Tönkreverte a Karib-térség Zimbabwét
2026. február 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Kiegyenlített erők küzdelmére számítottunk a mai vébémeccsen, erre elképesztően egyoldalúra sikerült: a Karib-térség 250 fölé jutott az első játékrészben, majd a másodikban dobóik 150 alá szorították Zimbabwét, nagyon nehéz helyzetbe juttatva az afrikaiakat a továbbjutás szempontjából.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mondhatjuk, hogy kisebb meglepetésre mind Zimbabwe, mind a Karib-térség megnyerte a maga csoportját: Ausztráliát, illetve Angliát is felülmúlva. Azonban ha ez nem véletlen, nem szerencse, hanem a két csapat valóban összeszedte magát, és tényleg ilyen jó formában vannak, akkor nem kis ütközet volt várható ma!
A mumbai Vánkhere stadionban (ahol Zimbabwe még soha nem járt) a játék egy vörös talajú sávon zajlott, ami általában jó pattanást biztosít a pörgetőknek. Ugyanitt zajlott korábban az India–Amerika találkozó, ahol viszonylag kevés futás született. A pénzfeldobást megnyerő Zimbabwe a dobást választotta. Csapatukba sérülése után visszatért Richard Ngarava, méghozzá Wellington Masakadza helyére, más változtatás nem volt a múltkori összeállításukhoz képest. Ugyancsak egy sérülés utáni visszatérője volt a Karib-térségnek is: Romario Shepherd, aki Roston Chase-t szorította ki a csapatból.
A nyitó ütősök Shai Hope és Brandon King voltak, de a visszatérő Ngarava máris igen takarékosan kezdett ellenük, ahogy Blessing Muzarabani is. Utána King ugyan beütött egy hatost, de válaszul Ngarava kiejtette: a mezőnyjátékosnak egy centit sem kellett mozdulnia, mert az ütős olyan pontosan továbbította hozzá a labdát. Az új ember, Shimron Hetmyer viszont jobban rátalált a játékra: miután a 4. játszmában elejtettek ellene egy könnyű elkapást, az 5-ödikben például egy 4-es TÉM-extrával együtt három egymás utáni határja is volt, így a Karib-térség elég szépen közelített az erőfölény végéhez – ám Brad Evans belezavart ebbe a szép közelítésbe azzal, hogy kiejtette Hope-ot, akit Brian Bennett egy látványos, egykezes elkapással fogott meg. 6 játszma után így 55/2-t mutatott az eredményjelző, az ütést pedig Hermyer és Rovman Powell folytatta. Hetmyer ütőjéről pedig elkezdtek záporozni a hatosok: a 8. játszmában máris átlépte az egyéni 50-est, a 10. játszmában pedig megint az ő hatosával érték el az összesített 100-at. A félidő fele 115/2-vel érkezett el, majd a 12-edik játszmában egy újabb elejtés érkezett Hetmyerrel szemben... És mivel Powell is elkezdett följönni, a 13. játszma végén máris 150-nél tartott a csapat, maga Powell pedig a 15. játszma elején 50-nél. És Hetmyer is közeledett a 100-ashoz, ám az nem lett meg neki: 85-nél már nem ejtették el ellene a lehetőséget! A következő játszmában viszont újabb aggodalom árnyéka vetült Zimbabwére: Sikandar Raza dobását Powell véletlenül visszaütötte a dobó felé, akinek nem volt ideje reagálni, és a labda csúnyán eltalálta a bal kezét: szerencsére ápolás után azért tudta folytatni. Aztán Muzarabaninak sikerült kiejtenie Powellt, de az afrikaiak nem könnyebbülhettek meg: Shepherd és Sherfane Rutherford is ontani kezdte a határokat, és a legvégén még Jason Holder is beütött két egymás utáni hatost, így a csapat a végére a 250-et is átlépte, rendkívül nehéz helyzetbe hozva az ellenfelet. A Karib-térség 19 hatost ütött összesen, aminél többet vébémeccsen még soha senki!
A második félidőt Tadiwanashe Marumani és Brian Bennett kezdte, akiknek nem sok öröme lehetett – legfeljebb annyi, hogy a második dobásból teljesen fölöslegesen elpukkasztott az ellenfél egy videót egy LKE-gyanúra. Na jó, még annyi is, hogy az első két játszmában összejött nekik 4 határ, de aztán összejött az első kiesés is: Matthew Forde dobásából Marumani nagyon magasra ütötte a labdát, a mélységi hátsó csúcson volt elég idő megfigyelni, hova érkezik a labda. A következő dobásból pedig, ami már a 3. játszma volt, Akeal Hosein is eredményes volt: ő Bennett kéz-karójának tetejét vitte le, majd 3 dobás múlva Ryan Burlt is elkapták a mélységi középpályán – mindezt úgy, hogy a játszma szűz is lett: 20/3, innen már nem volt visszaút. Most még Sikandar Raza és Dion Myers elvitte őket az erőfölény végéig, és több határt is ütöttek, de ez messze kevés volt: az állás csak 47/3 lett. Aztán bekapcsolódott a dobásba Gudakesh Motie is, és hamar betalált Myers kapujába, viszont utána megint jött egy kis kapumentes időszak, Razával és Tony Munyongával. Ez eltartott először is a félidő feléig (amikor is 87/4 lett az állás), aztán még két labdáig, amiből 7 futás gyűlt ugyan, de utána Motie megszerezte a második kapuját – és tüstént a harmadikat is, mindkettőt kidobásból! És mi hiányzott ezek után még Motie-nak? Egy szűz játszma? Hát akkor meg is valósította azt a 13-adikban, és még egy kis habot is tett a tortájára, mert még Munyongát is búcsúztatta közben. Aztán Holder is Graeme Cremert: 102/8, majd hamarosan 103/9, és úgy tűnt, pár perc, és itt a vége. Azért Evans még egy nagy harcba kezdett bele most, a 16. játszmában beütött egy 4–6–6-ot, a 17-edikben három hatost, és máris a vébék történetének legjobb 10. kapus társulását hozta össze a szinte semmit sem csináló Ngaravával... De hiába: a 18. játszmában ő is kiesett, és a Karib-térség elképesztően nagy, 107 futásos győzelmet aratott!
