Hibátlan Karib-térség, leeresztő Olaszország

2026. február 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Sok szép pillanatot láthattunk az olasz válogatottól a világbajnokságon, de a mai búcsúmeccsük annyira nem jöt össze jól nekik: a Karib-térségnek nagyon meg sem kellett magát erőltetnie a győzelemhez. A karibiak így hibátlanul, önbizalommal telve várhatják a Szupernyolcast.

Barbadosi tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Olaszország, mint emlékezhetünk, a csoport egyik leggyengébbjétől, Skóciától simán kikapott, viszont utána még annál is simábban verte Nepált, és bizony egy kicsit megszorongatta a nagy Angliát is. Nagy izgalommal várhattuk, vajon a lelkes olaszok ma mire lesznek képesek a már régen továbbjutott, ezért nem biztos, hogy 100% odaadással küzdő, de amúgy szintén erős Karib-térség ellen!

A kalkuttai pályán a pénzfeldobást megnyerő Olaszország a dobást választotta. Az angolok ellen szereplő csapatukból ezúttal hiányzott Marcus Campopiano és Jaspreet Singh, viszont szerepet kapott a tornán először (és utoljára) Syed Naqvi, valamint visszatért Thomas Draca. A Karib-térség nem változtatott semmit a legutóbbi összeállításán. Ez azt is jelentette, hogy Jason Holder ma is játszott: neki ez lett a 300. válogatottmeccse különböző formátumokban összesítve, amiért egy emlékmezt is kapott.

A lelátók jó része a semleges meccs miatt sajnos elég üres volt, de néhány szektor tele volt, szóval azért onnan jött némi hangulat! A kezdés előtt a pálya kis harangját egyébként Carlos Brathwaite kongatta meg, majd hamarosan indulhatott a játék.

A két nyitó ütős Brandon King és Shai Hope volt, de Kingből nem láttunk sokat: már a második játszma első labdáját a kapushoz élezte, igaz, olyan finoman, hogy a bíró sem látta, csak a rezgésérzékelő mutatott ki egy apró beleérést, amikor a labda elhaladt az ütőjének a belső éle mellett. Az első határesemények csak a 3. játszmában jöttek meg, Hope jóvoltából, aki aztán további hármat is beütött, köztük az első hatost a 4. játszma végén, de utána elvesztette maga mellől Shimron Hetmyert is, aki Draca dadogós labdáját a rövid hármashoz élezte. Az erőfölény végül 48/2-vel végződött úgy, hogy Hope-nak addigra már 7 határja is volt, senki másnak meg egy sem. Ezt rövidesen 8-ra növelte, majd a 8. játszmában már 50-est is ünnepelhetett, végül a 10. játszma utolsó dobása volt az első, amikor Hope-on kívül valaki, jelesül Roston Chase is szerzett egy határt! Így a félidő fele 76/2-vel érkezett el: bizony ráfért volna egy kis gyorsítás a karibiakra! Főleg Chase-re, aki a folytatásban is lassú volt, és még a 13. játszmában, amikor kiesett (tehát jó sok idő után), is még csak 100-as arány alatt járt... Ráadásul a sávtalaj nem tűnt nehéznek, tehát itt a dobók voltak jók és/vagy az ütősök gyengék... Mármint az ütősök, kivéve Hope, mert ő még mindig gyorsan gyűjtötte az újabb futásokat. De mint mondtuk, a többiek nem: Rovman Powell is csak 6-ig jutott, majd Ben Manenti vele is végzett (Chase-szel is), így 15 játszma után még mindig csak 115/4-nél tartott a csapat. És ami még ennél is rosszabb: a következő labdából Crishan Kalugamage most már Hope-ot is megállította: a 75-nél tartó ütős nem találta el a söprési kísérlet során a labdát, ami így a kapujába vágódott! Az álláson még Sherfane Rutherford szépített például egy 6–4-gyel, majd Holder gyors kiesése után Matthew Forde három gyors 4-essel, így azért a csapat 165-ig legalább eljutott – bár egy erősebb ellenfél ellen ez elég kevésnek érződött volna. Kérdés, Olaszország mennyire számít ma erősnek!

A kergetést a két Mosca-fivér kezdte, egyelőre nem túl meggyőzően – még szerencséjük, hogy hamar kaptak ajándékba egy 5-öt érő széleset is. De aztán a dobó, Forde hamar javított, és pár labda múlva eltalálta Justin Mosca kapuját. Igaz, a világítós pálca nem működött, de azért érvényben maradt a kiesés, hiszen nem az dönt, hogy világít-e vagy nem. Mindenesetre utána kicserélték. Nem játszott szerepet viszont a pálca a következő kiesésnél: Anthony Mosca két gyors hatos után ugyanis egy újabb söprést már elhibázott, és a rövid ferde láb elkapta. A pontarány eddig nem volt rossz az olaszoknak, de ez a két kapu nagy érvágás volt... A folytatásban le is romlott ez a pontarány: Naqvi és Jon-Jon Smuts nagyon kevés pontot szerzett, sőt, Naqvit még az erőfölényben el is kapták Forde dobásából, így 6 játszma után az állás 37/3 volt: most már egyértelműen a Karib-térség volt az esélyes. És bár hamarosan Harry Manenti előjött egy hatossal, de azon kívül megint kevés pont gyűlt, és a 9. játszmában Shamar Joseph dobását Manenti a kapushoz nyeste, így a félidő fele 61/4-gyel érkezett el. Amikor pedig Smutson már a gyorsítás jeleit lehetett felfedezni, ő is kiesett a 12. játszmában, így az olasz csoda valószínűsége mára is lényegében lenullázódott. Azért innen Ben Manenti és Grant Stewart még belekezdett egy nagyobbfajtának ígérkező harcba, a 15. játszmában elérve az összesített 100-at is, de aztán ennek Joseph utóbbi kiejtésével véget vetett. Majd jött Gudakesh Motie, akinek labdáját Manenti ráélezte a saját kapujára, így 115/7-nél már nagyon-nagyon közeledett a karibi győzelem! És valóban: az utolsó három kaput most már pillanatok alatt begyűjtötték: Forde egyet, Joseph még kettőt, így az olaszok a 18. játszma végére, 123 futással elfogytak. Szép volt tőlük, hogy itt voltak, de ez a búcsúmeccs nem sikerült fényesre. A karibiak pedig önbizalommal telve várhatják a folytatást!