Ahogy várható volt, Pakisztán foglalta le az utolsó továbbjutó helyet
2026. február 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Rendkívül simán, több mint 100 futással győzte le a pakisztáni válogatott a mai második vébémérkőzésen Namíbiát, így eldőlt, amit eddig is sejteni lehetett: hogy ők lesznek a 8. továbbjutó csapat. Mostantól már csak tét nélkül zajlanak a mérkőzések az első szakaszban.
A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Nyolcból 7 továbbjutó kiléte már eldőlt a világbajnokságon, és most itt volt az ideje, hogy eldőljön az utolsó is! Igaz, elég érdekes módon, és matematikailag nem is biztos, hogy véglegesen. Pakisztán találkozott ugyanis a továbbjutásra már esélytelen Namíbiával, és tudták, hogy győzelem (vagy akár eredmény nélküli meccs) esetén ők jutnak tovább – ám egy esetleges meglepetés, azaz afrikai győzelem az Amerikai Egyesült Államok számára jelentett volna továbbjutást. Na jó, mint írtuk, nem biztosat, mert Hollandia, ha nagyon-nagyon legyőzi majd este Indiát, még beleszólhat, de azért lássuk be, arra kevés az esély.
Erre az érdekes találkozóra Kolambában került sor, ahol ezúttal nem fenyegetett az eső (tegnap a Srí Lanka-i meccs, igaz, nem a fővárosban, elmaradt), de elég erős szél fújt. A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és az ütést választották. Csapatukban két változtatás történt: Sahín Sáh Afrídí és Abrár Ahmed helyett Havádzsa Náfaj és Szalmán Mirzá kapott lehetőséget. Ugyancsak kettőt cserélt Namíbia is: ott Dylan Leicher és Max Heingo maradt ki a múltkoriak közül, és két fiatal: Alexander Busing-Volschenk és Jack Brassell játszott.
A két nyitó ütős Száhibzádá Farhán és Szaím Ajúb volt, akik játszmánként egyre több határral (0–1–2) indultak, bár hozzá kell tenni, többször is szerencséjük volt, hogy a labdájuk elkerült egy-egy mezőnyjátékost. Utána aztán nem nőtt 3-ra a határok száma, de néhány továbbra is előfordult, így Pakisztán egész jól haladt – ám a 6. játszmában Brassell eléggé széles dobását Ajúb a kapushoz piszkálta, és megvolt az első áttörés. Az erőfölény 47/1-re végződött, amiről igazán nem lehetett tudni, kinek mennyire jó. Ezek után viszont két határmentes játszma jött Farhán és Szalmán Ága részéről, így az eddig is látszó idegesség talán tovább fokozódott a pakisztániakban. De ezen nagyot enyhített a 9. játszma, amikor 3 hatos is összejött, és hiába, hogy ezek után Farhánt ápolni kellett, ez sem zökkentette ki, és a félidő feléig már 85/1-gyel jutottak el. A 12. játszmában Farhán már az 50-esét is megszerezte, és Ága is gyorsítani kezdett – más kérdés, hogy ez utóbbi nem sült el jól, mert a 13. játszma elején Brassell dobásából elkapták a nyílt középen. Következő ütősnek talán meglepő módon Náfaj érkezett, és mindjárt az első labdát 4-esre ütötte, méghozzá egy gyönyörű nyeséssel, ám a következő játszmában egyik vad ütési kísérlete után csak a dobó, Gerhard Erasmus felé szállt vissza a labda, aki a zárt középen kapta el. Farhán mellé most Sádáb Hán érkezett, de érezhető volt köztük a különbség: Farhán ontotta a futásokat, míg társa eléggé lassan haladt. Az ontás pedig olyan jól sikerült, hogy a 20. játszmában egy szimplával már a 100-as is meglett neki: ebben a formátumban pályafutása során először! Aztán még Hán is jelezte, hogy azért rá is lehet számítani, búcsúzóul beütött még két egymás utáni hatost, így Pakisztán végeredménye 199 lett.
A kergetést Louren Steenkamp és Jan Frylinck kezdte, és utóbbit már az első játszmában lett volna esély elkapni, olyan sokat lógott a labdája a levegőben, de végül Mohammad Naváz elejtette. Innentől a társulás pár négyessel, közepes sebességgel haladt előre, de az 5. játszma elején Szalmán Mirzá keresztvarratos labdája becsapódott Frylinck kapujába, a hatodikban pedig Jan Nicol Loftie-Eaton vált kifutás áldozatává, amikor egy túl kockázatos szimplát vállalt be, de nem volt elég gyors. Az erőfölény így 40/2-re végződött. A 7. játszmát Naváz dobta, és máris jóvátette az iménti hibáját, ugyanis sikerült kiejtenie a rosszul beleérő Steenkampot, ráadásul az egész játszmája jó takarékos lett. Namíbia esélyei jócskán megfogyatkoztak, hát még akkor, amikor Sádáb Hán dobását a következő játszmában Erasmus a kapushoz élezte! Innen Busing-Volschenk és Johannes Jonathan Smit a félidő feléig 62/4-re tudta emelni a csapatot, azaz már ekkor is közel 14 volt a szükséges pontarány! És nem csak hogy ez tovább emelkedett, de újabb kapu érkezett a 13. játszmában leverésből, majd a 14-edik elején elkapásból, két dobás múlva kidobásból (utóbbi kettő Uszmán Tárik jóvoltából, ráadásul egy szűz játszma során), szóval ha eddig bármi kérdés lett volna, most már az is eltűnt. És igen, még pár játszma, és Sádáb Hánnak meglett a harmadik, Uszmán Táriknak pedig a harmadik és a negyedik kapu, miközben Namíbia még a 100-at sem érte el: Pakisztán 102 futással hozta a győzelmet, és bejutott a Szupernyolcasba!
