Szinte biztossá vált Dél-Afrika továbbjutása
2026. február 14. – Szerző: Krikettgalaxis
A legnehezebb akadályt is átlépte a dél-afrikai válogatott: a mai harmadik találkozón felülmúlták ugyanis Új-Zélandot, 6 pontra jőve föl, amivel már hatalmas csoda lenne, ha nem jutnának majd tovább. De azért Új-Zéland sem került kétségbeejtő helyzetbe.
Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Két együttes, két-két meccs, kétszer két-két pont, azaz két-két győzelem: igen, ilyen az, amikor a hibátlan Dél-Afrika és a nem kevésbé hibátlan Új-Zéland csap össze. Egyelőre még egy esetleges győzelem sem ért volna Dél-Afrikának biztos továbbjutást (Új-Zélandnak igen!), de egy esetleges vereség meg még kevésbé jelentett volna búcsút bármelyiküknek is. Már-már tét nélküli szaga volt a találkozónak (hiszen a megszerzett pontjaikat sem viszik tovább a Szupernyolcasba), de azért óvva intünk mindenkit, hogy így tekintsen rá!
A helyszín az ahmádábádi Narendra Modí stadion volt, ahol a lelátók csak mintegy félig teltek meg, de mivel ez egy akkora hatalmas stadion, így ez is nagyon szép számú nézőt jelentett egy semleges meccsen! A sávot szép fű borította, és a szakértő szerint a talaj elég kemény volt, ütésre alkalmas. A pénzfeldobást megnyerő Dél-Afrika a dobást választotta. Náluk csak annyi változás volt, hogy George Linde mára kikerült a csapatból, és a helyét Corbin Bosch vette át, míg új-zélandnál még ennél is kevesebb, azaz semmi.
Az ütést Tim Seifert és Finn Allen kezdte, és szépen be is kezdtek: nem csak azért, mert az első labdából Seifert egy szerencsés (élezéses) 4-est ért el, hanem mert utána a tudatos ütésekből is sok futásuk gyűlt. Na nem minden játszmában: a másodikban például csak kettő, de a harmadikban (csak Allen jóvoltából) 18, és a negyedik is egy 6-ossal indult. De utána Marco Jansen ezt már megbosszulta, és kiejtette a kapushoz élező Seifertet, majd a 6. játszmában a szintén azt hatossal indító Rachin Ravindrát is búcsúztatta: ezúttal a rövid hármason történt egy nagyon ügyes, nehéz elkapás David Miller részéről. És a legfontosabb áttörés, a már 31-nél tartó Allen kiejtése is sikerült még ebben a játszmában: őt meg a nyílt közép kapta el, Jansen pedig máris 3 kapunál járt. Az erőfölény vége 58/3 lett, ami a sok futás ellenére is inkább Dél-Afrikának tetszhetett jobban – úgy meg főleg, hogy most nagyon hamar Keshav Maharaj is eredményes volt, amikor Glenn Phillips nagy lendítése mellément, a labda pedig kifordította a földből a láb-karót. A gödörből aztán Mark Chapman és Daryl Mitchell kezdte kihúzni Új-Zélandot, először azzal, hogy a játékrész feléig 92/4-re jöttek föl, aztán meg azzal, hogy pillanatok múlva átlépték a 100-at, 13 játszma után pedig máris 131-en álltak. Aztán Chapman ellen kikértek egy videót LKE-gyanúra is, de az rossz döntés volt (mármint a videózás), mert elég egyértelműen beleütött a labdába – de beleütött 3 dobás múlva is, amikor 48 futáson állt, csakhogy ebből meg elkapás lett: Jansen 4-es zsákmánynál tartott. És amikor két játszmával később Mitchellt is elkapták, azaz búcsúzott mindkét beindult ütős, utána nagyon visszaesett az új-zélandi játék. A hátralevő időben már csak James Neesham három négyese lehelt némi életet beléjük, azon kívül elég kevés pont született, legfeljebb szimplákból volt még szép számú. A végeredmény így csak 175 lett, pedig korábban több is kinézett...
A kergetést Aiden Markram és Quinton de Kock kezdte, méghozzá már az első játszmában mindketten egy-két négyessel, amiből De Kocknak a 3000 összesített NH20-as futás is meglett. Aztán újabb és újabb határok özönlöttek, most már hatosok is, elsősorban egyébként Markramtól, aki 3 játszma után már 41-nél (!) tartott... Azért az 5. játszmát Lockie Ferguson elég szépen hozta le: három nullás után egy balra vágódó lassabb labdával megdöntötte (a bal kezes) De Kock láb-karóját. De nem nyugodhattak meg az új-zélandiak: a következő játszmában az új ember, Ryan Rickelton is bemutatkozott egy 4–4–6-tal, így az erőfölény 83/1-re végződött: máris eldőlt volna a meccs? A 7. játszmában Markramnak meglett az 50-es (csak most??), és bár utána Mitchell egy igen ügyes elkapással (a lendülettől kilépett közben a határon, de előtte visszadobta a labdát a levegőbe, majd visszatért a pályára és újra elkapta) búcsúztatta Rickeltont, de utána Markram és Dewald Brevis (némileg lassabban haladva) a félidő felére 119/2-ig emelte a csapatot. Aztán megint jött egy lassabb szakasz, amit Brevis egy 6-ossal tört meg a 12. játszmában, de a következő dobást túl magasra ütötte, és a zárt hosszún elkapták. Érdekes módon ezek után a 15. játszma végéig megint nem született egyetlen határ sem, de Dél-Afrika győzelme nem forgott veszélyben: még így is 6 alatt volt az SZPA-juk. Ráadásul most megjöttek újra a határok is, sőt, a 18. játszmát Miller egy maximummal kezdte a mélységi középpálya fölött – és fejezte is be, mert ezzel Dél-Afrika máris beért a célba!
