Női győzelemmel vigasztalódott Srí Lanka
2026. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár a férfiak világbajnokságán ma elúszott a Srí Lanka-i válogatott esélye a továbbjutásra, de egy női ENN-sorozatot éppen most nyertek meg 1–2-re, ráadásul idegenben, a Karib-térség ellen. Ezzel egyúttal kezdetét vette az éveken át tartó ICC-bajnokság is.
A híres Kilencívű Híd a Srí Lanka-i Badulla körzetben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tavaly lezajlott a női ENN-világbajnokság, itt az idő elkezdeni a selejtezést a következőre, ami majd 2029-ben lesz! Mint ismert, mostanában ennek a selejtezésnek az egyik fő összetevője az ICC-bajnokság, ahol a legjobb válogatottak éveken keresztül játszanak egymással néhány sorozatot, és ahonnan majd a legjobbak automatikusan kijutnak a vébére, míg a többiek további selejtezőre kényszerülnek. Az előző ciklusban csak 10 válogatott szerepelt ebben a bajnokságban, most 11, mert Zimbabwével is kiegészült a mezőny. Így összesen 132 mérkőzés lesz majd – ezek közül az elsőket a Karib-térség és Srí Lanka vívta egymással az előbbiek otthonában. Méghozzá Grenada szigetén, a nemzeti krikettstadionban, ahol női nemzetközi meccs 2015-ben volt utoljára, női ENN pedig még soha.
2025. december 19. nevezetes nap volt több dolog miatt is, többek között azért is, mert akkor volt utoljára bármilyen női ENN-meccs a világon – tehát most egy több mint két hónapos szünet zárult le azzal, hogy elindult ez a sorozat.
Az első mérkőzésen a karibiak a dobást választották. Az első félidőben 7 Srí Lanka-i ütős került sorra, és mindegyikük két számjegyű eredményt tudott felmutatni – bár ezek többsége a 10–30 közötti tartományban helyezkedett el. Viszont a nyitó Haszini Perérá és a 3. rendű Harsitá Szamaravikrama mindketten átlépték az 50-et, sőt a 60-at is, és Devmi Vihanga 14 futása is azért volt hasznos, mert azt a legvégén 6 dobásból gyűjtötte be. Izgalmasabb lett viszont a második játékrész: bár az első 6 ütős közül 5-en nagyon alacsony pontszámmal távoztak, és úgy tűnt, könnyű lesz a meccs a vendégeknek, de utána Stafanie Taylor és Jannillea Glashow egy tartós és eredményes társulást alkotott, mindketten egyéni 50-essel, és a 40. játszmára már 169-ig fölhozták a csapatot. Végül ezt a párt is az az Inóká Ranavíra törte meg egy kapuval, aki összesen 4-es zsákmánnyal zárt, és így a meccs hősévé vált. De ekkor még nem dőlt el semmi: még az utolsó játszma előtt is volt esély bármilyen eredményre, hiszen 12 futás hiányzott a karibi sikerhez – de már csak 2 kapujuk volt meg, azt pedig Kavisá Dilhári begyűjtötte, így Srí Lanka 10 futással nyert.
A második találkozó kicsit hasonlított az előzőre. Megint a Karib-térség nyerte a pénzfeldobást, megint a dobást választották, és Srí Lanka megint úgy indult, hogy magas rendjük mindegyik tagja legalább 10 futást gyűjtött, sőt, Vismi Gunaratna 58-at is. Utána viszont már egyre többen estek ki egy számjegyű eredménnyel, így ezúttal a csapat valamivel alacsonyabb, csupán 208-as eredményt tudott felmutatni. A legjobb dobó egyértelműen Karishma Ramharack volt, aki 3 ütőst ejtett ki, és 3 alatt maradt a gazdálkodása. Aztán a Karib-térség még egész szépen eljutott 74/2-ig, majd 89/3-ig, és még a félidő felénél sem jártunk, így aztán úgy tűnt, ez a meccs ma meglehet nekik. De ezek után gyorsan elvesztettek 4 embert, miközben csak 20 újabb futást gyűjtöttek be, és máris nagyon lecsökkent az esélyük. Azért Glasgow 50-ese még tartotta bennük a lelket, de végül a 48. játszma végén, utolsóként ő is kiesett, így Srí Lanka 14 futással megnyerte az összecsapást. Érdekesség, hogy a 30. játszmában Deandra Dottin egy igen különös módon esett ki: egy szélesnek ítélt labda a kapus lábszárvédőjéről visszapattant Dottin, az aktív ütős felé, aki belenyúlt az ütőjével, majd megfogta a labdát, pedig az még játékban volt: a bírók egy kis megbeszélés után mezőnyjáték akadályozása miatt kiküldték az ütőst! Lehet, hogy ezen a butaságán múlt a győzelmük.
A harmadik összecsapás annyiban megint hasonló volt, hogy Srí Lanka ütött először – bár most saját kérésükre. Meg annyiban is, hogy lassan haladt a pontgyűjtés. Az elején mindjárt egy kacsával indultak, és bár a 3. rendű Szamaravikrama végül csak a 35. játszmában búcsúzott, de addig csak 70 futást tudott begyűjteni. Közel járt még az 50-hez Dilhári is, de a többiek sokkal kevesebbet szereztek, így az összpontszám csak 217 lett. A dobók közül Hayley Matthews és Ramharack is két-két kaput szerzett, és mindketten elég takarékosak is voltak. Azt nem állítjuk, hogy a kergetés nagyon simán ment volna. Azaz: Matthewsnak igen, de az elején például pár játszma alatt máris két társat elvesztett maga mellől, és bár utána Taylorral egy tartósabb társulást tudott alkotni, de utóbbi alig 50 fölötti aránnyal haladt... De végül Matthews elérte a 100-at is, és csak pont ezek után búcsúzott, a végén pedig Dottin és Chinelle Henry hozta azt, amit kellett, így azért izgulniuk nem kellett: 4 megmaradó játszmával és 6 kapuval megnyerték a meccset, és 1–2-re szépítettek.
A két válogatott egymás elleni örökmérlege női ENN-ben ezek után pontosan kiegyenlített: 38 eddigi találkozójukból éppen 19-et nyert egyik és másik is.
