Megint a legvégén bukott a Delhi a Gudzsarát ellen!
2026. január 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Szinte hihetetlen, de igaz: megismétlődtek a Delhi Capitals és a Gujarat Giants első mérkőzésén látott nem mindennapi jelenetek, és a két csapat mai meccsén is ugyanúgy az utolsó játszmában bukta el a győzelmet az addig még esélyes fővárosi gárda!
A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
50%-os mérleggel állni a csoportkör végéhez közeledve: ez ugye nem sugallta azt, hogy esély lenne az alapszakasz megnyerésére. Márpedig mind a Delhi, mind a Gudzsarát így állt: 6-ból 3 győzelemmel, és mégis volt lehetőségük akár arra is, hogy a végén az első helyre fussanak be! Ehhez első lépésben a mai mérkőzést kellett volna megnyerniük, amivel most föl is ugorhattak a második helyre – aztán, feltéve, hogy az RCB majd kikap, egy újabb, NFA-növelő siker meghozhatta volna nekik a vágyott első helyet. Persze valószínűleg először nem erre koncentráltak: egyáltalán az első 3 hely valamelyike legyen meg, mert még az sem volt biztos egyiküknek sem...
A pénzfeldobást a Delhi nyerte, így ők választhatták a dobást... nem véletlenül fogalmaztunk így, mert mindenki azt szokta választani itt a WPL-ben. Ők is, most is. Csapatukban nem történt változás az előző meccshez képest, míg az óriásoknál kimaradt a megbetegedett Danni Wyatt, akinek a helyére visszatért Georgia Wareham, valamint Haippí Kumárí helyét Tanudzsá Kanvar vette át.
Az ütést Beth Mooney és Sophie Devine kezdte, és hamar látható volt, hogy a gyors labdák egyelőre nem görbülnek jól – jött is jópár négyes mindjárt az elején. De azért a 3. játszmában Marizanne Kapp labdája már (elég későn, de) kitérült, és utat talált Devine kapujába, ráadásul ez a játszma közel szűz is lett. Utána viszont Anuská Sarmá szállt be újabb és újabb 4-esekkel, amiknek (is) köszönhetően az erőfölény már egy egész szép 53/1 lett. A folytatásban aztán Sarmá megúszott egy kifutást, egy kézsérülést és egy elkapást is (utóbbit Chinelle Henry ejtette el), de a következő dobásból már Minnú Manínak sikerült az elkapás, így az ütős 39-cel ballaghatott le. A félidő fele 80/2-vel érkezett el, de aztán, miután Mooney újabb határokkal szépen lerontotta Kapp gazdálkodását, megint Maní hozta meg az áttörést, ezúttal dobóként, Ashleigh Gardner kiejtésével, még mielőtt a GG elérte volna a 100 futást. Aztán elérték, de mostantól már nem volt valami fényes a játékuk. Sorra jöttek be az új emberek, és sorra búcsúztak is alacsony pontszámokkal, le sem érdemes írni őket név szerint. Mooney még kitartott, a 15. játszmában átlépte az 50-et is, de aztán Nandaní Sarmá, a haláljátszmaspecialista, vele is végzett a 17. (halál-) játszmában, míg Srí Csaraní összesen 4-es zsákmányig is eljutott. Az utolsó játszma volt még az, amikor Kanvar egy 4–4–6-tal egy viszonylag tisztességes eredményhez segítette hozzá a Giantst: 174-hez.
A második félidőt Saifálí Varmá és Lizelle Lee kezdte, és amellett, hogy Varmá két 4-est is ütött az első játszmában, még 7 széles extrát is kaptak ugyanekkor ajándékba, aztán újabb két 4-es jött, és 2 játszma után, 26/0-nál máris nagyon jól állt a Delhi. Ezen azért Rádzsesvarí Gájkvár szépített egy nagyon takarékos játszmával, amelynek során ráadásul Varmát is kiejtette, és ezek után is viszonylag gyakoriak maradtak a nullás labdák. Na meg az extrák: az erőfölény végéig megszerzett 51 futásból 18 extra volt! De az állás nem ám 51/1 volt, hanem 51/2, mert a végén Devine dobását Lee épp a zárt középhez ütötte. Ezek után 3 játszmán keresztül csak 0 és 1 értékű dobások voltak (szimpla jóval több, mint pöttyös), majd Laura Wolvaardtól és Dzsemimáh Rodriksztól is jött egy-egy négyes, így a félidő fele 78/2-vel érkezett el. De hamarosan a Giants dobói egy szuper időszakot hoztak le: 10 labdán belül 3 kaput szereztek (egyet megint Devine, egyet megint Gájkvár, és amúgy még egyet Gardner is), köztük mindkét eddigi, stabilnak tűnő ütősét, valamint Kappét, aki kacsázott. Csak a 15. játszmában lett meg a Capitals 100-asa, 5 elvesztett kapuval, ami ezek után azonnal 6-ra nőtt, mert Gájkvár már a mai harmadikját is bezsebelte, amikor Henryt elkapták a labdájából a határnál. Innen már szinte valami csoda kellett volna, hogy a fővárosiak megnyerhessék a meccset – a csoda pedig le is ereszkedett a földre Nikí Praszád és Szneh Ráná képében! A két ütős hirtelen elkezdte ontani a határokat, Praszád kezdésével és Ráná befejezésével a 17. játszmát például 4–4–4–4–TÉM–6-ra hozták le, majd a 19. játszmában, fordított munkamegosztással egy 6–4–4–1–4–1-et is összehoztak! És láss csodát: máris csak 9 futás hiányzott az utolsó játszmára! Na de mi is történt e két csapat előző meccsén? Akkor a Delhinek 6 futás kellett az utolsó játszmában, de Devine dobásaiból még annyit sem tudtak begyűjteni. És ki dobott most is a végén? Ki más, mint ő? Az első dobásból videózni kellett, hogy egy dupla végén beért-e az ütős, és nem volt-e kifutás: nem volt. A 3. dobást videózni kellett, mert a széles ítéletet megkérdőjelezték a dobók – maradt. A negyedikből aztán Ráná éppen a mélységi középpályáshoz ütött, és elkapták – az utolsó dobásból így a 47-nél tartó Praszádnak egy határra lett volna már szüksége. Ő pedig a zárt hosszú mezőnyjátékost találta meg, ez is kapu lett, és a Giants 4 futással megnyerte a drámai meccset!
