Két narancs bajnok egy nap alatt

2026. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Ma már a Perth Scorchers korábban megnyerte a BBL-t, most pedig az SA20-ban is döntőt rendeztek – és itt is a narancs csapat, a Sunrisers Eastern Cape diadalmaskodott! Azaz a Pretoria Capitalsnek második próbálkozásra sem jött össze a bajnoki cím.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Az SA20 történetének első szezonjában, a 2023-asban, éppen a Sunrisers és a Capitals játszotta a döntőt. Akkor előbbiek nyerték meg, és az azóta eltelt időszak is egyértelműen nekik sikerült jobban: a fővárosiak azóta sem jutottak be döntőbe, csak most, míg a gqeberhaiak azóta is minden döntőnek a résztvevői voltak! Összesen 2 arany és 1 ezüstérmet birtokoltak máig: vajon melyikek számát gyarapítják ma?

A helyszín egy semleges pálya volt, a tavalyi bajnok MI otthona, Fokváros. A pénzfeldobást a SEC nyerte, és mint kapitányuk elmondta: az ismeretlenül viselkedő sáv miatt inkább a dobást választják. De aztán kiderült, hogy az ellenfél úgyis az ütéssel szeretett volna kezdeni, úgyhogy mindenki örvendhetett. Mindkét együttes ugyanazzal a 11-gyel állt ki, mint legutóbbi meccsén: a narancsoknál ez a második elődöntőt jelentette, a kékeknél az elsőt.

A két nyitó ütős Connor Esterhuizen és Bryce Parsons volt, az első dobó pedig Marco Jansen, aki mindjárt egy kis híján szűz játszmával kezdte, ráadásul Esterhuizen a egyik dobásába csak a külső élével ért bele, így az első katona el tudta kapni. A következő ütős Shai Hope volt, de csak pár pillanatig, mert a 2. játszma elején Lutho Sipamla labdájából őt is elkapták, amúgy a fedezeten. Az új ember most Dewald Brevis volt – na és ő már igazán nem csak pár pillanatig, mint azt látni fogjuk! És nem csupán a bentléti idő volt jó Brevisnél, hanem az ez alatt elért eredmény is: például a 4. játszmában 3 négyessel hozta vissza a reményeket a csapatának, majd a hatodikban már 4 határt is beütött, közte két hatost, így az erőfölény 49/2-re végződött. Már ekkor ő vált az idei szezon legtöbb hatosát szerző ütősévé, és még nem fejezte be! Még a félidő feléig beütött kettőt, közben pedig megszerezte az 50-est is, mindössze 26 dobásból – úgy, hogy közben Parsons meg szenvedett, és 100-nál is kisebb aránnyal érte el a 10. játszma végét, amikor a csapat állása 84/2 volt. Lehet, hogy sokak fejében ekkor már megfordult, hogy vissza kéne vonultatni Parsonst, de végül a kérdés megoldódott: a 13. játszma elején nem sikerült lefutnia egy duplát, és a kapus ledöntötte a kaput, mielőtt beért volna. Aztán nagyon hamar kifutás áldozata lett az új ember, Jordan Cox is, csak ő egész másféle módon: ott Brevis visszaütötte a labdát a dobó felé, aki belepiszkált, az pedig az inaktív kaput találta el, ahol az ütős bőven kint volt a vonalon... De azért Brevis még ott volt, és Sherfane Rutherford sem indult rosszul a maga két maximumjával a 16. játszmában – de aztán a következőben, azok után, hogy egyszer elejtették, másodszorra már nem, így az állás 145/5-re változott. Utána viszont Brevis már a 100-asát is elérte egy újabb hatossal – ám erre Jansennek megvolt a megfelelő válasza: a 19. játszmát szűzre dobta két kapuval (köztük Brevisével), így elképesztő, 4–1–10–3-as dobóteljesítménnyel zárt! Aztán még Anrich Nortje, aki szintén igen jól dobott ma, még megkoronázta egy olyan 20. játszmával, amikor csak 3 futás gyűlt össze ellene, így a Pretoria csak 158-at tudott felmutatni a végére. Nem egy életbiztosítás!

A kergetést Quinton de Kock és Jonny Bairstow indította, de Lungi Ngidi már az első játszmában megadta az alaphangot egy izgalmas folytatásra, és máris kiejtette az angolt, aki a kapushoz élezett. És igaz, hogy ezek után De Kock és a 3. rendű Matthew Breetzke is bemutatott egy-egy hatost az erőfölényben, de azon kívül túl sok értékelhető pontot hozó ütés nem volt, csak kicsik, ráadásul a 6. játszma végén De Kockot is elkapták: az állás 39/2 volt, ami teljesen kiegyenlített állást jelzett. Innen viszont kibillentek az esélyek a Capitals felé: a félidő feléig tartó 4 játszmányi időszakot kiválóan hozták le a dobóik, Keshav Maharaj és Roston Chase, akik ellen egyetlen egy határ sem gyűlt, miközben Jordan Hermann és James Coles is kiesett nagyon kevés ponttal. Így 10 játszma után 55/4 volt az állás, azaz Breetzke és Tristan Stubbs előtt gigászi feladat állt: 10,4-es szükséges pontarány. Ami csak lassan nőtt és nőtt tovább, hiába egy-egy elszórt hatos vagy négyes: az utolsó 4 játszmára már például 56 futás hiányzott nekik. De aztán... ebből előbb lefaragtak 14-et, aztán jópár extrának is köszönhetően újabb 21-et egyetlen játszma alatt – és ekkor hirtelen már ők álltak jobban! Az utolsó játszmának már úgy vágtak neki, hogy csak 9 futás kellett a győzelemhez, azt pedig Stubbs azonnal két hatost beütve tehát úgy teljesítette, hogy még 4 dobás meg is maradt! Breetzke és Stubbs külön-külön is 60 fölött végzett, együtt pedig 114-et adtak hozzá az 5. kapuért, ami új csapatrekord is lett ezen a szinten, az eddigi 88-at megdöntve.

Egész hihetetlen fordítás volt tehát, amit itt a Sunrisers bemutatott a végén! Maga Stubbs kapitány is úgy nyilatkozott róla később, hogy nem tudja, mit csináltak, nem tudja, hogyan csinálták – de megcsinálták! És igen – ezt már mi tesszük hozzá – történelmet írtak, mert ők lettek az első csapat a liga történetében, akik már háromszoros bajnokok!

Zárásként pedig álljon itt a mi kis szokásos statisztikánk! Az SA20 még elég fiatal bajnokság, ezért nem nehéz bekerülni az első 100-ban sem abban a tekintetben, hogy ki játszotta a legtöbb meccset, sem abban, hogy kinek van a legtöbb futása, sem abban, hogy kinek a legtöbb kapuja. A szezon előtt konkrétan ezekhez 8 mérkőzés, 34 futás vagy 1 kapu elegendő volt. Most azért már 11 meccs, 56 futás vagy 2 kapu kell ugyanehhez: egy pici fokkal már komolyabb, és ez évről évre így fog változni.