Maradt hibátlan az egyetlen hibátlan
2026. március 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Dél-Afrika már hétből a hetedik mérkőzését is megnyerte a világbajnokságon, ezúttal Zimbabwét felülmúlva a szomszédrangadón, így megmaradt egyedüli veretlen együttesnek és a végső győzelem egyik fő esélyesének.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ma volt a Szupernyolcas utolsó napja a világbajnokságon, méghozzá két, elég különböző mérkőzéssel. Először is egy afrikai rangadóval
, ami már tényleg csak a szórakozásról és az önfeledt játékról szólt – legalábbis kívülről nézve úgy éreztük, arról kellett volna, hogy szóljon, hiszen Dél-Afrika már továbbjutott, Zimbabwének már nem volt esélye, így szinte semmi tét nem volt. Esetleg még azon lehetett gondolkodni, hogy Angliával vagy Új-Zélanddal jobb összekerülni az elődöntőben, de valljuk be: egyikkel sem jó, úgyhogy nem valószínű, hogy Dél-Afrika ennek megfelelően alakította a játékát.
A Delhiben rendezett találkozón a pénzfeldobást megnyerő Zimbabwe az ütést választotta. Mindkét együttes hármat változtatott a múltkori csapatán, de eltérő okokból. Zimbabwénél ketten (Richard Ngarava és Tashinga Musekiwa) sérültek voltak, és rajtuk kívül még Tinotenda Maposa maradt ki, az új emberek pedig Clive Madande, Wellington Masakadza és Graeme Cremer voltak. Dél-Afrika pedig, mivel nem volt tét, pihentetett három embert: Marco Jansent, Kagiso Rabadát és Keshav Maharajot, helyettük pedig George Linde, Anrich Nortje és Kwena Maphaka kapott újra lehetőséget.
Az ütést Tadiwanashe Marumani és Brian Bennett kezdte, és egy játszmáig semmi probléma nem volt, sőt: az elsőben 13 futást gyűjtöttek, többek között egy Bennett-hatossal, de szinte rögtön utána Maphaka már kifektette Marumani láb-karóját, aztán az 5. játszmában a másik csereember, Nortje is bizonyított: Bennettet elkapták a labdájából, és csak a 6. dobásból szerzett szimplán múlt, hogy amúgy a teljes játszma nem lett szűz... Sikandar Raza ezek után a 6. játszmában 3 határral szépített, így az erőfölény 45/2-re végződött, de még ez is inkább Dél-Afrikának volt kedvezőbb. És a folytatásban is Raza villogott csak: a félidő feléig 4 határt is ütött, míg senki más egyet sem, ráadásul elvesztette maga mellől Dion Myerst is, aki magasra ütött egy Linde-labdát, és elkapták: azaz mindhárom cseredobó eredményes lett már most. A félidő fele 80/3-mal érkezett el, majd Lungi Ngidi is eredményes volt, ami amellett, hogy kiiktatta a veszélyes Ryan Burlt, azért is érdekes volt, mert neki ez lett a 90. NH20-as kapuja, amivel mától egyedüli dél-afrikai csúcstartóvá vált! Aztán jött egy ötödik dobó, Corbin Bosch, ő meg kidobta Tony Munyongát, és Zimbabwe nagy bajba került. Raza és Clive Madande most azért még javított a dolgokon: főleg Raza, aki a 13. játszmában az 50-et is átlépte, majd a 17. játszmában már 126-ig is eljuttatta a csapatot – hogy aztán 73-mal elkapják őt. Aztán az utolsó pár játszmában Madande még följött 26-ra, a csapat pedig 153-ra, de azért ez nem volt valami túl sok.
A kergetést Aiden Markram és Quinton de Kock nyitotta, de utóbbi Raza harmadik, igen lassú labdáját nem tudta megnyesni, és csak a kapushoz piszkálta, a harmadik játszmában pedig Markram nem tudott mit kezdeni egy Raza-dobással, ami becsapódott a kapujába: 14/2, még nem volt lefutott a meccs! Sőt, miután Ryan Rickelton pár hatossal (köztük két egymás utánival) gyorsan 31 futásra jött föl, Burl egy nagyon szép, ugrásos mozdulattal elkapta, így az erőfölény 43/3-ra végződött. A következő ütőspár Dewald Brevis és David Miller volt, akik egészen sok határt beütöttek a következő játszmákban, így hirtelen teljesen Dél-Afrika javára fordították a helyzetet: a félidő felére 93-ig jöttek föl, amibe csak egy picit csúfított bele az a tény, hogy a 10. játszma végén Millert elkapta a rövid hármas. Brevis pillanatok alatt már az 50-es közelében járt, de 42-nél egy újabb Raza-kapu (Burl ismételt briliáns elkapásával) megakadályozta abban, hogy elérje azt. Most viszont már csak alig több mint 50 futás hiányzott Dél-Afrika sikeréhez, körülbelül ugyanannyi labdából: a következő párnak, Tristan Stubbsnak és Lindének igazán nem kellett sietnie. Nem is siettek különösebben, de mivel nagyon kevés nullásuk volt, és néha-néha egy-egy határ is, így bőven be tudtak sétálni a célba már a 18. játszmában: a csapat így maradt 100%-os, és készülhet az Új-Zéland elleni elődöntőre!
