Ausztrália megmutatta, hogyan kellett volna korábban

2026. február 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Tét nélküli mérkőzésen (az utolsó rendes csoportmeccsen a vébén) az ausztrálok óriási fölénnyel verték Ománt: a játék minden elemében sokkal jobbak voltak náluk, de a korábbi eredmények miatt a továbbjutáshoz ez sem volt elég. Omán pedig pont nélkül búcsúzott a tornától.

A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Kellemes kis meccs volt ez Ausztrália számára: amolyan bemelegítésnek is volt tekinthető a Szupernyolcas éles küzdelmei előtt. Ja nem!!! Csak hittük, hogy így lesz! De mint ismert, a végső győzelemre is sokak által esélyesnek tartott ausztrálok valahogyan megcsinálták maguknak, hogy ne jussanak tovább a csoportból, így aztán ez már abszolút tét nélküli csata volt. Csakis a becsületért harcolt mindkét csapat: Ausztrália azért, hogy teljes szégyenben ne maradjon már, Omán meg azért, hogy... ők is ugyanezért. Hiszen nekik még pontjuk sem volt. De mint kapitányuk előzetesen elmondta: úgy érzik, ha valamikor, hát most van a legalkalmasabb idő, hogy lezúzzák az ausztrálokat!

A helyszín Pallékelé volt, ahol Ausztrália a dobást választotta. Csapatukból ezúttal kikerült Cooper Connolly, és visszakerült Matt Renshaw, míg Omán lehetőséget adott mind a négy olyan játékosának a 15-ös bő keretből, akik múltkor nem játszottak: pályára lépett így ma Karan Szonavale, Vaszím Alí, Safík Dzsán és Dzsaj Odedrá is, méghozzá Ásís Odedará, Nadím Hán, Szufján Mehmúd és Sáh Faiszal helyett.

Az ütést Ámir Kalím és Dzsatindra Szinh nyitotta, a dobást pedig Xavier Bartlett, aki mindjárt az első dobásból eltalálta Kalím láb-karóját. A játszma végén pedig az új ember, Szonavale is kis híján búcsúzott, de élezését a második katona, Glenn Maxwell elejtette – pedig könnyű lett volna! A következő játszmában Szonavale égbe ütött labdája is szerencsésen földet ért, de a 4. játszmát már nem élte túl az ütős: akkor Nathan Ellis dobását élezte rá a saját kapujára. Aztán Bartlett is jelentkezett a mai harmadik kidobással: Szinh nagy rést hagyott a lába és az ütője között, a labda pedig simán átfért ott. És ha Hammad Mirzá nem egy 6-ossal zárja az erőfölényt, bizony egy elég gyenge állást láthattunk volna ekkor – így azért 47/3 lett. De Mirzá sem jutott sokáig, mert a 8. játszmában Adam Zampa őt is kidobta, és még a 10. játszmában volt egy olyan kiesés is, ami ezúttal már nem kidobás lett: megint Zampa volt a dobó, de ezúttal LKE történt, így a félidő fele 73/5-tel érkezett el. A kapuvesztések pedig csak folytatódtak tovább: a 13. játszmában volt az első elkapás, aztán a 14-edikben még egy LKE, ami egyébként Maxwell 50. NH20-as kapuja volt, ezzel ő lett a világon a második játékos (Sikandar Raza után), akinek 50 kapuja és 2500 futása is van ebben a formátumban! Aztán gyorsan meglett az 51., pont akkor, amikor Omán végre elérte az összesített 100-at, majd a 17. játszmában Zampa gyűjtötte be a mai harmadikját és negyedikjét, és máris vége volt a félidőnek: Ausztrália előtt csupán egy 105-ös cél állt. Érdekesség, hogy a 10 kiesés közül 6 kidobás volt.

A kergetést Mitchell Marsh és Travis Head kezdte, és Ománnak csak akkor lett volna némi esélye, ha mindjárt az elején sok kaput sikerül valahogyan szerezniük. Ehelyett azonban Marsh egymaga az első játszmát 14/0-ra hozta, igaz, a 6. dobásból LKE lett volna, ha Omán videót kért volna rá... De valamiért nem kértek, így az ütősök folytathatták, és nem lassítottak (csak ideiglenesen, a 3. játszmában), és az 5. játszma elején máris 50/0-ra jöttek föl. A hatodikra pedig magának Marshnak is meglett az 50-es, az erőfölény pedig 73/0-ra végződött: nem férne ki a képernyőre annyi 9-es, ha le akarnánk írni, hogy hány százalék volt az ausztrál győzelem esélye! Na jó, most egy picit lassítottak, sőt, a 9. játszma elején Sakíl Ahmednek egy kapuval a szépítés is sikerült: Head függőlegesen felütött labdájára többen is rástartoltak, Ahmed még a kapust is félrelökte, és végül az övé lett az elkapás is. De még mielőtt a félidő tervezett fele elérkezett volna, Josh Inglis 4-esével máris beértek a célba az ausztrálok: ennyi volt a meccs.

Szóval megy ez, ha odafigyelnek (és ha nem annyira jó az ellenfél)... Ománnak viszont senki ellen sem ment ezen a vébén, ráadásul sok játékosuk már igen idős, szinte biztos, hogy hamarosan visszavonulnak. Kérdés, a fiataljaik milyen szinten lesznek, kijutnak-e egyáltalán legközelebb a világbajnokságra.