Újabb súlyos zimbabwei vereség a világbajnokságon

2026. február 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Megint 250 futás fölé jutott Zimbabwe ellenfele: ezúttal India, és ez ismételten túl nagy falat volt az afrikaiaknak. Ezzel pedig két dolog is eldőlt egyszerre: egyrészt az, hogy Zimbabwe már nem juthat tovább, másrészt az, hogy Dél-Afrika pedig ezennel az elődöntőbe lépett!

Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)

A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Papíron igazán kiegyenlítetlen csatára számíthattunk, India egyértelmű esélyes volt. És ha csak azt néztük, hogy Zimbabwe legutóbb milyen súlyos vereséget szenvedett a Karib-térség ellen, akkor ez az érzés csak tovább erősödött. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy India is kikapott múltkor – és azt sem, hogy nem sokkal korábban Zimbabwe meg legyűrte Ausztráliát, szóval azért semmiképpen nem jelenthettük ki, hogy ez a meccs előre lefutott.

A mérkőzésre Csennaiban került sor, ahol a pénzfeldobást megnyerő Zimbabwe a dobást választotta. Múltkori összeállításuk (kifejezetten taktikai okokból) egy helyen változott: Graeme Cremer helyett Tinotenda Maposa játszott ma. India kettőt is cserélt: ott Vásingtan Szundar és Rinkú Szinh maradt ki, és Szandzsu Szaimszan, valamint Aksar Patel került be.

És ha Szaimszan bekerült, hát nyitott is Abhisek Sarmával együtt, és ha nyitott, hát a második labdát máris 6-osra ütötte. És nem lassítottak ezek után sem, 2 játszma után 23/0-ra álltak, a harmadikban pedig ezt megduplázták (!), és csak utána sikerült az első kaput megszereznie Blessing Muzarabaninak, akinek a dobását Szaimszan a mélységi középpályáshoz ütötte. Viszont az új ember, Ísán Kisan, bár lassan kezdett, de szintén begyorsult, így az erőfölény máris 80/1-re végződött, és Zimbabwe már most kellemetlen helyzetbe került. Utána azonban – bármilyen hihetetlen – két határmentes játszma is jött, a 10-edikben pedig majdnem meglett a második kiesés, csak éppen Tashinga Musekiwa elejtett egy nagyon könnyű elkapási esélyt Kisan ellen. A félidő fele így 109/1-gyel érkezett el, Sarmá utána rögtön megszerezte az 50-esét, Kisan pedig gyorsan két újabb határt zúdított – viszont aztán Sikandar Raza labdáját a rövid hármashoz élezte, és búcsúzott. A 12. játszmában egy újabb elkapási esély veszett oda: akkor Muzarabani volt a tettes a mélységi hátsó keresztlábon, így a labda még 4-esre is ment utána... Sarmá viszont kicsit eltűnt a folytatásban: a 13. játszma végefelé még mindig csak 55 futása volt, amikor kiesett Maposa dobásából. De Indiának ekkor már éppen 150 futása volt, és Szúrjakumár Jádav is hatalmas lendülettel haladt tovább. De hipergyorsan begyűjtött 33 futásnál ő sem jutott tovább, mert őt is elkapták, úgyhogy innentől Hárdik Pándjá és Tilak Varmá folytatta az építkezést, és már a 17. játszmában elérték az összesített 200-at is. Aztán jött újabb 19, újabb 21 és újabb 15 futás, kiesés nélkül, Pándjá 23 dobásból szerzett 50-neskit, és Varmá is elért 44-ig – India pedig 256-ig, ami valaha volt legjobb világbajnoki eredményük. Eközben meg szegény Richard Ngarava ellen 62 futás gyűlt össze, ami új zimbabwei negatív csúcsot jelentett, az eddigi 59-et felülmúlva...

Szóval egy iszonyatos hegyet kellett volna megmásznia Zimbabwének – ezt pedig először is Brian Bennett és Tadiwanashe Marumani kezdte el. Viszont nekik most határok özönét kellett volna bemutatniuk – ehhez képest az első csak a második játszmában jött, és azt is 5 nullás követte, és utána is játszmánként csak legfeljebb egy-kettő jött össze nekik, ráadásul a 6-odikban Marumanit kis híján el is kapták, csak éppen a helyettesítő Rinkú Szinh kezei közül kicsúszott a labda... Így viszont eljutottak kiesés nélkül az erőfölény végre, de csak 44 futást gyűjtve, ami nagyon kevés volt. Na jó, de India ellen nem lehet túl sokáig kiesés nélkül bírni: a 7. játszmában el is jött az első, méghozzá Marumanié, aki pont a fedezet–csúcshoz ütötte a labdát. Ráadásul ez, meg a félidő feléig még kettő játszma nagyon takarékos volt, és a 10-edikben elkapták Dion Myerst is, így a játszma végén 73/2 volt az állás. Mostantól Bennett és Raza ütött, és bizony nem rosszul! Persze ahhoz nem eléggé gyorsan, hogy esélyük lett volna a győzelemre, de összességében dicsérhető volt a hozzáállásuk. A 13. játszmában Bennettnek egy nagy hatossal az 50-ese is meglett, a 14-edikben Raza elérte az összesített 3000 NH20-as futást – ezzel pedig a világon a másodikká vált, akinek ennyije és még 100 szerzett kapuja is van! Aztán Bennettől jött még egy 6–4–4 is, így extrákkal együtt ebben a játszmában 26 (!) futás gyűlt össze, 16 játszma után pedig már 144/2 volt az állás. De most jött még Arsdíp Szinh, és előbb Razát kapták el a dobásából, majd 2 labda múlva egy olyan LKE-be ejtette a 0 pontos Ryan Burlt, amit a bíró elsőre nem adott meg, csak DFR-kérés után. A 19. játszmát pedig megint Szinh dobta, és megszerezte a harmadik kapuját is: most már csak az volt a kérdés, vajon Bennett 100-asa meglesz-e, hiszen már 85-nél járt ekkor, és még 10 dobás hátravolt. De már nem lett meg neki, hiába zárta a félidőt egy 6–4-gyel, csak 97-ig jutott el, Zimbabwe pedig 184-ig: tisztességesen helytálltak, de így is India nyert 72 futással.

Viszont mivel a végén India és a Karib-térség találkozik egymással, így e két csapat közül valamelyik 2, valamelyik pedig 4 ponttal fog zárni. Ami azt jelenti, hogy Dél-Afrikát már legfeljebb csak az egyik előzheti meg, vagyis Dél-Afrika ezennel továbbjutott – Zimbabwe pedig, ha meg is nyeri az utolsó meccsét, akkor sem előzheti meg Dél-Afrikát és vagy Indiát, vagy a Karib-térséget, tehát ők már biztosan kiesők.