Ausztrália a legjobbjai nélkül csak fogatlan oroszlán

2026. február 1. – Szerző: Krikettgalaxis

Ha csak az eredményre nézünk rá, miszerint Pakisztán 3–0-ra elpáholta Ausztráliát, akkor biztosan csodálkozunk egy kicsit. De ha hozzátesszük, hogy az ausztráloktól számos kulcsember hiányzott, akkor már talán érthetőbb ez a sima eredmény. De Pakisztán így is dicséretet érdemel, és nyilván önbizalmuk is megnőtt a vébé előtt.

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Pakisztán nemrég már lejátszott egy felkészülési sorozatot Srí Lanka ellen (1–1 lett), viszont akkor több kulcsemberük még hiányzott, például sérülés miatt, vagy éppen gondoljunk csak Bábar Ázamra, aki meg a BBL-ben vitézkedett akkor. Apropó, BBL. Az ausztrálok nagy része pedig természetesen ott játszott, így meccshiányra nem panaszkodhattak, talán még túl sok is ez így, hogy a BBL után ennyire hamar máris itt volt ez a sorozat. És azért is jó lett volna nekik talán pár nappal később, mert első vébémeccsüket úgyis csak február 11-én játsszák, és több, felépülőben levő sérültjüknek (Josh Hazlewood, Pat Cummins, Tim David) jobb lett volna, ha kicsit el lett volna tolva ez a sorozat.

Így aztán az ausztrálok nem is úgy tekintettek erre a sorozatra, mint a végső felkészülésre – inkább úgy, mint lehetőségre a BBL-t kihagyó Travis Head és Cameron Green bemelegítésére és néhány fiatal tehetség kipróbálására. Amiről pedig Pakisztánnál a(z egyik) legtöbbet beszéltek, de választ mi sem tudunk rá adni: vajon miért nem került be a világbajnoki keretbe, és így erre a sorozatra sem Hárisz Rouf, aki a BBL-ben 20 kapujával a dobóranglista élén végzett?

Az első mérkőzésen máris megmutatkozott, hogy ez nem a 100%-os erősségű ausztrál válogatott: 3 NH20-as újoncot is avattak ugyanis Matt Renshaw, Jack Edwards és Mahli Beardman személyében – csupa olyan játékos, akik a most befejeződött ligában hívták fel magukra a figyelmet. Az ütést választó hazaiak borzalmasan kezdtek, az első dobásból kaput vesztettek, de utána Szaím Ajúb és Szalmán Ága hozta azt az agresszivitást, amit sokan hiányoltak az elmúlt években Pakisztánnál. Mindketten 40 körüli eredménnyel végeztek, de mindkettejükkel Adam Zampa végzett, ahogy később két másik emberrel is. A félidő második felére mintha lelassult volna a pálya, és ennek következményeként a pontszerzés is: az eredmény csak 168 lett. Beardman, az újonc az utolsó játszmában két kaput is szerzett. Viszont az is meglátszott, hogy az ausztráloknak is nehéz az ütés, időről időre újabb kapukat vesztettek ők is, és nem volt, aki igazán beinduljon. Még a 3. rendű Cameron Green jutott el 36-ig, de annál többig senki, és még két kifutással nehezítették a saját életüket is. Végül Ausztrália csak 146 futást tudott összeszedni, azaz 2018 októbere után újra kikaptak Pakisztántól! A mai legjobb dobó egyértelműen Abrár Ahmed volt, aki két kaput szerzett, miközben 4 játszmája alatt mindössze 10 futást gyűjtöttek ellene.

A második találkozón megint Pakisztán ütött először, és megint hamar elvesztették Száhibzádá Farhánt, de utána Ajúb és Ága ismét nagyon rákapcsolt, és bár egy LKE-ből előbbi a 6. játszmában kiesett, de az erőfölény így is 72/2 lett. Bábar Ázam formája viszont nem tért vissza, és gyorsan kiesett, de Ága 76-ig viharzott el, és később Uszmán Hán is átlépte az 50-et, szintén viszonylag kevés labdából. A dobók eléggé vegyesen teljesítettek: nem a kapuk tekintetében, mert azt szinte mindegyikük egyet-egyet szerzett, de a gazdálkodásuk 6,75-től (Zampa) egészen 13-ig terjedt (Xavier Bartlett), illetve Matthew Shortnak lett 1 játszmából 16. Pakisztán végeredménye 198/5 lett, ami a valaha volt legjobb teljesítményük Ausztrália ellen NH20-ban! Egész máshogy nézett ki viszont a második játékrész: a pakisztáni pörgetők szétszedték az ausztrálokat. Még ismét Green volt az, aki legalább 35 futásig eljutott, ráadásul nem is lassan, de például a félidő felénél már 71/5 volt az állás, az újabb és újabb ütősök pedig sorra estek ki: az utolsó már a 16. játszmában! Abrár Ahmed és Sádáb Hán ehhez 3–3 kapuval járult hozzá, és Ahmed ismét a legtakarékosabb volt mindenki közül. Ausztrália csupán 108-ig jutott el, vagyis óriási, 90 futásos kudarcot könyvelhetett el.

A harmadik mérkőzés aztán még ennél is nagyobb vendégkudarcot hozott. A pénzfeldobást megint Pakisztán nyerte, és ismét az ütést választották. Most Ága ugyan könnyen kiesett, de ezúttal Ajúb mellett végre Bábar Ázam is megemberelte magát, és elhallgattatta a kétkedőket: mindkét ütős 50-est szerzett – bár azért Ázam ütési arányát még mindig lesznek, akik kritizálni fogják. Nem úgy Sádáb Hánét: azzal biztos, hogy mindenki elégedett lesz, hogy 18 dobás után már 46 futása volt, és csak utána esett ki! A dobók közül senki sem mutatott túl sokat, még Matthew Kuhnemann 6,75-ös gazdálkodása számított elég jónak. Pakisztán összesítésben 207-ig jutott, ami jó esélyeket adott nekik a győzelemre. A második félidőt Sahín Sáh Afrídí egy tőle (régebben) megszokott első játszmás kapuval kezdte (azt a Mitchell Marsht ejtette ki, aki Head hiányában ma csapatkapitány volt), de a folytatás nem Afrídíről szólt – hanem Mohammad Navázról! Ő már a második játszmában eredményes volt egyszer, aztán a 10-edikben még kétszer, a 14-edikben pedig még kétszer, így ötös zsákmányt teljesített! Az ausztrál ütősök pedig csak szenvedtek, és 23 futásnál egyikük sem jutott tovább – de a 10-et is csak hárman érték el! A csapat a 17. játszmában elfogyott és nem kevesebb mint 111 futással kikapott: ez lett történetük valaha volt legnagyobb futásban mért veresége! Erre azért nem lehet mentség a kulcsemberek hiánya, hiszen akik játszottak, ők sem voltak éppen ötödik meg hatodik vonalbeli játékosok...

A sorozatot tehát 3–0-ra hozták a házigazdák, így a két csapat közti örökmérleg pozitívba fordult számukra! Az eddigi 31 találkozóból ugyanis most már 15-öt nyertek ők, 14-et az ausztrálok, 1–1 pedig holtversennyel vagy eredmény nélkül zárult.