Új-Zéland győzelmével egy csapásra hárman estek ki
2026. február 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Hiába egy kanadai százas, a többi ütős nem túl sokat tudott hozzátenni a mai meccsen a csapat eredményéhez, így Új-Zéland simán megnyerte a találkozót. Ez pedig egyrészt az ő továbbjutásukat is jelentette, másrészt Kanada, Afganisztán és az Egyesült Arab Emírségek búcsúját is.
Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Bármennyire is úgy nézett ki első pillantásra, hogy a 0 ponttal utolsó helyen álló Kanadának már nem volt esélye a továbbjutásra, azért volt: hiszen nekik még két mérkőzésük volt hátra ezzel együtt, úgyhogy begyűjthettek akár 4 pontot is, és utolérhették volna Új-Zélandot – persze ehhez más is kellett volna, de először is az, hogy itt és most nyerjenek. Új-Zéland számára viszont a győzelem a biztos továbbjutást jelentette volna Dél-Afrika mellett.
A mérkőzés Csennaiban zajlott, ahol a pénzfeldobást megnyerő Kanada az ütést választotta. Összeállításukban ezúttal nem volt ott a múltkoriak közül a sérült Kaleem Sana, viszont ott volt Shivam Sharma, míg Új-Zélandnál már a pénzfeldobásnál feltűnő volt, hogy nem Mitchell Santner jött ki, mint kapitány, hanem Daryl Mitchell: mint kiderült, Santner nem érezte jól magát (talán valami rosszat evett), és ezért maradt ki. Ahogy rajta kívül Lockie Ferguson sem játszott, mivel hazautazott most születő gyermekéhez, a két új ember pedig Cole McConchie és Kyle Jamieson volt.
A két nyitó ütős Yuvraj Samra és Dilpreet Bajwa volt, akik mindkét első játszmát úgy hozták le, hogy 4 nullás után jött egy 4-es, csak a befejezés volt más. A folytatásban is hasonló összeállításban érkeztek az ütések, csak már összébbkeverve, volt határmentes játszma is, de például a hatodik az meg három egymás utáni 4-essel és a meccs első 6-osával fejeződött be, így az erőfölény eredménye 50/0 lett. Ezek után megjött az első pörgető dobó is, és eleinte úgy tűnt, ő jobban visszafogja az ütősöket, de végül minden dobó jobban visszafogta őket, bár az igaz, hogy kiejteni még mindig nem sikerült egyiküket sem, így a félidő fele 75/0-val érkezett el. Sőt, Sarma már majdnem 50-en állt ekkor, amit a 11. játszmában el is ért, sőt, a 13-adikat egy 6–6–4-gyel kezdte, így a csapat (és a nyitó társulás) 100-asa már ebben a játszmában meglett. Mindeközben viszont Bajwa 100 alatti aránnyal haladt, és a 14. játszma végén ő lett az első kieső is: Jamieson dobásából találta meg a mélységi extra fedezetet. Samra viszont gyönyörűen haladt előre, és a 17. játszma végén egy 4-essel megszerezte a 100-asát, ami az egész vébén még csak a második százas lett! Ugyanekkor a csapat viszont még csak 150-nél tartott, ami ezen a jó, ütősbarát pályán azért nem volt túl szívderítő nekik. Ahogy az sem, hogy nagyon hamar Navneet Dhaliwal élezéséből is elkapás lett, és az utolsó két játszmában sem sikerült a gyorsítás: csak egy 6-os jött össze, de újabb két ember búcsúzott, köztük a 110-ig elérő Samra, akit Jacob Duffy ejtett ki az utolsó játszmában. Kanada eredménye ezzel 173 lett, ami a körülményeket figyelembe véve átlag alatti volt.
A második félidőt Tim Seifert és Finn Allen kezdte, és már az első játszmában láttunk tőlük... pontosabban Kanadától egy különlegességet: egy hatot érő rossz dobást! Nem hetet, hanem az extrával együtt hatot, mert túllépés miatt lett érvénytelen, volt egy szimpla, és túldobás miatt meg kiment négyesre... Aztán a második játszmában jött három rendes határ is, és úgy tűnt, Új-Zéland sínen van. Csakhogy a 3. és a 4. játszma fordulóján négy labdán belül mindkét nyitó ütős kiesett: előbb Seifert, aztán Allen ütött egy-egy mezőnyjátékoshoz, bár a másodikhoz kellett az elkapó Sharma kiváló vetődése is. Ráadásul a 3. játszma, amit Saad Bin Zafar dobott, még szűz is lett. Mostantól akkor Rachin Ravindrán és Glenn Phillipsen volt a sor, ők pedig jól megállták a helyüket! Először is az erőfölény végére 60/2-ig juttatták el csapatukat, majd a folytatásban többnyire játszmánként egy vagy két határral és jópár kisebb értékű ütéssel haladtak előre: így érték el a félidő felét is, amikor is már 106/2-t mutatott az eredményjelző. Aztán pillanatokon belül Phillips még két hatost beütött, amivel ő máris 50-re jött föl, Kanada (és vele együtt Afganisztán és az Emírségek) esélyei pedig percről percre csökkentek. A 15. játszmában Ravindra is átlépte az 50-et, és ő lett az is, aki már a 16. játszmában egy 4-essel bevitte csapatát a célba. Ez tehát nagyon könnyed siker lett Új-Zélandnak, amivel Dél-Afrika mellett ők lettek a másik továbbjutók.
