Megfordította Anglia az ENN-sorozatot Srí Lanka ellen
2026. január 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Az egynapos nemzetközi (ENN) nem éppen Anglia kedvence mostanában, így nem is volt csoda, hogy a 3 meccses, Srí Lanka otthonában játszott sorozat első mérkőzését el is vesztették. De aztán egyre jobban feljavult a játékuk, és a másik kettőt már megnyerték a vendégek, helyenként igen látványos dolgokat is művelve.
A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nemrég láttuk, hogy hiába a Húsz20-as világbajnokság közeleg, a felkészülés részeként például India és Új-Zéland is előbb egy ENN-sorozaton csapott össze egymással. Most Srí Lanka és Anglia is megtette ugyanezt: mielőtt az NH20-akra sor került volna, ők is lejátszottak három egynaposat. Mindhárom meccsre Kolambában került sor, lelkes és szép számú közönség előtt.
Az angolok csapata eléggé hasonlatos volt a Hamvakon látottakhoz, míg Srí Lanka többé-kevésbé már a vébécsapatával játszott – bár például Vanindu Haszarangát az első két mérkőzésen kifejezetten a világbajnokságra pihentették. Érdekesség volt, hogy Dhanandzsaja da Szilvá 2023 után tért vissza most újra az ENN-válogatottba.
Az első meccsen a hazaiak az ütést választották. Az hamar kiderült, hogy a várakozásokkal ellentétben a talaj egyáltalán nem volt olyan ütősbarát, a pörgetők nagyon meg tudták nehezíteni a dolgukat. Így aztán Anglia meglehetősen sok, 33 játszmát lassú dobókkal vitt végig, aminek az is mellékhatása lett, hogy (tőlük szokatlan módon) időben be tudták fejezni a játékrészt, nem volt mezőnybüntetés a végén! Az ütősök azért a nehézségek ellenére nem voltak rosszak, mindannyian elérték a két számjegyű eredményt, a félidőt pedig a 3. rendű Kuszal Mendisz gyönyörűen összefogta, és 93-neskivel fejezte be. Rajta kívül Dzsanit Lijanagé is megközelítette az 50-et, így 49 játszma után 248/6-tal álltak: ez már most nem tűnt könnyű célnak, és akkor az utolsó játszmában, elsősorban Dunit Vellálagénak hála, még 23 (!) újabb futást gyűjtöttek be, és 271-ig följöttek. A kergetés elején az angolok nagyon gyorsan elveszítettek egy embert, de utána Ben Duckett és Joe Root szépen pályára állította őket, később fejenként 60 fölé jutva a 28. játszmára már 129-ig hozták föl a csapatot. De utána mindketten búcsúztak, és onnantól a szükséges pontarány egyre csak följebb és följebb kezdett kúszni, majd a kapuk is vészesen fogytak. Ezzel együtt is Anglia még matematikailag megtartotta az esélyt az utolsó játszmáig, főleg a végén a 9. rendű Jamie Overtonnak köszönhetően, de azért 1 kapuval 20 futást nem tudtak begyűjteni az utolsó játszmában: Srí Lanka 19-et megtartott az előnyéből!
A második összecsapáson ismét Srí Lanka ütött először. A pálya ma is lassú volt, és ismét nagyon kedvező a pörgetőknek, viszont erre most még kevésbé találták az ellenszert az ütősök, mint múltkor. Ezúttal nem volt olyan kiemelkedő játékos, mint Mendisz, most volt olyan nyitó, aki nem érte el a 10 futást, sőt, később még 50-ig sem jutott el senki. Da Szilvá 40, majd Csarit Aszalanka 45 futása volt még a legtöbb, amit valaki is elért, de ezek is elég alacsony aránnyal gyűltek össze. Anglia pedig most még jobban kihasználta a lassú dobóit, még Joe Root is megpróbálkozott, pedig ő ENN-ben már időtlen idők óta nem dobott egyetlen labdát sem! Most viszont épp ő zárta le a meccset az 50. játszmában, két egymás utáni dobásból kiejtve a két egymás utáni embert, mindössze 219-es állásnál. Összesen amúgy 6 pörgető dobott ma, több mint 40 (!) játszmát, ami új csapatrekord lett. A cél tehát alacsonyabb volt, de a talaj nehezebb. A második félidő egyik nyitója eléggé meglepő módon Rehan Ahmed volt, de ez a húzás nem nagyon vált be, mert 13-mal kiesett. A 3. rendű Root viszont kiváló volt: ő egészen 75-ig is eljutott, ami pedig ma nagyon nehéz volt! És társai is éppen elegendő sebességgel haladtak ahhoz, hogy ne szálljon el az SZPA – aztán az utolsó pár játszmában Jos Buttler is megrázta magát, 157-es aránnyal szedett össze 33 futást, így a meccs, ami nemrég még úgy nézett ki, eltarthat az utolsó játszmáig, már a 47-edikben angol győzelemmel ért véget.
A harmadik találkozót ugyanazon a sávon játszották, mint az elsőt, de vagy feljavult, vagy az angolok kitapasztalták, kiismerték és kitaláltak valamit. Mert Ahmed, aki megint nyitó volt, illetve Duckett még hamar kiesett, de utána Root és Jacob Bethell 40-ről 166-ra, majd Bethell 65-tel való kiesése után Root és a pályát nemrég nagyon rossznak nevező Harry Brook 166-ról 357-ig emelték a csapatot! Mindezt úgy, hogy Root előbb egy viszonylag óvatos 100-ast teljesített, a végén pedig Brook nagyon bevadult, és ő is átlépte a 100-at, ebből második 50-esét mindössze 17 labdából elérve, sőt, végül Rootot is megelőzte! És nem is kicsit: Root 111-gyel fejezte be, Brook 136-tal (amivel nem mellesleg megdöntötte az eddigi egyéni csúcsát) – Anglia pedig tehát egy nehezen hihető 357-tel! Srí Lankának viszont az indulása volt ilyen villámgyors, főleg Petum Nisszankának köszönhetően, aki 50-ig robogott el, mire kiesett. De a többi magas rendű ütős is odatette magát, így nagyon sokáig a csapat időarányosan messze Anglia előtt járt – csak éppen lassacskán kezdtek elfogyni a kapuk. Sőt, amikor 26. játszmában ötödikként egy bosszantó módon, kifutásból Lijanagé is búcsúzott, máris a vendégek voltak az egyértelmű esélyesek. Igaz, hogy Pavan Ratnájaka a 43. játszmában megszerezte pályafutása első 100-asát, ráadásul nem is rossz, 100 körüli aránnyal, de összességében a csapat egyre jobban elmaradt a céltól. Végül az angolok 53 futást meg tudtak tartani az előnyükből, mire a 47. játszmában az utolsó ütőst is kiejtették.
A sorozatot tehát a rossz kezdés ellenére Anglia nyerte 1–2-re, így a két válogatott közti örökmérleg férfi ENN-ben most már úgy áll, hogy 82 találkozóból 40 végződött angol, 38 pedig Srí Lanka-i győzelemmel, miközben 3-szor nem született eredmény, 1 pedig holtverseny lett.
Most pedig jöhet a vébéfelkészülés: három NH20-as meccs!
