Történt egy kis meglepetés az ír–olasz sorozaton
2026. január 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár a három meccsből álló, a vébére történő felkészülést szolgáló sorozatot az esélyes Írország nyerte meg, de csak 2–1-re, ami azt jelenti, hogy bizony egy alkalommal Olaszország is tudott nyerni! Ez azért manapság még ritka, hogy egy társult ország válogatottja legyőz egy teljes jogút, bár néha azért előfordul.
A Baile Átha Cliath-i várkastély (illusztráció)A kép szerzője: AwOiSoAk KaOsIoWa (Panoramio), licenc: CC BY-SA 3.0
Olaszország nincs túl könnyű helyzetben, ha krikettről van szó. Az európai élvonaltól, azaz, egy szóval mondva: Angliától jócskán le vannak szakadva, míg a legtöbb európai válogatott túl gyenge nekik. Nem is nagyon szoktak a gyengébbekkel játszani – persze nem jelentjük ki, hogy lenézés miatt vagy miért, valószínűleg sok más ok van a háttérben, amikre nem látunk rá. De a lényeg, hogy Olaszország jóval kevesebb hivatalos meccset játszik, mint amennyi ideális lenne. Ennek ellenére is kijutottak persze a hamarosan kezdődő világbajnokságra, kisebb szenzációt okozva – úgyhogy most azért már nagyon kellett volna nekik legalább néhány felkészülési meccs.
Erre pedig Dubajban, Írország ellen volt lehetőségük. Na Írország az pont egy ideális ellenfél volt nekik: nem verhetetlenül erős, de erősebb, mint ők: talán az ilyenekből lehet a legtöbbet tanulni. A két válogatott három alkalommal találkozott egymással a nagy meccsekre nem igazán használt The Sevens nevű pályán, ahol ezek voltak a történelem első férfi NH20-as mérkőzései.
A sorozat előtt nem sokkal jelentették be egyébként, hogy Olaszország egy újabb légióssal
erősített: Jon-Jon Smuts, a korábbi dél-afrikai válogatott játékos felesége révén olasz állampolgárságot szerzett, és mivel letelt 3 év azóta, hogy Dél-Afrika színeiben utoljára játszott, így elérhetővé vált az olasz válogatott számára.
Az első meccsen Írország a dobást választotta, és dobóik elég lassú haladásra kárhoztatták az olasz csapatot. És sok kaput is szereztek, Matthew Humphreys például egymaga 4-et is, így nem is volt senki az ütősök között, aki valami szép pontszámot elérhetett volna. Maga Smuts is csak 18-ig jutott el, a csapat pedig 118-ig. Érdekes módon viszont ezzel is meggyűlt a baja az íreknek: bár sikerült lekergetniük, de csak a 20. játszmában, úgy, hogy nekik is sok játékosuk kiesett nagyon kevés ponttal – csak a 3. kapuért összeállt Harry Tector–Lorcan Tucker társulásnak köszönhették a győzelmet, akik 22/2-ről 93/2-re hozták föl őket. A legjobb olaszországi dobó Grant Stewart volt három kapuval és 5,25-ös gazdálkodással.
A második mérkőzés már egész máshogy nézett ki. Most az olaszok kezdtek dobással, itt viszont Írországnak volt egy messze kiemelkedő játékosa: a 3. rendű Tector ezúttal 96-neskivel zárta a játékrészt, mindössze 56 futásból! És mivel rajta kívül is sok 20 körüli eredmény volt még, így a cél a második félidőre 191 lett. Ez pedig sok volt Olaszországnak: bár nekik is sikerült egész sok kapujukat megtartani, és náluk is ketten 50, sőt, 60 fölé is eljutottak (Anthony Mosca és Wayne Madsen), de összességében 24 futással így is lemaradtak.
A harmadik találkozó aztán elhozta a meglepetést. Bár Paul Stirling ezúttal hírnevéhez méltóan jól játszott, és közel 50-ig is eljutott, de a második legmagasabb pontszám már csak 25 volt, ez pedig összesítésben csak arra volt elég, hogy az írek az első félidőben 154-ig jöjjenek föl. Olaszország pedig végig jól a nyomában járt a célnak, és bár senkit sem lehet kiemelni közülük, hogy a hátán vitte volna a csapatot, de közös munkával eljutottak addig, hogy a 20. játszmára 16 futás hiányzott nekik, ami akár még elérhető is volt. És ekkor jött Stewart, és azonnal beütött egymás után 3 hatost, így nem csak hogy megnyerték, de 3 megmaradó labdával nyerték meg a találkozót az olaszok!
A két válogatott egymás elleni örökmérlege ezek után 3–1 Írország javára, mivel eddig korábban csak egyszer találkoztak, és azt is ők nyerték meg.
