Rosszul kezdő Anglia, még rosszabbul kezdő Srí Lanka
2026. február 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Sokáig úgy tűnt, Srí Lanka legyőzheti az angolokat a mai első vébémeccsen, mert utóbbiak ütőjátéka elég gyatra volt, de aztán Srí Lanka még rosszabbul ütött a második félidőben, és így végül a vendégek nagyon sima győzelmet arattak.
A westminsteri apátság Londonban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nem tudjuk, mi lenne rá a jó szó: most kezdődik vagy pedig folytatódik a Szupernyolcas. Hiszen tegnap kezdődött volna, de az első meccs eső miatt egyetlen eldobott labda nélkül véget ért... Viszont emiatt mind Pakisztán, mind Új-Zéland rendelkezik már egy-egy ponttal, ami egy picit kellemetlenebbé tette a helyzetet Srí Lanka és Anglia, a mai két résztvevőnk számára. Persze számolgatni majd csak később lehet, de biztos, ami biztos: ma nagyon kellett volna nekik a 2 pont. Ahogy egyébként a csoport másik két tagja, úgy Srí Lanka és Anglia is véletlenül éppen a második helyen végzett a maga csoportjában, mindketten egy-egy, talán váratlan vereséget elszenvedve, Zimbabwe, illetve a Karib-térség ellen. Mint emlékezetes: pár nappal a torna előtt ez a két csapat már lejátszott egy felkészülési sorozatot egymás ellen: akkor Anglia 0–3-ra nyert, de azért a játék képe alapján nem volt ez annyira sima, mint amit az eredmény sugall. Mindent összefoglalva: nagyon nagy meccs volt várható mára!
Eső ezúttal nem hullott, csak előző éjjel, így a pálya szélefelé még voltak nedvesebb részek... A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Legutóbbi összeállításukból most hiányzott Kuszal Perérá és Pramód Madusán, akik helyére visszatért Kamil Misára és Dusmanta Csamíra. A ma 27. születésnapját ünneplő Harry Brook által vezetett angolok ugyanazzal a 11-gyel léptek pályára, mint utoljára.
A két nyitó ütős Phil Salt és Jos Buttler volt, akik az első 8 labdából legfeljebb egy-egy futást tudtak begyűjteni, utána viszont Salt részéről itt volt az első hatos. Buttler viszont nagyon szenvedett, sok nullásat hozott, majd a 14. vele szembeni labdából, mindössze 7 futással búcsúzott is: Dunit Vellálagé ejtette egyértelmű LKE-be. Salt sokkal jobb volt, de a 3. rendű, amúgy sérült ujjal játszó Jacob Bethell nem igazán: a 6. játszma elején Mahís Tíksana dobását a rövid hármashoz élezte, így az erőfölény 37/2-re végződött. Ez már most sem volt jó az angoloknak, de aztán amit Tom Banton művelt, az még kevésbé: egy öngyilkos szimplára indult el, és hiába vetődött a végén, simán kifutás lett belőle... A 10. játszma hozta el az első olyan határt, amit nem Salt ütött: ezt a születésnapos kapitány hozta össze, ám a játszma végén ismét Vellálagé, ismét LKE-ből lett eredményes, kiejtve őt, így a félidő felénél egy igen gyenge 68/4-et mutatott az eredményjelző. Salt viszont egymaga vitte tovább a hátán a csapatot: a 13. játszmában az 50-ese is meglett, és bár utána Sam Curran máris összehozott egy hatost, de aztán nagyon hamar összehozott egy kiesést is, mert pont a zárt hosszúhoz ütött egy labdát. Amikor pedig a 15. játszmában Vellálagé a nyílt hosszúhoz ütő Salttal is végzett, és az állás 106/6-ra változott, már egy kisebbfajta katasztrófahelyzet kellős közepében találhatta magát Anglia. Innen még Will Jacks tudott összehozni egy szépítést, 4 darab négyessel, de a játékrész végén is több újabb ember hullott ki, a 19. játszma végén két egymás utáni Dilsán Madusanka-dobásból ketten is, köztük Jacks... Anglia azért valahogy csak elvánszorgott 146-ig, ami annak ellenére sem volt jónak mondható, hogy amúgy a pálya nem volt könnyű.
A kergetést Misára és a jó formában levő Petum Nisszanka indította, ám ez a jó forma ma nem látszott meg rajta: bár a 3. játszmában beütött két négyest, de az azokat követő labdát hiába próbálta meg az erő helyett inkább helyezni, végül sem elég erő, sem elég pontosság nem került az ütésbe, és elkapták a mélységi középpályán. Aztán a 4. játszmában jött dobni Jacks, és előbb elkapta Kuszal Mendisz felé visszaütött labdáját, majd a következő dobásból Paván Ratnájakát is kiejtette. Az 5. játszmára az első kaput szerző Jofra Archer tért vissza, és ő is följött kettőre: az amúgy is lassú Misára ütötte az árokhoz a dobást, majd a hatodikban Jacks újra megelőzte Archert, és a harmadik mai kapuját gyűjtötte be: a játszma elején két négyest ütő Vellálagéval végzett, így az erőfölény 34/5-re végződött, és máris úgy tűnt, Anglia simán megvédheti az alacsony eredményét! Ezen az álláson hamarosan Daszun Sánaka és Kamindu Mendisz egy-egy maximummal még szépített, és legalább az 50-et átlépte a csapat, de aztán Mendisz máris búcsúzott, mert ő is visszaütött egy labdát a dobónak (ezúttal Liam Dawsonnak), aki elkapta. A játékrész (tervezett) fele 56/6-tal érkezett el, és nem látszott, hogy Srí Lanka ki tudna ebből még vergődni. És akkor még ezen súlyosbított Dusán Hémanta is: valahogy úgy sikerült lendítenie az ütőjét, hogy azzal a háta mögötti kapuját találta el... Sánaka még küzdött egy kicsit, volt még egy hatosa is, de 30 futás után két mezőnyjátékos elkapta: úgy értve, hogy először Jacks, de akkor még vitte őt a lendület, kifelé a pályáról, ezért (még időben) visszahajította, és a labda Bantoné lett. Az utolsó két kapu meg a 16. és a 17. játszmában már gyorsan elveszett, Srí Lanka pedig mindössze 95-ig ért föl: a szünetben remélt könnyű győzelemből óriási vereség lett!
