Egy kicsit megszorongatták a hollandok Indiát, de ennél többre nem futotta

2026. február 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Elsőként a világbajnokság A csoportja fejeződött be: a mai harmadik találkozón ugyanis India és Hollandia is lejátszotta az utolsó mérkőzését ebben a szakaszban. A vártnál ugyan szorosabb lett az eredmény, de India fölénye azért végig egyértelmű volt, így ők lettek a csoportelsők.

A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)

A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Mostantól a világbajnokság első szakaszában kizárólag tét nélküli mérkőzések zajlottak: ez volt az első közülük. Mindössze a pontos helyezésekről döntött, ám azoknak nem volt semmi jelentősége abból a szempontból, hogy a Szupernyolcasnak ki melyik csoportjába kerül. Másrészt meg ahhoz, hogy ne India legyen az első és/vagy Hollandia megelőzze az USA-t, itt valami elképzelhetetlenül nagy holland győzelemre lett volna szükség... Szóval gyakorlatilag még a helyezések sem múltak ezen a mérkőzésen. Talán csak annyi, hogy India lendületben tud-e maradni, mert lélektanilag még az is sokat számíthat nekik a folytatásban.

A játék az ahmadábádi stadionban zajlott fekete talajú, lassabb sávon, ahol a szakértő szerint várható volt a harmatosodás, de a pénzfeldobást megnyerő India mégis az ütést választotta, és utána még a holland kapitány is elmondta, hogy ők is azt szerették volna... India nem pihentetett túl sok játékost, csak kettőt változtattak múltkorhoz képest: Aksar Patel és Kuldíp Jádav maradt ki, akik helyett most Vásingtan Szundar és Arsdíp Szinh játszott. Hollandia csak egyet cserélt: ott Fred Klaassen helyét Noah Croes vette át.

A két nyitó ütős Abhisek Sarmá és Ísán Kisan volt, de Sarmának valami baj volt a mezével, ezért Mohammad Szirádzs mezében jött ki a pályára. De úgy tűnik, ettől az ütőjátéka is Szirádzséhoz lett hasonlatos: két nullással kezdett, és máris kiejtették! Így aztán ez az Aryan Dutt-labda, amely kidöntötte a láb-karóját a földből, sorozatban a harmadik kacsáját eredményezte az ütősnek! Utána azért Kisan és Tilak Varmá gyorsan szépített az álláson, bár az 5. játszmában Kisan is búcsúzott egy elég szerencsétlen módon: Dutt labdája a lábszárvédőjéről a karjára, onnan pedig a kapujára pattant... Az erőfölény végül 51/2-re végződött, ami talán a vártnál kicsit gyengébb volt indiai szempontból. Ahogy az is a holland dobókat dicsérte, hogy az erőfölény után 15 labdán keresztül sem Varmá, sem Szúrjakumár Jádav nem tudott összehozni egyetlen határt sem, sőt, egy alkalommal csak Michael Levitt ügyetlenkedésén múlt, hogy a magasra felütő Jádavot nem sikerült elkapni. De ha ezt nem, hát hamarosan egy másik lehetőséget beváltottak, ezúttal Varmá ellen: itt leginkább Roelof van der Merwe volt dicsérhető, aki elesés közben sikeresen kapta el: nagyon nem volt könnyű! A félidő felénél az állás csupán 74/3 volt, ami elég csalódást keltő volt eddig a nagy esélyesnek tartott hazaiaktól. Sőt, a 11. játszmában két LKE-hez is közel jártak, a másodikra még videózás is volt, de végül a bíró szava elv miatt nem lett belőlük semmi. A 12. játszma végén aztán a semmiből hirtelen jött egy 6–6–0–4–6-os sorozat Jádavtól és nagyobb részt Sivam Dubétől, és India máris bőven 100 fölött találta magát. De ez a lendület megint elfogyott hamar, eltűntek a határok, és Jádav is a kiesés sorsára jutott, amikor pont a ferde lábhoz ütött egy labdát, így 15 játszma után 118/4 volt az állás. De ezek után Dube nagyon begyorsított, és a 17. játszma végén máris 50-nél tartott (25 labdából), sőt, a 19. játszmában az addig csak szenvedő Hárdik Pándjá is hirtelen beütött két hatost, és India máris 180-nál tartott! Az utolsó játszma aztán érdekesre sikerült: Logan van Beek ellen szinte felváltva születtek a hatosok és a kapuk, legalábbis kettő-kettő mindegyikből. India 193-ig jutott el, ami már igazán szép volt, viszont szegény Van Beek egy új holland negatív csúcsot állított fel: ellene összesen 56 futás gyűlt össze, miközben eddig 55 volt náluk a legtöbb...

A második félidőben Levitt és Max O’Dowd kezdett, akiknek volt ugyan játszmánként egy-egy határja (az első 4-ben 4-es, utána egy hatos), de azok mellett feltűnően sok pöttyöset hagytak, ráadásul az erőfölény utolsó játszmájában elmaradt a megszokott határ, és egy (ma eddig) meg nem szokott dolog helyettesítette: egy kiesés, ugyanis Varun Csakravartí pörgő labdája kifordította a földből O’Dowd láb-karóját. 6 játszma után az állás így 36/1 volt, azaz Hollandia már most elég kellemetlenül érezhette magát. Aztán visszaállt a megszokott rend: egy ideig megint minden játszmában egy határ volt, csak három dolog zavart ebbe bele a félidő feléig: először az, hogy a 8-adikban emellett volt egy kapu is, amikor Levittet felugorva elkapták a pálya legszélén, másodszor az, hogy hamarosan Bas de Leedét csak a bíró szava mentette meg az LKE-től, harmadszor pedig az, hogy a 10. játszmában (végre) nem egy, hanem két határ is összejött a narancsoknak. Az állás így a félidő felénél 72/2 volt, vagyis sürgősen gyorsításra lett volna szükség az európai csapattól! Két játszmán keresztül ez egy kicsit sikerült is, de utána végleg romba dőlt minden – azaz Csakravartí romba döntött mindent: a 13. játszmát két egymás utáni kapuval kezdte, Colin Ackermannt és a frissen bejövő Duttot búcsúztatva. Aztán a 14-edikben Dube dobóként is villant egyet: bár eleinte sok futással kínálták meg, de a végén sikerült végeznie a rövid hármashoz élező De Leedével. Most már persze lelassult a pontszerzés is, majd hamarosan Dzsaszprít Bumráh is egy kidobással megmutatta, hogy itt van: 125/6. Ezek után Croes és Zach Lion-Cachet még egy szemet gyönyörködtető, sok négyessel dúsított társulást mutatott be, és csak az utolsó előtti előtti dobásból hullott szét a pár. De akkor már úgyis mindegy volt, Hollandia csak 176-ig ért el a végére, ami a vártnál szűkebb, de 17 futásos indiai győzelmet jelentett.

Ezzel tehát India megnyerte a csoportot, Hollandia pedig a negyedik helyen végzett, csupán Namíbiát megelőzve.