Nepálnak is megvan a becsületgyőzelem

2026. február 17. – Szerző: Krikettgalaxis

12 év után nyert újra mérkőzést világbajnokságon a nepáli válogatott: ezúttal azt a Skóciát győzték le, akiknek már ugyanúgy nem volt esélyük a továbbjutásra, mint nekik. Nepál becsülete tehát megmenekült, de így is esélyes, hogy a csoport utolsó helyén végeznek majd.

Nepáli táj (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Igen, ebben a csoportban már eldőlt a továbbjutás (Anglia, Karib-térség), így ennek a mérkőzésnek tényleg nem volt tétje – viszont annak ellenére nagyon érdekes volt, már csak azért is, mert eme két csapat néhány utolsó egymás elleni találkozója közül (az ENN formátumot is beleszámítva) egészen sok igen-igen szorosra sikerült! És persze mindketten bizonyítani szerettek volna: Skócia azt, hogy megérdemelték, hogy Banglades helyett ők legyenek itt a tornán, Nepál pedig a világ egyik leglelkesebb szurkolótáborát szerette volna vigasztalni egy búcsúgyőzelemmel.

A helyszín Mumbai volt, ahol a pénzfeldobást megnyerő Nepál a dobást választotta. Csapatukban annyi változott múltkorhoz képest, hogy Karan Khatrí Ksetrí ma nem játszott, Szandíp Dzsorá viszont igen. Skócia nem változtatott semmit a csapatán.

A két nyitó ütős George Munsey és Michael Jones volt, és egész jól kezdtek: az első két játszmában csak egy-egy 4-es jött összesen, de utána már volt hatos is, vagy éppen két egymás utáni 4-es, és az erőfölény végére máris 52/0–nál tartottak. A folytatásban maradt a játszmánkénti egy határ, kivéve a 10. játszmára, mert akkor az a bizonyos határ elmaradt, és helyébe megérkezett a Nepál által várva várt első kapu: Rohit Paudel dobásával Munsey a nyílt hosszút kínálta meg, így a félidő felénél 80/1 lett az állás. Brandon McMullen azonban elég jól szállt be, és többek között az ő korai hatosának is köszönhetően a csapat már a 12. játszmában átlépte a 100-at. A 14. játszma elején McMullent kis híján sikerült elkapni, Dzsorá talán hitt is benne, hogy sikerült, de valójában leért a földre a labda. És ha már így történt, egy kis ideiglenes lassulás után a társulás újra gyorsított, 15 játszma után már 131/1-nél tartottak, Jones pedig ebből egymaga már 71-et vállalt. De aztán jött a következő áttörés: Szompál Kámí az előző labdájával ellentétben most a kapuval átellenben dobott, és az új szög talán megzavarta Jonest, nem találta el a labdát, ezt pedig a láb-oldali pálcája bánta. Két dobás múlva pedig Kámí még inkább a főszerepbe került: dobását McMullen visszaütötte felé, amit a dobó egy hihetetlen, egykezes mozdulattal, a feje fölül leszedett a levegőből! Aztán rövidesen Kusal Bhurtel is megérkezett egy kapuval: ő Richie Berringtont búcsúztatta, és Skócia csak a 18. játszmában érte el a 150-et – csak hogy aztán azonnal elvessze utána az 5. emberét is egy jorki kidobással. És nem sikerült a gyorsítás az utolsó két játszmára sem, a 19-edikben például Kámí újabb kidobást hajtott végre (ünneplésként pedig törökülésbe helyezkedett és meditációba kezdett), a 20-adikban pedig egy kapushoz élezés is történt, amit ugyan a bíró elsőre nem ítélt meg elkapásnak, de a videózás után már igen. És ha Mark Watt nem üti hatosra a félidő utolsó labdáját, akkor egészen gyatrának lett volna nevezhető a befejezés, de így azért legalább 170-ig följöttek.

A második félidő nyitói Bhurtel és Ászif Sekh voltak, akik elég lassan kezdtek, de a második játszma közepén már becsúszott egy hatos a nullások közé, ahogy a negyedik végére is egy, megmentve ezzel Nepál számára és tönkretéve ezzel Skócia számára az addig nagyon takarékos játszmát. Az 5. játszma viszont a legkevésbé sem volt már takarékos: akkor Bhurtel egy 4–6–6-os sorozattal indított Watt ellen, és a 6. dobás is maximum lett Sekh részéről, így még az erőfölényben elérték az 50-et, sőt, az 56-ot is, kiesés nélkül. Utána aztán úgy folytatódott, ahogy kezdődött: sok nullással, de megint beakadt közéjük egy hatos, így 9 játszma után 74/0-nál tartottak – és csak ezek után jött meg az első kiesés, amikor Michael Leask dobását Bhurtel nem tudta megsöpörni, csak a fölső élével ért bele, és elkapták: nem lett meg az 50-es, ugyanis az ütős 43-mal búcsúzott. De a félidő fele így is 78/1-gyel érkezett el, ami még mindig Nepál számára volt egy kicsit kedvezőbb. Az viszont nem igazán, ami most jött: nagyon lelassult a pontszerzés, majd a 12. játszmában ismét Leask dobása jött, ismét egy elrontott söprés megint egy nyitó ütőstől (Sekhtől), amiből fölsőélezés lett, és elkapással végződött. Sőt, Leask a 14. játszmában harmadszor is eredményes volt, a változatosság kedvéért most Paudel ért bele a fölső élével söprés helyett... Nepál csak ebben a játszmában érte el az összesített 100-at, és 14.5 után is csak 105/3-ra álltak. De talán ez volt a mélypont számukra, innentől már csak javultak! Méghozzá Dípendra Szinh Airí és Gulszan Dzshá jóvoltából, akik először is lehoztak egy két játszmán átívelő 6–6–6-ot, majd pár elszórt négyes után a 18–19. játszma fordulóján is volt egy 6–4–6-juk, innentől pedig már kényelmes volt az út a célig, ahova 4 megmaradó labdával értek be.

A nepáli játékosok ezek után egy tiszteletkört tettek a stadionban, és mindenhol megünnepelték őket, illetve ők is a szurkolóikat, akik ma is óriási számban jelentek meg Mumbaiban! Nagy pillanat volt ez, 12 év után nyertek újra vébémeccset, még ha a továbbjutáshoz ez nem is volt elég.