett nőnie a szakadéknak, és 6–3-ra változnia a versengés állásának, vagy 5–4-re, ami viszont már nagyon szoros. A döntő helyszíne Perth volt, ahol helyi rekordot jelentő több mint 55 000 szurkoló zsúfolódott be a lelátókra, fergeteges hangulatot teremtve – mondanunk sem kell, elvétve lehetett csak köztük rózsaszínbe öltözötteket észrevenni... A Perth amúgy is az a csapat, amelyiket az egyik, vagy talán a legjobban imádnak a szurkolóik, úgyhogy ma lelkileg is igazán megterhelő lehetett itt fellépnie az ellenfélnek! Na meg azért is, mert az első elődöntőben ugyanitt, ugyanettől a Scorcherstől egyszer már simán kikaptak...
A kezdés előtt egy kicsit riogatott az eső, a sáv is le volt fedve, de szerencsére csak pár percet késett emiatt a játék. És persze az ütőfeldobás is, amit amúgy a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Csapatukban semmi változás nem történt az első elődöntőhöz képest, míg a Sixers, akik a második elődöntőben is érdekeltek voltak azóta, az ottani 11-üket küldték pályára ma is.
A két nyitó ütős Daniel Hughes és az a Steven Smith volt, akit már az elejétől fogva kipécézett magának a nézősereg, és sokan hangosan fújolták. Valószínűleg persze nem ezért, inklbb Cooper Connolly jó dobásainak köszönhetően az első játszmában nem is volt semmi más, csak egy szimpla futás. A másodikban pedig az eddig láthatóan bizonytalankodó Hughes bizonytalankodásai értek véget azzal, hogy Jhye Richardson dobásából elkapta a mélységi hármas – ellenben Smith hamarosan egy 4–4-es és egy 4–6-os párral javított, így az erőfölény 31/1-re végződött. Mostantól viszont pár takarékos játszma következett, és ami még fontosabb: a 6-odikban Aaron Hardie dobásából, miután a bíró nem ítélt semmit, egy videózás után LKE miatt távoznia kellett a legveszélyesebb embernek, Smithnek – a szurkolók hangereje óriási volt, sokan pedig gúnyosan integettek pápát a lesétáló ütősnek. Innentől a félidő feléig ugyan kiesés sem volt, nullás labda sem túl sok, viszont a határokat mindössze két egymás utáni 4-es képviselte Josh Philippe ütőjétől, így 10 játszma után az állás 66/2 volt. Utána viszont jött David Payne, és egy lassabb labdával megtévesztette Philippe-et, aki visszaütötte felé a labdát, a dobó pedig a könnyű elkapásban nem hibázott. A 13. játszmában Moisés Henriques került nagyon nehéz helyzetbe, de Mahli Beardmannek nem sikerült a közvetlen rádobás, így az ütős beért a vonala mögé – aztán egy dobás múlva ugyanő még egy kifutást is megúszott... Nem úgy a 15. játszmát, amikor pedig kikérték a választható erőfölényt – ekkor Payne dobott ismét, és mind Lachlan Shaw-val, mint vele (Henriquesszel) végzett: mindkétszer amúgy Mitchell Marsh volt az elkapó. A Sixers csak a 16. játszmában érte el egyáltalán a 100 futást, 5 elvesztett kapuval... ami aztán szinte azonnal 6-ra nőtt, mert Richardson is kiejtett egy embert (Jack Edwardst) – ez volt sorozatban a harmadik meccs, amikor a Perth három kaput is szerzett a választható erőfölényben! A 18. játszmában Connolly egy nagyon szép elkapást mutatott be a mélységi középpályán Joel Davies ellen, de aztán kiderült, hogy mégsem volt az olyan szép: vetődése után a földön csúszott még, és közben leérintette a labdát a földre, így aztán Daviest, aki már le is ment a pályáról, visszahívták. Végül a következő játszmában Richardson labdáját már ráütötte a saját kapujára, így 19 futással ő is befejezte – és ezzel ő lett a végjáték legjobbja, mert a sorvég már nem tudott begyorsítani a végére: Beardman az utolsó játszmában kettőjüket is búcsúztatta, és még egy kifutás is volt, így a Sixers mindössze 132-ig vánszorgott el. Ez lett eddig a BBL-döntők történetének leggyengébb első félidei eredménye (persze az eső miatti rövidítéseket nem számolva).
A kergetés első játszmája máris mozgalmasra sikerült: Marsh például az első labdát azonnal 6-osra ütötte, az ötödikből pedig megúszott egy LKE-t, amire pedig még videót is kért az ellenfél. Mitchell Starc ezek után lehozott egy igen takarékos játszmát, de aztán hamarosan tőle is jött egy borzalmas sorozat: egy 6–4-es pár, ami közé két széles ékelődött, úgy, hogy abból az egyik ki is ment a határon, így 5 futást ért... Ekkor egyébként éppen egy egész intenzív zápor zajlott, de a játékot nem szakították meg... Az erőfölény 41/0-ra végződött, majd amikor letelt 5 játszma, és ezáltal biztossá vált, hogy lesz érvényes eredmény, a bírók leküldték a játékosokat a pályáról az eső miatt. Ami aztán kábé egy perc múlva elállt, úgyhogy már jöhettek is vissza. A 7. játszmában egy látványos mexikói hullám is elindult a nézőtéren, de nem azért, hogy magukat szórakoztassák, mert esetleg unalmas lett volna a meccs – bár izgulnivalójuk nem nagyon volt, mert 9-es aránnyal haladtak, és még kaput sem vesztettek eddig... Amikor a 9. játszmában 80/0 is állt már az eredményjelzőn, lényegében eldőltnek volt vehető a meccs és a BBL. Igaz, ekkor Starc dobásából elkapták a másik nyitó ütőst, Finn Allent – Edwards egyébként nagyon látványosan, vetődve, egy kézzel szedte le a labdát a levegőből, de hiába volt szép, későinek tűnt. Még a félidő fele előtt Hardie is búcsúzott alacsony pontszámmal, de a 10 játszma után látott 88/2 így is egyértelmű helyzet volt. Igaz, hogy ezek után Marsh és Josh Inglis sem rendezett valami nagy tűzijátékot, de nem is kellett: közepes sebességgel haladva is elérték, hogy a 15. játszma végén már csak 15 futás hiányozzon a bajnoki címhez... Akkor ugyan még Sean Abbott és Edwards is kiejtett egy-egy embert, Marsh 44-gyel búcsúzott, de a 18. játszma közepén egy Inglis-hatos átrepítette a Scorcherst a célvonalon!
Ezzel tehát a PS már a hatodik bajnoki címét nyerte, amivel messze kimagaslanak a mezőnyből, hiszen a következő csapatnak, a Sixersnek csak három győzelme van.
Az idei szezont pedig a szokásos szezonzáró statisztikánkkal fejezzük be. Mielőtt ez az idény elkezdődött, ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a BBL történetének 100 legtöbb mérkőzést játszó, 100 legtöbb futást szerző vagy 100 legtöbb ütőst kiejtő játékosa közé, 50 mérkőzést kellett lejátszani, 563 futást gyűjteni vagy 21 kaput szerezni. Most már ugyanehhez 52 meccs, 619 futás vagy 22 kapu kell: egy kicsit még komolyabb teljesítmény, azaz még több elismerést érdemel, aki bent van az első 100-ban!
