Dél-Afrika fél lábbal már az elődöntőben

2026. február 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Jól kezdte és jól is fejezte be a maga félidejét a Karib-térség a mai első vébémeccsen, de a kettő között nem voltak jók, míg Dél-Afrika folyamatosan kiváló volt, így végül simán ők nyerték meg a találkozót. Ezzel ugyan tovább még nem jutottak, de már nagyon közel kerültek hozzá.

Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)

A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Ki gondolta volna, hogy a világbajnokság (a döntőket leszámítva) egyik legnagyobbnak ígérkező összecsapása éppen Dél-Afrika és a Karib-térség között zajlik majd a Szupernyolcasban? Márpedig itt tartottunk most: két veretlen együttes találkozott, olyan skalpokkal, mint Anglia (a karibiak részéről) vagy éppen India (akiket Dél-Afrika múlt felül). A továbbjutás azonban most még nem dőlhetett el: semmilyen eredmény nem jelentett volna biztos elődöntőt vagy biztos búcsút egyiküknek sem.

A helyszínt, Ahmadábádot a karibiak nem igazán ismerhették, hiszen még sosem játszott itt a válogatottjuk, de az ellenfelet bőven volt lehetőségük felmérni – mármint a játékosaikat külön-külön, mert az SA20-ban nagyon sokan találkoztak nagyon sokukkal. A sáv ezúttal vörös talajú volt, az időjárás pedig igen forró, csapatékmentes.

A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és a dobást választotta, és ugyanazt a 11-et küldte pályára, mint India ellen. A Karib-térség egyet változtatott a Zimbabwét lezúzó csapatán: Akeal Hosein helyére Roston Chase került be.

Az első két ütős Brandon King és Shai Hope volt, akik elképesztő elszántsággal jöttek ki, és 2 játszma után máris 29 futásuk volt. Utána viszont megérkezett dobni Kagiso Rabada, akinek második dobásába Hope csak úgy tudott beleérni, hogy az a kapusé lett, néhány labdával később pedig a frissen bejött (és azóta már egy elejtett elkapást túl is élt!) Shimron Hetmyert is búcsúztatta, aki a középpályáshoz ütött. És ami eddig volt, az folytatódott a Lungi Ngidi által dobott 4. játszmában is: két határ, aztán két újabb kiesés – ezúttal előbb King ballaghatott le, amúgy megint egy kapuselkapás után, aztán meg Chase ütötte rá a labdát a saját kapujára: 43/4. Ezek után talán nem meglepő, hogy a pontszerzés is lelassult: az erőfölény csak 52/4-re végződött, és amúgy még egy elejtés is történt közben, most Ngidi részéről, Sherfane Rutherford ellen. Amikor pedig Rutherford a 7. játszmában egy 6-ossal javított az addigi gyenge arányán, a következő labdát már a kapushoz élezte, és a csapat hatalmas bajba került. És még a félidő fele előtt Ngidi búcsúztatta Rovman Powellt is, így hiába szépített még a 10. játszmában Matthew Forde két határral, az állás így is csak 82/6 lett utána. Aztán pedig 83/7, mert aztán Forde a mélységi hátsó keresztlábhoz kanalazta Corbin Bosch labdáját... Ezek után Romario Shepherd és Jason Holder kezdett egy talán utolsó nagy offenzívát: bár eleinte ők is lassúak voltak, azért a 13. játszmában már beütöttek egy határt, a következőben pedig meglett az összesített 100, és innentől újabb és újabb négyesek és hatosok (is) következtek. És nem is kevés! Shepherdet a legvégén 49-cel futották ki, Holder viszont az 50-et is átlépte, közös társulásuk pedig 89-et hozott a konyhára, ami természetesen új csapatrekord lett a 8. kapuért! Az összeredmény pedig 176 lett, ami egészen kiegyenlített állást jelentett.

A kergetést Aiden Markram és Quinton de Kock indította, méghozzá elég jól – bár a gyors labdákból kijött némi görbülés, de összességében a talaj nem tartogatott csapdákat. A 3. játszmában volt egy elkapási esély, amire King rávetődött, de nem sikerült befejeznie, ráadásul meg is sérült közben, és elhagyta a mezőnyt. Markram aztán nagyon elhúzott: 5 játszma után már 43 futása volt, miközben társának csak 9, de a hatodikban meg De Kock szerzett egy 6–4–0–6-ot, így aztán az erőfölény vége 69/0 lett. Aztán De Kock annyira begyorsított, hogy a 8. játszmában 47–47-nél pont utolérte Markramot – csakhogy aztán számára itt volt a vége, mert Chase dobásából elkapták: áttörés a Karib-térségnek, de kicsit későn. A 9. játszmában egy szimplából egyszerre lett meg Markram 50-ese és a csapat 100-asa, a félidő fele pedig 109/1-gyel érkezett el. És mivel az új ütős, Ryan Rickelton is jól szállt be, egyre inkább egy nagy NFA-rontó vereség nézett ki a karibiak számára... Aztán semmi különös nem történt már, ez a pár csak gyűjtötte a futásokat, a 14. játszmában elérték a 150-et, a 17-ediknek az elején pedig a célt is. Rickelton 45-neskivel végzett, Markram 82-vel.