Dél-Afrika sem hibátlanul készült a világbajnokságra
2026. január 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Ahogy sokan, úgy Dél-Afrika és a Karib-térség is meccsekkel készült a jövő héten kezdődő vébére: ez a két válogatott egymás ellen játszott három NH20-at. Az első kettőt magabiztosan nyerték az afrikaiak, de a harmadikon a karibiak visszavágtak.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nemrég ért véget a nagy sikerű SA20, természetesen tele jobbnál jobb dél-afrikai játékosokkal, és persze pár karibival – a színvonal alapján nem is gondolnánk, hogy maga a dél-afrikai válogatott játéka azért mégiscsak akadozott mostanában NH20-ban. Nem is ártott nekik egy utolsó felkészülési sorozat a vébé előtt – már csak azért sem, mert az ő csoportjuk elég nehéznek ígérkezik, hiszen Afganisztánnal és Új-Zélanddal is meg kell majd vívniuk a két továbbjutó helyért. A Karib-térség azért könnyebb csoportba került: Anglia mellett nincs igazi nagy ellenfél, főleg azok után, hogy Bangladest kizárták, és a helyükre Skócia került be.
A két csapat közelmúltbeli viszonylagos sikertelensége persze nagyrészt azon is múlt, hogy gyakran nélkülözniük kellett sok kulcsemberüket. Most nem kellett – bár most meg szándékosan nélkülözték őket néha, pihentetés céljából. Így azért nem jelenthettük ki, hogy messzemenő következtetéseket lehetett volna levonni az eredményekből a világbajnokságra.
Az első mérkőzést Paarlban rendezték, ahol a házigazdák a dobást választották. Az erőfölény elég érdekesen alakult: a karibiak sok futást szedtek össze, de 3 kaput is elvesztettek, és később sem volt olyan játékosuk, aki igazán tartósan megmaradt volna és beindulhatott volna. A 100-at csak a 12. játszmában lépték át, amikor már 5 embert elvesztettek, és csak ezek után érkeztek el a csapat legjobb percei, Shimron Hetmyer főszereplésével, aki majdnem 50-ig is eljutott, alig több mint 30 dobásból, és csak az utolsó játszmában búcsúzott. Végül neki köszönhetően, hiába az akadozó játék, a csapat csak elért 173-ig, ami már egész átlagosnak, védhetőnek tűnt. A legjobb dobó ma egyértelműen George Linde volt, 3 kapuval és 6,25-ös gazdálkodással. Ám Dél-Afrika ütősei hamar megmutatták, hogy ez a 173 nem lesz elég. Lhuan-dré Pretorius és Aiden Markram párja a 8. játszmában már 83/0-nál tartott, majd a 44-nél tartó Pretorius kiesése után Markram és Ryan Rickelton újabb kiesés nélkül, a 18. játszmáig végig is vitte, és simán megnyerték a meccset. Markram 86-ig is eljutott, de Rickeltonnak is meglett a 40.
A második találkozó Centurionban volt, és teljesen egyértelműen az ütősökről szólt. Dél-Afrika a dobást választotta, de az mindössze nagyjából 2 játszmán keresztül ment nekik jól, amikor még egy kaput is összehoztak, de utána Brandon King és Hetmyer bevadult, Kingnek volt egy 24 futást hozó játszmája is, a 10. játszmában pedig Hetmyer az 50-est, a karibi csapat meg a 100-ast is elérte. Érdekesség, hogy 10 játszma után 115/1 volt az állás, miközben az ezzel egy időben zajló WPL-mérkőzés második félidejében is pont annyi volt 10 játszma után! Visszatérve ide: King éppen az 50-ese előtt, 49-cel kiesett aztán, majd Hetmyer is 75-tel, de hátravolt még Sherfane Rutherford, aki 21 labdából máris 50-est teljesített, végül 57-neskivel zárt, a csapat pedig 221-gyel. A kergetés első játszmája még csendes volt, de a másodikban Quinton de Kock egy 4-essel megszerezte összesítésben 12 000-edik Húsz20-as futását, majd miután elvesztette maga mellől a másik nyitót, Markramot, Rickeltonnal egy hihetetlen társulásba kezdett. A 7. játszmában De Kock máris 50-esnél tartott, a 13-adikban Rickeltonnak is meglett a 50-es, a 14-edikben pedig De Kocknak a 100-as! Végül 115-tel esett ki, de akkor már csak 6 volt a szükséges pontarány, 33 hiányzó futással, amit könnyedén, már a 18. játszmában teljesítettek.
A harmadik, egyben utolsó összecsapásra, ami egy világszerte mostanság egész gyakran látott rózsaszín meccs
volt egy mellrák elleni kampány részeként, Johannesburgban került sor, de amikor már kijöttek a karibi nyitó ütősök, visszafújták az egészet, mert a közelben villámlani kezdett. A várakozás miatt a meccset 16–16 játszmásra rövidítették le. A 6. játszma végén Shai Hope és Hetmyer kiváló játékának hála, már 66/1 volt az állás, de ekkor újra villámlani kezdett, és mire folytatni lehetett, már csak 10–10 játszmára volt idő. A két ütős végül fejenként 48–48 futásig jutott el, és még ezen kívül mások is hoztak pár hasznos futást, így az eredmény 114 lett – érdekesség, hogy 4 négyes mellett 12 hatos volt az első félidőben. Az átszámolt cél 125 lett Dél-Afrika számára, amit természetesen igen agresszív játékkal tudtak volna csak elérni. Ez viszont a valóban sok határesemény mellett sok kaput is eredményezett – így a vége elég izgalmas lett. Az utolsó játszmában 16 futás kellett volna, de már csak 5 emberük volt hátra. Végül nem sikerült a kergetés, és a vendégek 6 futással nyertek.
Összesítésben tehát 2–1 lett Dél-Afrika javára, de az örökmérleg még mindig éppen a karibiak felé húz: 29 egymás elleni találkozójukból 15-öt nyertek ők, és csak 14-et Dél-Afrika.
