Nagy felhajtás, nem különösebben izgalmas mérkőzés az India–Pakisztánon

2026. február 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Ez az India–Pakisztán sem ütötte meg azt a szintet, amit a felfokozott érdeklődés miatt megérdemelt volna: bár az első félidőben Pakisztán dobói néha még meg tudták szorongatni az ellenfelet, végül India nagyon simán, izgalommentes második félidő során bezsebelte a győzelmet.

A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ez az a meccs, amiről akkor is mindenki beszél, ha nem nagyon van miért, és mivel most ráadásul volt miért, így aztán az elmúlt hetekben lépten-nyomon mást sem lehetett hallani, mint hogy India–Pakisztán, Pakisztán–India...! Nem részletezzük, hiszen már több hírt is írtunk róla külön mi is, de emlékeztetőül leírjuk: pár hete még úgy volt, hogy Pakisztán bojkottálja a meccset, emiatt meg sem rendezik, aztán kiderült, hogy mégis megtartják. És most itt van, eljött, és semmi sem állhatott az útjába, még az időjárás is megfelelő volt!

A tét egy ilyen meccsen elsősorban mindig a becsület, és csak másodsorban a megszerezhető pontok, helyezések és a továbbjutás. Most meg aztán főleg így volt, hiszen mindketten már begyűjtöttek 4–4 pontot, és ha a folytatásban hozzák a papírformát a kisebb csapatok ellen, akkor semmi probléma nem lehet a továbbjutásukkal.

A helyszín természetesen semleges pálya volt, Kolamba, ahol rengeteg Srí Lanka-i szurkoló jelent meg: sokan egyik vagy másik csapatnak szurkoltak, de olyanok is akadtak, akik például arcuk egyik felére India, másik felére Pakisztán címerét vagy zászlaját pingálták. A helyszínen ott volt egyébként a Pakisztáni Krikett-tanács elnöke, Mohszin Nakvi is.

A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és a dobást választották. Ők ugyanazzal a 11-gyel léptek pályára, amivel múltkor az USA-t verték, de India kettőt is cserélt a múltkori meccséhez képest: Szandzsu Szaimszan és Arsdíp Szinh helyére a sérülése után visszatért Abhisek Sarmá, és bekerült Kuldíp Jádav is.

És akkor Sarmá már nyitotta is az ütést, méghozzá Ísán Kisannal együtt – az első dobó pedig Szalmán Ága volt, és az első csatát ő nyerte. Kisan mindössze egy futást tudott begyűjteni ellene, Sarmá pedig még annyit sem, és utána pont a zárt közép mezőnyjátékoshoz ütött, ahol elkapták: egy játszma után 1/1. De India azonnal visszajött, és a Kisan–Tilak Varmá társulás csak a 2. játszmában 15 futással gyarapította a vagyonukat, és bár néha például csak szerencsés négyesekkel, de az erőfölény végéig 52/1-ig eljuttatták a csapatot. Sőt, Kisan ezek után három egymás utáni 4-essel folytatta, miközben az egyéni 50-et is átlépte, majd a következő játszmában is egymaga 17-et gyűjtött be, és amikor a 9. játszmában Szaím Ajúb labdájára túl korán mozdult, és az eltalálta a kapuját, már 77 futása volt. India már ekkor is jól állt, a félidő felénél pedig, 92/2-nél meg főleg. Mostantól Varmá és Szúrjakumár Jádav ütött, és a 12. játszma elején átlépték a 100-at – igaz, a játszma végén csak a bíró szava elven múlt, hogy érvényben maradt egy neski ítélet a Jádavval szembeni LKE-apelláció után... Ebben az időszakban a pontszerzés viszont érezhetően lelassult, és a 15. játszma még jobban visszavetette Indiát: akkor Ajúb két labdából búcsúztatta Varmát és a helyére jövő Hárdik Pándját is: előbbit olyan egyértelmű LKE-vel, hogy még videózást sem kértek rá, utóbbit pedig egy elkapás segítségével, miután túl magasra ütötte föl a labdát. És Ajúb még a mesterhármashoz is közel járt, mert Dube majdnem beleélezett, de nem, így elkapás nem lett, a leverést megúszta – és amúgy az egyik karótól is csak talán egy milliméterre süvített el a labda... Most Jádav és Dube közepes sebességgel haladva ért el a 19. játszma második feléig, amikor is Jádavot elkapták, majd a 20. játszma is vegyesre sikerült: 15 futással indult 4 dobásból, de aztán egy kifutással és egy újabb elkapással zárult: India 175-ig menetelt, ami ezen a pályán jó eredmény volt. Érdekesség, hogy a 20 játszmából 18-at pörgetők dobtak!

Ha viszont valaki ezt hitte, hogy Pakisztán jól kezdte a dobást, akkor nézze meg, hogy India hogy kezdte! Pándjá ugyanis szűz játszmával nyitott, a negyedik dobásból kiejtve Száhibzádá Farhánt, majd hiába ütött be Ajúb egy hatost Dzsaszprít Bumráh ellen, a dobó a következő labdából LKE-be ejtette őt, és hiába a videózás, egyértelmű volt az eset... És még ugyanebben a játszmában Szalmán Ága is elhibázott egy favágó ütést, és a zárt középen elkapták: 13/3, pakisztáni katasztrófa! De ha valaki, akkor Bábar Ázam lehetett az, aki képes megmenteni a csapatot – hát ma nem tette ezt meg, mert az 5. játszmában, amikor még csak 5 futása volt, Aksar Patel dobása után luftot ütött, és a labda betalált a kapujába... Az erőfölény 38/4-re végződött, és nem látszott, innen hogyan jöhetnének ki a vendégek. Azért a most következő két Hán: Uszmán Hán és Sádáb Hán meg kellett, hogy próbálja: ennek pedig az lett az eredménye, hogy a következő három játszmában begyűjtöttek például 5 négyest, aztán jópár hasznos szimplával a félidő felére 71/4-ig értek el: ez megnyugtatóbb volt, de messze volt az elégségestől. Az utolsó reményt aztán Patel vette el tőlük pár dobás múlva: a 44-nél tartó Uszmán Hánt ejtette ki leveréssel. (A nem hivatalos videózás utána kimutatta, hogy bele is ért, szóval igazából kapuselkapás lett volna, de mindegy.) Aztán a 12. és 13. játszma fordulóján 4 labdán belül még két ütős kiesett (még Varmá is eredményes volt dobóként...), így Pakisztán 78/7-re süllyedt, és talán már csak azt várták, mikor lesz már vége... Bizony Varmá nem segítette, hogy minél előbb, mert a 15. játszmában elejtett egy elkapást Sahín Afrídí ellen – viszont Varun Csakravartí meg duplázott a 16. játszmában, és hiába jutott el Afrídí aztán 23-ig, és ennek köszönhetően Pakisztán is 100, sőt 110 fölé, a 18. játszmában Pándjá a 10. kapuval lezárta a meccset: hát, ez sajnos egyoldalú volt. Sajnos, kivéve, ha az ember India-szurkoló!