Az afgánok búcsúzóul még elsöpörték Kanadát

2026. február 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Óriási, 82 futásos győzelemmel búcsúzott Afganisztán válogatottja a világbajnokságtól – az áldozat, Kanada pedig lógó fejjel, búsan, nulla ponttal mehet haza.

Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)

A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0

Szegény Kanada, úgy tűnik, mindig ők játsszák a csalódott csapatok csatáját ezen a vébén... Most éppen az ellen az Afganisztán ellen, akik számára szintén lehangoló volt ez a világbajnokság: bár nem játszottak rosszul, de a Dél-Afrika elleni szuperjátszmás vereség a továbbjutásukba került, így most már tét nélkül csaphattak össze a halálcsoport legkönnyebb ellenfelével. Mindketten a becsületük megmentéséért küzdöttek itt Csennaiban, és bizony az is nagyon fontos.

A pénzfeldobást megnyerő Kanada a dobást választotta. Náluk az előző meccshez képest annyi változott, hogy Shivam Sharma kimaradt, és visszatért Kaleem Sana, míg Afganisztán szintén egyet cserélt: Núr Ahmadot váltotta Abdolláh Ahmadzí.

Még mielőtt elkezdődött volna a találkozó, kanadai csapattársaik díszsorfalat álltak az ez után a meccs után visszavonuló Navneet Dhaliwalnak és (a ma nem is játszó) Ravinderpal Singhnek.

A két afgán nyitó ütős Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán volt, akik szinte játszmáról játszmára gyorsultak, és például a negyedikben már 15 futást gyűjtöttek. A gyorsítás utána megtorpant, majd a 6. játszmában újrakezdődött, de akkor már elérkezett az első kiesés is: Jaskaran Singh labdájából kapták el a már 30-nál tartó Gurbázt. Sőt, mindjárt jött a második is: bár a bíró elsőre nem ítélt semmit Gulbadín Naib ellen, Kanada ezt nem hagyta annyiban, DFR-t kértek, és igazuk lett: LKE történt! Ezzel vége is lett az erőfölénynek, méghozzá 49/2-vel. A folytatásban ezen Zadrán és Szedikulláh Atal szépített, és a félidő feléig kiesés nélkül jutottak el, az állást pedig 86/2-re változtatták. A csapat 100-asa a 12. játszmában lett meg egy Atal-hatosból, a 13-adikban pedig Zadrán átlépte az egyéni 50-et. A társulás szép haladását egy Sana általi elejtett elkapás is segítette a 15. játszma elején, de végül a 16. játszma elhozta a pár végét: ismét Singh volt eredményes, akinek dobásából a 44-nél tartó Atal kiszúrta a zárt hosszút – 144/3. Az új ütős Azmatulláh Omarzí volt, ám tőle egy hatoson kívül nem sokra futotta – viszont Zadrán még mindig és mindig küzdött, és még arra is megvolt az esélye, hogy a 100-asa meglegyen! Két játszmával a vége előtt 78-on állt, amihez 8-at tett hozzá a 19-edikben, és az utolsót is ő kezdte aktív pozícióban – ám onnan hamar elkerült, és hiába került vissza, majd ütött be két 4-est a két utolsó labdából, csak a 95-neski lett meg neki. A csapat viszont kerek 200-ig jutott, amire nem sok esély látszott, hogy Kanada is eléri...

A két nyitó ütős Yuvraj Samra és Dilpreet Bajwa volt a második félidőben. Samra már az első labdát 4-esre ütötte, Bajwa pedig a második játszmában két hatost is szerzett, így egyelőre nem tűnt úgy, hogy itt mégiscsak bajok lesznek az ütéssel. Ám utána egy pörgő labdát Bajwa már nem tudott megsöpörni, és az a kapuját találta el, a visszavonulásra készülő Dhaliwal pedig csak 4 nullásat hagyott, az ötödik labdából pedig szintén búcsúzott: pont a hátsó csúcshoz ütött... Azért Rásid Hán, az afgán kapitány búcsúzóul még kezet nyújtott neki és röviden megölelte, mielőtt, nemzetközi meccsen utoljára, lement a pályáról. A pontok pedig az új emberektől is alig csordogáltak a folytatásban, sőt, Mohammad Nabí Samrát is kiejtette a nagyon takarékos 6. játszma során, így az erőfölény 34/3-ra végződött, és a meccs lényegében eldőlt. Nicholas Kirton ezen még két egymás utáni 4-essel szépített, de a 8. játszmában őt is elkapták egy Nabí-labdából, hamarosan pedig Shreyas Movvát Hán dobásából, így a félidő felénél 60/5-öt mutatott az eredményjelző. Ekkor egyébként Harsh Thaker és Saad Bin Zafar volt bent, és mint később kiderült, ők lettek Kanada legtartósabb mai társulása: egészen a 15. játszma végéig együtt voltak, mialatt a közös 50-et is elérték, a csapatot pedig 100 fölé is eljuttatták. De akkor Nabí harmadszor is eredményes volt, és a 30-nál tartó Thaker is kiesett, majd megint Hán, és újra Nabí jött egy-egy kapuval, utóbbi tehát mind a négy játszmájában egy ütőst búcsúztatott. Kanada ekkorra már teljesen összeomlott, és nem csak a kapuvesztések miatt, hanem mert futást is alig tudtak összekaparni egyet-egyet: Jaskaran Singhnek még volt egy hatosa, de összességében így is csak 118-ig értek el a végére, ami igen súlyos, 82 futásos vereséget jelentett.

Bizony, ez a halálcsoport tehát egy jó csapat, Afganisztán halálát hozta el: kedvezőbb sorsolás esetén ilyen teljesítménnyel simán továbbjuthattak volna...