India egy veresége ellenére is félelmetes

2026. január 31. – Szerző: Krikettgalaxis

Öt NH20-on találkozott India és Új-Zéland a világbajnokságra való felkészülés jegyében. És igaz, hogy egyet sikerült megnyernie a vendég Új-Zélandnak, de úgy összességében India félelmetesen jó játékot mutatott be, és mindenki láthatta, hogy nagy esélyesei a közelgő világtornának...

A rádzskoti Szváminárájan-templom (illusztráció)

A kép szerzője: Abhyankar.bharat (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Új-Zéland legyőzte Indiát ENN-ben? Na és? – mondhatnák, akik szeme előtt csak a Húsz20-as világbajnokság lebeg, és hozzátennék: most jön csak a lényeges felkészülési sorozat, az 5 darab NH20-as mérkőzés! És talán igaz is, tudat alatt vagy nem annyira tudat alatt valószínűleg sok játékos és edző is erre készült sokkal jobban mindkét csapatnál.

Nagyjából mindkét együttes a legerősebb összeállítását hozta el, de például India esetén Tilak Varmá sérülése miatt felborultak az eredeti tervek, így több év kihagyás után Ísán Kisan került be a csapatba.

Az első mérkőzést Nágpurban rendezték, ahol a szakértő előzetesen alacsony pontszámokra számított – hát minden lett itt végül, csak alacsony pontszám nem! Új-Zéland a dobást választotta, és ezúttal NH20-ban is debütáltatták a múltkor ENN-ben bemutatkozó Kristian Clarke-ot – de nem rajta múlt, hogy mi történt. Az történt ugyanis, hogy az egy szem Jacob Duffy kivételével minden dobót nagyon megszórtak az ütősök, voltak, akiknek (1 játszmából) 20–21-es gazdálkodás jött ki... Az első fő felelős ezért a nyitó Abhisek Sarmá volt, aki 240-es aránnyal teljesített 84 futást, miközben egyébként Húsz20-ban összesítve 5000-ig is elért – 2898 dobásból, amivel a leggyorsabb lett a világon... De később Rinkú Szinh sem volt semmi, aki 20 dobás után 44-neskivel fejezte be a félidőt, és mivel a többiek is sok hasznos futást hozzátettek, India végeredménye 238 lett. A kergetést pedig Új-Zéland a lehető legrosszabbul kezdte: kacsával az első játszmában, újabb kieséssel a másodikban, és eldőlt a meccs. Egyedül Glenn Phillips tudott valami nagyot alkotni: ő a 40. dobásból, 78 futással búcsúzott, de az utána következő második legjobbnak már csak feleannyija gyűlt össze, így még az is kisebb csoda, hogy Új-Zéland egyáltalán 190-ig eljutott. De az is bőven kevés volt. India csak azt sajnálhatja, hogy amikor Aksar Patel dobott, egy felé visszaütött labdába rosszul ért bele, és elég csúnyán megsérült a bal hüvelykujja.

A második alkalomra Rájpurban került sor, ahol India a dobást választotta. Devon Conway viszont szépen bekezdett: 18 futást hozott az első játszmában, ami India ellen a valaha volt legjobb kezdés lett! 3 játszma után már 43/0 volt az állás, amikor mindenkit meglepve Harsit Ráná egy szűz játszmát dobott kapuval... A kis megingás után azonban Új-Zéland feltámadt, a félidő felénél már 111/3-nál tartottak, amiből néhány takarékosabb játszma ellenére is 208/6-ot csináltak a végére. Érdekes viszont, hogy senki sem érte el náluk az 50-est – még a 7. rendű Mitchell Santner állt hozzá a legközelebb 47-neskivel. India 7 olyan játszmát is lehozott dobásban, amikor legalább 15 futást gyűjtött az ellenfél: ennél többet ők még soha... De viszont megvolt a válaszuk az ütőseiknek! Bár az első kettő nagyon hamar kihullott, de utána Ísán Kisan és Szúrjakumár Jádav teljesen bevadult, és 6/2-ről előbb már a 10. játszmára (!) följöttek 128/2-re, majd Kisan kiesése után Jádav Sivam Dubével együtt folytatta a tűzijátékot, és már a 16. (!) játszmában megnyerték a meccset! Szegény Zakary Foulkes ellen eközben 67 futást szereztek, ami új negatív csúcs lett Új-Zéland részéről: eddigi legpazarlóbb dobójuk 64-et hagyott az ellenfélnek...

A harmadik összecsapás, Guváhátíban, ismét különösre sikerült. India a dobást választotta, és sok szurkoló várakozását kielégítve most betette a csapatba Dzsaszprít Bumráhot is. Igaz, nem ő kezdte a dobást, és akik kezdték, ők is elegendően jók voltak: 2 játszma, egy-egy kapu rögtön. Bumráh a 6-odikban jött be, és természetesen első labdájából eredményes volt, ráadásul takarékos is. Új-Zéland a félidő közepén kezdett egy kicsit begyorsítani, Phillips és Mark Chapman jóvoltából, de ez a lendület nem tartott sokáig, és a többiek utánuk megint csak gyengén teljesítettek (na jó, Santner azért nem). Bumráh 3 kaput szerzett, Új-Zéland 9-et vesztett, és csak 153-ig jutottak el a végére. Ami, tekintve, hogy ez egy jó ütősbarát pálya volt, nem sok reménnyel kecsegtetett. Más kérdés, hogy Matt Henry a 2. félidő első labdájával kidobta az ezúttal nyitó Szandzsu Szaimszant. Viszont ezzel sem mentek semmire, mert utána Abhisek Sarmá valami elképesztőt mutatott: 14 dobásból, második leggyorsabb indiaiként máris 50-est teljesített, és mivel ehhez Kisantól, majd Szúrjakumár Jádavtól is kapott 210 fölötti arányú támogatást, így akár hiszik, akár nem, kedves olvasók, már a 10. játszma végére meglett a kergetés! Sarmá 340-es aránnyal, 68-neskin zárt, és Jádavnak is bőven meglett az 50-ese.

A negyedik találkozó meghozta a szépítést a vendégeknek. Ez a meccs Visákhapatnamban volt, ahol India a dobást választotta. De Tim Seifert és Conway, a két nyitó elsöprően játszott: az erőfölényt 71/0-ra hozták le, ami Új-Zéland valaha volt legjobb erőfölénye lett India ellen. Egyébként közben Conway a 7000. Húsz20-as futását is begyűjtötte. A társulás a 9. játszmában már 100-ig is eljutott, utána viszont Conway kiesett, a pontszerzés pedig kicsit lassult. Hamarosan Phillips megszerezte pályafutása 100. NH20-as hatosát, de újabb és újabb kapuvesztések miatt a végére a 200-as eredmény reménye lecsökkent. A végén viszont többek között Daryl Mitchell gyors 39-neskijének köszönhetően mégis meglett a 200, sőt, 215 is. Na jó, de ha mondjuk Abhisek Sarmá... hoppá, nincs is idő végigmondani a mondatot, mert az első dobásból Sarmá kiesett! Utána pedig a korábban tőlük látottakhoz képest minden indiai ütős elég halovány volt, legfeljebb rövid fellángolásaik voltak. Aztán igaz, hogy 12. játszmában Dube beütött egymaga 28 futást, sőt, hamarosan mindössze 15 (!) dobásból 50-est is szerzett, de utána újabb és újabb emberek estek ki, és India a 19. játszmában, 165 futással elfogyott, így komoly, 50 futásos vereségbe szaladtak bele.

Az ötödik meccset Trivandrumban játszották, ahol a pálya kis mérete miatt sok határ, sok futás volt várható – és ez teljesült is, még a várakozásokat is felülmúlva! Ráadásul egyre csak gyorsulva. Az első félidő felénél az ütést választó India például még csak 102/2-nél tartott, de utána például Ísán Kisannak volt egy játszmája, amikor egymaga 28 futást ütött be, és Szúrjakumár Jádav is egy nagyon gyors 63 után esett csak ki. Kisan pedig 103 után, a 43. vele szembeni dobásból, akkor, amikor a csapat már bőven 230 fölött járt... és hol volt még a vége? Még Hárdik Pándjá is beütött egy szupergyors 42-t, így aztán a végeredmény 271 lett! Jádav és Kisan társulása a 3. kapuért ráadásul új indiai rekordot állított fel: az eddigi legtöbb 134 helyett ők 137-et értek el. Igen ám, de Új-Zélandhoz megérkezett a nemrég véget ért BBL-ben kiváló formában játszó Finn Allen, és itt is parádézni kezdett! Például a 3. játszmában 22 futást gyűjtött be, és az erőfölény végén, 79/1-nél már régen túl járt az 50-esen. A félidő felénél, 131/2-nél még akár esély is lett volna a kergetésre, de aztán nagyon elkezdtek hullani a kapuk: Arsdíp Szinh egymaga 5-öt szerzett belőlük, úgyhogy a vendégek reményei hamar elúsztak. Bár a végeredményük 225 lett, amivel a legtöbb meccs megnyerhető, itt ez messze kevés volt... Összesítésben tehát 496 futás gyűlt össze, ami a második legtöbb a világ összes NH20-as meccsét tekintve!

India tehát önbizalommal telve készülhet a vébére, de azért Új-Zéland is reménykedhet abban, hogy sokakat képesek lesznek legyőzni. Mindenesetre az egymás elleni örökmérlegük most úgy áll, hogy 30 találkozóból 16 végződött indiai sikerrel, 11 új-zélandival, 3 pedig holtverseny lett.