A kisebbik házigazda lett a Szupernyolcas első búcsúzója

2026. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Új-Zéland a gyenge kezdés ellenére nagyon simán verte Srí Lankát a mai vébémeccsen, jó esélyt adva saját maguknak a továbbjutásra – valamint nullára csökkentve ugyanezt a társházigazda szigetország számára. Egyúttal Pakisztán is kezdheti magát kellemetlenül érezni.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

Most, ezen a mérkőzésen még szinte semmi sem dőlhetett el véglegesen, de azért nagy jelentősége volt. Pontosabban egyvalami biztos volt: Srí Lanka egy vereség esetén lemondhat a továbbjutásról. De hogy akkor Pakisztán vagy Új-Zéland lesz-e a másik továbbjutó Anglia mellett, az még bizonytalan maradt – ahogy minden előfordulhatott még akkor is, ha ma Srí Lanka nyert volna. Pakisztán inkább ez utóbbinak szurkolhatott egyébként, mert nekik az úgy egy fokkal könnyebb lehetőségeket adott volna.

Új-Zéland az eső miatt eredmény nélkül végződött első meccsük miatt igen régen, 8 napja játszott utoljára. Vajon ez a sok pihenés felfrissítette őket, vagy elvette a lendületüket? És vajon az hogyan hathatott rájuk, hogy új környezetben játszottak az eddigi, ütősbarát indiai pályák után? Hiszen ez a mérkőzés Kolambában volt, pörgetőbarátabbnak várt talajon.

A pénzfeldobást Srí Lanka nyerte, és a dobást választották. A múltkori csapatukból ma kihagyták Kamil Misárát, akit Csarit Aszalankával pótoltak, míg Új-Zélandnál James Neeshamet Cole McConchie váltotta.

A két nyitó ütős Tim Seifert és Finn Allen volt, és bár az első labda Dilsán Madusanka részéről már veszélyes volt, de semmi több, mint csak veszélyes – és utána hamar megszületett a meccs első hatosa is, Allen részéről, a második játszmában (igaz, némi szerencsével) 3 négyes is. A 3. játszmában viszont már kis híján elkapták Seifertet, csak éppen Mahís Tíksana elejtette a rövid hármason... Ellenben ugyanő már nem hibázott egy jóval nehezebb esetben a 4. játszma elején: Allen visszaélezte felé az általa eldobott labdát, ő pedig vetődve, látványosan megszerezte azt! És hamarosan a másik nyitó ütős is búcsúzott: ő Dusmanta Csamíra dobását ütötte a mélységi keresztlábhoz, így a pontszerzés egy kicsit lelassult a folytatásra, és az erőfölény 44/2-re végződött. Ezek után ráadásul Rachin Ravindra és Glenn Phillips részéről is egy kis csendesebb időszak jött, egy jó 9. játszmával megszakítva, viszont a 10-edikben újra csak egy elejtésnek köszönhették, hogy folytathatták: ezúttal Daszun Sánaka volt a tettes... Viszont nem sokáig folytatták utána: konkrétan egy újabb labdáig, mert akkor Csamíra már belebombázott Phillips kapujába, így a félidő fele 75/3-mal érkezett el. Az amúgy is kiváló lelátói hangulaton aztán tovább javított a 12. játszma: akkor Tíksana egyik labdájából előbb elkapták Ravindrát, kettővel később pedig egy igen lassú, jobbra csapódó labdája Mark Chapman kéz-karóját találta el: 84/5. És ha ez még nem lett volna elég, a következő játszma Daryl Mitchell búcsújával indult, akinek meg Dunit Vellálagé találta el egy úszó labdával a kapuját! Innentől McConchie és Mitchell Santner pedig rendkívül szenvedősen gyűjtötte a futásokat, csak a 16. játszma végefelé sikerült az első határjukat összehozni, de az összesített 100 még ekkor sem volt a csapatnak – csak a 17-edikben, amikor viszont McConchie egy 6-ost ütött be. Ez viszont egyúttal egy hatalmas fordulópont is volt: innentől kezdve az utolsó 4 játszmában kiszakadt a határzsák, és mindketten, de főleg Santner ontani kezdte a futásokat! Sőt, utóbbinak még arra is megvolt az esélye, hogy az utolsó labdából egy újabb legalább 4-essel az 50-est is elérje: bár az nem lett meg, mert elkapták (amúgy Aszalanka egy gyönyörű vetődéssel), de a csapat így is a semmiből 168-ra jött föl, és máris teljesen kiegyenlített volt a mérkőzés! Érdemes egy pillantást vetni a pontaránygrafikonra... (Az eredménylapról érhető el a Grafikonok menüpontban.)

Az imént említett kiegyenlítettség azonban hamar megszűnt, és Új-Zéland irányába tolódtak el az esélyek. Például azért, mert a második félidő első jelenete az volt, hogy Petum Nisszanka nem tudta kivédeni Matt Henry dobását, ami így a kapuját találta el – ráadásul utána az első játszma szűz lett! Aztán a 3. játszmát megint Henry dobta: az első labdából egy újabb kapuval, amiből Aszalankát kapták el, majd mindössze 3 futás gyűlt össze ellene: eddig ő volt a meccs embere... Mostantól Kuszal Mendisz és Pavan Ratnájaka ütött, de csigalassúsággal gyűltek a futásaik, az erőfölény végére is csak 20/2-ig értek el, és Srí Lanka máris a kiesés szélén találta magát. És amúgy is: ez Srí Lanka teljes történetének második legrosszabb erőfölénye lett NH20-ban. A helyzet pedig csak romlott: a 9. játszmában Ravindra két egymás utáni dobásból (egy közéékelődött szélessel) mindkét ütőst búcsúztatta (mindkettőt leverés által!), így a félidő felénél is még csak 45 futásuk volt a házigazdáknak, 4 vesztett kapuval. Aztán jött megint Ravindra, és Sánakával is végzett, majd két játszma múlva ugyanő már a 4-es zsákmányt is bekaszálta: 59/6. Még Kamindu Mendisz volt most az egyetlen megbízható ütős, de a 15. játszmában, 31 futás begyűjtése után őt is elkapták a favágó sarokban, majd Vellálagé és Csamíra társulása következett, akik azonban messze nem tudták azt a végjátékot hozni, mint Új-Zéland: hiába ért el Vellálagé 29-ig, a szurkolók már nagy számban elkezdték elhagyni a lelátókat, ahogy közeledett a 20. játszma vége... És ez sokmindent elmondott. A számok pedig azt mondták el: Új-Zéland 61 futással nyert a végén, és nagy lépést tett a továbbjutás felé, hiszen a végén akár az NFA-n is múlhat, és nekik most az nagyon jó lett.