Az angolok ellen már nem tartott ki az olasz csoda
2026. február 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Eldőlt a továbbjutás a C csoportban: a Karib-térség mellett Anglia megy a Szupernyolcasba, miután a mai találkozón le tudták győzni Olaszországot. Akik a maguk részéről szépen küzdöttek, de azért 24 futással így is alulmaradtak.
London látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Na, akkor egy európai csata, ráadásul nagyobb, mint amire a torna előtt számíthattunk volna! Akkor ugyanis még úgy gondolhattuk, hogy mire idáig eljutunk, Anglia már szinte biztos továbbjutó lesz, Olaszország már szinte biztos kieső, és amúgy is, az angolok sokkal erősebbek. Csakhogy a valóság másként alakult: Anglia kikapott a Karib-térségtől, Olaszország (nem is akárhogy) legyőzte Nepált, és máris nem állíthattuk, hogy ez a meccs előre lefutott lett volna!
A pénzfeldobás győztesei, az angolok az ütést választották. Csapatuk pont ugyanaz volt, amelyik múltkor felülmúlta a skótokat, de az olaszok is azt a 11-et küldték pályára, akik Nepál ellen diadalmaskodtak.
A két nyitó ütős Phil Salt és Jos Buttler volt, és az, hogy Salt az első labdát máris 4-esre ütötte, sokmindent jósolt. És valóban, nem akarták ellustálkodni az angolok a meccs elejét: 2 játszma után már 21 futásuk volt. A harmadikra viszont megjött dobni Grant Stewart, akinek első labdáját Buttler már csak a nyílt középről induló mezőnyjátékoshoz tudta ütni. Ez azonban nem fogta vissza a csapatot: Jacob Bethell és Salt az 5. játszma végére már az összesített 50-et is elérte. De az erőfölény azért hozott még egy fordulatot: Ali Hasan is feliratkozott a kapuszerzők közé, amikor dobásából a mélységben elkapták Saltot, így 6 játszma után az állás 56/2 volt. A félidő feléig azonban egy kicsit csökkent az előrehaladás sebessége, ráadásul Ben Manenti Bethellt ki is ejtette, így 10 játszma után az állás 82/3 volt. Amikor pedig utána Harry Brook megpróbált beindulni, és egy 4–6-os párral kezdte a 11. játszmát, utána hajtása már félresikerült, és az ütője csúcsával ért bele, a kapus pedig elkapta. Mi lesz ebből? Egyelőre az lett, hogy pár csendesebb játszma után a 13. egy Tom Banton-hatossal indult, amivel Anglia átlépte a 100-at, majd viszont Crishan Kalugamage Bantonnal is végzett, aki a mélységi középpályáshoz ütött: 5 különböző dobó, 5 kapu eddig. A folytatásban Will Jacks és Sam Curran ütött, és le is hoztak egy 21 labdából álló sorozatot nullás nélkül, benne például egy 4–6–6–6-tal is, amivel 159-ig jöttek föl, és csak utána sikerült az áttörés Kalugamagének, Curran búcsúztatásával. De mivel Angliának elég mély az ütősrendje, így természetesen még 6 kiesés után is megcélozhatták a 200-at: az pedig néhány hatosnak köszönhetően sikerült is, ahogy Jacksnek is az egyéni 50. Az elért 202 azért, hiába az időnkénti döcögős játék, szép volt, és nem sok esély volt rá, hogy Olaszország lekergeti.
A kergetést természetesen a Mosca testvérek kezdték – azok, akik Nepál ellen ki sem estek, pedig akkor is nyitottak. Most azonban Anthony Mosca már az első vele szembeni dobást szinte függőlegesen ütötte fel, aminek elkapás lett a vége. És ha ez nem lett volna elég katasztrófa a mediterrán csapat számára: hát Jofra Archer még az első játszmában a második kapuját is megszerezte, amikor Jon-Jon Smuts a katonához piszkált. A második játszmában Harry Manenti egy 6-ossal azért szépített (bár az is csak alig lett 6-os), majd a 3–4. játszma fordulóján 3 egymás utáni 4-es is összejött, de ez is elég kevésnek érződött jelen körülmények között. Hát még úgy, hogy Jamie Overton ezek után 4 nullással, majd egy kapuval válaszolt: akkor Manenti elhibázott kanalazását a kapus látványosan, egy kézzel megszerezte. Ezek után Justin Mosca és Ben Manenti még jópár 4-essel fölhozta a csapatát az erőfölény végére 47/3-ig, de még ez is messze volt az ideálistól. Azért Manenti ezek után még négy hatost is beütött a félidő feléig, és újabb kiesés sem történt, de ezzel együtt is a 10 játszma után látott 84/3 sem volt túl meggyőző. A 12. játszmában viszont egy újabb Manenti-hatos már az egyéni 50-es mellett a csapat 100-asát is jelentette: összehasonlítva ellenfelük ugyanekkori állásával nem is voltak rossz helyzetben az olaszok, de azért kellett volna még nekik az a nagy gyorsítás a végére. Ám a játszma végén Jacks már végzett az addigra már 60-ra is följövő Manentivel, és mivel az olaszok mélysége jóval kisebb, itt már úgy látszott, nekik ezzel ennyi volt mára. És igen, bár szét nem esett még a csapat, de lelassult, majd a 15. játszmában a 43-nál járó Justin Mosca is búcsúzott. Aztán eljött a 16. játszma, amikor Curran két egymás utáni dobásából elkapták Marcus Campopianót és Gian-Piero Meadét is, az állás pedig 138/7-re változott. De Stewart és Jaspreet Singh nem adta föl: a 17. játszmában kettő, a 18-adikban három hatost hoztak (többségét Stewart), és ha ugyanezt meg tudták volna tenni az utolsó kettőben, még megnyerhették volna a meccset! De nem, messze nem sikerült, ezt a két játszmát 5/3-ra hozták le, benne Overton szűz játszmájával, így Anglia érvényesítette a papírformát, bejutottak a Szupernyolcasba – de azért el kell ismerni, Olaszország is szépen küzdött. Többek között két társulási csapatrekordot is megdöntöttek menet közben: a 4. kapuért Ben Manenti és Justin Mosca közös 92-je és a 8. kapuért Stewart és Singh közös 40-e is új csúcs – más kérdés, hogy ezzel sem mentek semmire, és a továbbjutásuk is elúszott.
