Negyedszer is döntőben a Delhi, negyedszer sem a Gudzsarát
2026. február 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Nincs év, hogy a Delhi Capitals ne jutna be a WPL döntőjébe: 2026 sem lesz ilyen, mivel a csapat a mai elődöntőben felülmúlta a Gujarat Giantst, akik pedig a maguk részéről tavalyhoz hasonlóan idén is meg kell, hogy elégedjenek a bronzzal.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A női meccsek különféle izgalmai iránt rajongó szurkolók most bizonyára a szokásosnál is jobban örültek: nem csak hogy elérkezett a WPL várva várt első egyenes kieséses meccse, de ez pont egy Giants–Delhi párosítás volt! Amely párosítás a csoportkörben mindkét alkalommal különleges végjátékkal zárult – amúgy mindkétszer a gudzsarátiak számára kedvezően. Ilyen előzmények után tehát a Delhinek, ha be akart jutni története negyedik döntőjébe (azaz az összesbe, ami eddig volt a WPL-ben), ezzel a lelki teherrel is meg kellett küzdenie... A Giants eközben a csapat történetének első döntőjéért harcolt.
A pénzfeldobás kérdése különösen érdekes volt, mert a GG eddig 5-öt nyert meg, amikor ütéssel kezdett, és csak egyet veszített, míg a Delhi összes győzelme akkor született, amikor kergettek. Végül a Capitals nyerte meg a pénzfeldobást, és a dobást választották: ez akkor valószínűleg mindkettejüknek tetsző döntés volt. Az összeállításukat viszont úgy tűnik, mindketten finomra csiszolták már a csoportkör végére: nem is változtattak semmit az utolsó mérkőzésük 11-én.
És az sem változott természetesen, hogy a két nyitó ütős Sophie Devine és Beth Mooney volt. Az viszont szokatlan volt egy kicsit, hogy milyen döcögősen indult nekik a játék – az meg főleg, hogy Devine már a 2. játszmában kiesett, amikor Chinelle Henry dobásából az élezését a kapus egy kézzel, látványosan elkapta! A 3. játszma még rosszul sikerült az ütősöknek, de utána kicsit elkezdtek kimászni a gödörből: előbb Anuská Sarmá ütött be 10 futást egy játszmában, majd közösen kettejüktől és extrákból is gyűlt 17 a következőben, az addig irtó takarékos Kapp ellen. Igen ám, de utána megjött a szezon feltörekvő játékosának címére is esélyes Nandaní Sarmá, és tönkretette a Giants lendületét: első és második dobásából is kiesett egy-egy ütős, méghozzá előbb Sarmá, aztán a helyére jövő Ashleigh Gardner. Ezzel Sarmá már 16 kapura jött föl: ilyen sokat egy WPL-idényben még soha indiai dobó nem szerzett! Az erőfölény végül 48/3-ra végződött, vagyis lett volna min javítania az óriásoknak. Ehelyett a következő játszmákat teljesen határ nélkül hozták le, majd a 9-edikben Kaniká Áhúdzsá is búcsúzott, mivel túlzottan előrejött, és nagy lendítése nem találta el a labdát, így könnyen leverték – a félidő felére így csak 65/4-ig jutott el a csapat. Most viszont egy, az eddigiekhez képest egész jó időszaka következett a GG-nek: Mooney és Georgia Wareham, ha éppenséggel nem is hatosok özönével, de kitartóan haladt előre, nullás labdát csak elvétve lehetett tőlük látni, szinte mindig lefutottak legalább egy szimplát, ha mást nem, így a 16. játszmára a társulás máris közös 50-nél tartott, a 17-edikben pedig a csapat a 120-at is elérte. Csakhogy ekkor jött Henry, és megint belecsúfított az építkezésbe: előbb a már 35-nél tartó Wareham találta meg pont a mélységi fedezetet, aztán meg Bhártí Fulmálí kacsázott, amikor szelíd beleérését a dobás után továbbfutó Henry meg tudta kaparintani. Mooney viszont még mindig ott volt, és a 19. játszmában egy 4-essel az 50-esét is megszerezte, majd a rövid hátralevő időben még jött néhány 4-es tőle is és a 8. rendű Kásví Gautamtól is, így a Giants végül egy talán átlagos 168-as eredményt tudott felmutatni. Érdekesség, hogy ebből 19 (!) széles extra volt!
A kergetést Lizelle Lee és Saifálí Varmá kezdte, akik, pontosabban közülük Lee ellen már a második játszmában volt egy elkapásgyanú miatti videózás, de kiderült, hogy nem ért bele. A pontgyűjtésük egyelőre nem volt túl gyors, de azért 7 széleset és 8 mellét ők is kaptak ajándékba – ami aztán az 5. játszmában egy 4–4–4–1–4–4-gyel is kiegészült: hiába, az idei WPL nem pont Renuká Szinhről szólt, aki ezt a játszmát is dobta... A következő játszmában Lee az első 6-ost is bemutatta, így az erőfölény 75/0-ra végződött: már kijelenthettük, hogy a Delhi nagy esélyese volt a meccsnek! És ezen Devine sem tudott javítani, aki pedig az előző két összecsapásukon mindig a DC mumusa volt – ezúttal bezzeg a 7. játszmában ellene is volt három 4-es, így a fővárosiak máris 89/0-ra álltak. Na de azért nem mehetett minden ilyen simán: most a Giants is le tudott hozni egy olyan játszmát, amikor két embert kiejtettek: ráadásul Wareham a két nyitóval végzett úgy, hogy Lee-t LKE-be ejtette, Varmá pedig egy nyeséshez nem elég rövid, nem elég széles dobást próbált meg megnyesni, de csak a saját kapujára tudta rápiszkálni. Mostantól viszont egy másik indiai–dél-afrikai pár ütött: Dzsemimáh Rodriksz és Laura Wolvaardt, és ők sem voltak rosszak. Még persze kellett nekik egy kis idő, mire beindultak, a félidő felénél csak 107/2-nél tartottak, de aztán egyre jobban és jobban ment a pontszerzés, és a 15. játszmában Rodriksz máris közel járt az 50-eséhez – de azért amolyan búcsúzásként (merthogy a végeredmény már biztos volt) a Gudzsarát, azon belül is Rádzsesvarí Gájkvár még kiejtette őt... De ekkor már csak 9 futás hiányzott 31 dobásból, ami végül 5-ből meglett, úgyhogy a Delhi igazán visszavágott a GG-nek!
Csütörtökön tehát a Royal Challengers és a Capitals találkozik a döntőben – ahogy két évvel ezelőtt is!
