Ritka eset történt: Banglades ENN-sorozatot nyert Pakisztán ellen

2026. március 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Volt már ilyenre példa, de csak egyszer, 11 éve – és most ismét: Banglades meg tudott nyerni egy egynapos meccsekből álló sorozatot Pakisztán ellenében! Igaz, csak 2–1-re, de ez is nagy tett részükről azok után, hogy a vébét ki kellett hagyniuk.

A Lálbág-erőd, Dakka egyik nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ketyeg az óra, közeledik 2027, az ENN-világbajnokság éve. A nemrég még alacsony jelentőségűnek ítélt formátum napról napra fontosabbá kezd válni ismét, ahogy fogy az idő a nagy eseményig! Most már, 2026 márciusában kijelenthettük, hogy ez a sorozat sem csak egy időhúzó valami, meg púp a csapatok hátán, hanem értelme is van. Banglades számára már csak azért is, mert a világbajnokságról való kizárásuk miatt hivatalos nemzetközi meccset már több mint 3 hónapja játszottak utoljára! Ezekre a találkozókra egyébként mind a bengáli fővárosban, Dakkában került sor.

Az első összecsapáson, ahol Banglades a dobást választotta, Pakisztán négy ENN-újoncot avatott: ilyen náluk utoljára 2008-ban történt! Ez a négy ember Abdul Szamad, Máz Szadákat, Száhibzádá Farhán és Samíl Huszain volt, akik közül Szadákat és Huszain még más formátumban sem volt soha a felnőtt válogatott tagja. A két nyitónak, Farhánnak és Szadákatnak még nem is ment olyan borzasztóan a játék, ők ketten kibírták a 10. játszmáig, 41 futásig, de ezek után egy elképesztő összeomlás indult meg, méghozzá kizárólag egyetlen dobó, Náhid Ráná jóvoltából, aki igen hamar 5 kaput szerzett! De aztán jött még Mehedí Hászán Mirádzs is hárommal, meg Tászkin Áhmed is beköszönt, így Pakisztán hirtelen 82/9-re zuhant! Innen még Fahím Ásraf 37 futásának köszönhetően 114-ig felkapaszkodtak, de ez is borzasztó gyenge volt. Ráadásul a talaj egyáltalán nem volt rossz, amit többek között Tándzsid Hászán ütőjátéka is bizonyított a második félidőben: ő egymaga 5 hatost és 7 négyest ütött be, és 42 dobásból 67-neskivel zárta a játékrészt, amikor a 16. (!) játszmában Banglades beért a célba. Így még éppen sikerült befejezniük a meccset az iftár, azaz a ramadáni böjtöt megtörő étkezés előtt: így legalább nem kellett külön szünetet tartani.

A második mérkőzés több érdekességet is tartogatott. Például azt, hogy Pakisztán játéka nagyon feljavult, főleg Szadákat volt kiemelkedő az elején. Amikor már a 13. játszmában elérték a 100/0-t, abból 75 futás az övé volt... Igaz, ennél tovább ő nem jutott, de aztán Szalmán Ága szintén bőven átlépte az 50-et. Ő azonban egy igazán vitatott kifutás áldozata lett: inaktív ütősként kicsit kint tartózkodott a vonala előtt, és pont odajött hozzá a labda a mezőnyből, amit a dobó, Hászán Mirádzs megállított a lábával, és úgy tűnt, itt a vége a labdamenetnek. Ága le is hajolt, hogy fölvegye a holtnak vélt labdát a földről, de Hászán Mirádzs gyorsabb volt, fölszedte, és ledobta vele a kaput. Ága is butaságot csinált, hogy nem ment vissza a vonala mögé, nem figyelt, hogy még nem holt a labda, de azért a bangladesi játékos sem volt túl sportszerű... Mindegy, végül Pakisztán így is 274 futást gyűjtött be összesen, annak ellenére, hogy már a 48. játszmában elfogytak. A kergetés 7. játszmája aztán nagyon hosszúra sikerült: először is Huszain Talat válla sérült meg a mezőnyben, de annyira, hogy hordágyon kellett levinni és kórházba szállítani utána, aztán pedig villámlás és jégeső csapott le, ami miatt sokat állt a játék, és végül a félidő 32 játszmásra rövidült, 243-as céllal. Ezt azonban Banglades megközelíteni sem tudta, mert főleg a 17. játszmától kezdve nagyon gyorsan vesztették el sorozatban a kapuikat, és 114-gyel elfogytak. Szadákat dobóként is 3-szor eredményes volt, ahogy egyébként Hárisz Rouf is.

A harmadik találkozó tehát döntőnek is beillett. Ezúttal újabb két pakisztáni újoncot láthattunk Szád Maszúd és Gázi Gori személyében. Az ütésre kényszerülő Banglades nyitó párja egészen 105/0-ig eljutott, majd később a pár egyik tagja, Tándzsid Hászán egymaga is átlépte a 100-at, miközben például a 30. játszma végére a csapat 160/2-ig jutott el. Ez jó alap lett volna a gyorsításra, ám valamiért a csapat kissé visszafogottabban játszott még ezen az ütősbarát talajon is, mint ahogy megtehették volna – talán túlzottan féltek egy összeomlástól. Az nem is következett be, sőt, Litan Dász és Táohíd Hridaj egy-egy (viszonylag lassú) 40-est is begyűjtött, de ezzel együtt is csak 290-ig értek el, amiről úgy lehetett érezni: bent hagytak pár futást... Igaz, aztán a második félidő első két játszmájában mindkét pakisztáni nyitóval végeztek, a harmadikban pedig még egy ütőssel, így máris náluk volt az esély. Aztán a következő két, megszilárdulni látszó ütős is kiesett 82-ig – ahonnan viszont Szalmán Ága egy nagy küzdés árán összehozott 100-assal még visszahozta a csapatát! Sőt, még néhány 30 fölötti eredmény is volt utána, így egészen az utolsó játszmáig megmaradt Pakisztán esélye a győzelemre, még ha nem is túl sok – végül 11 futással lemaradtak, de ez is sokkal szorosabb eredmény volt, mint ami nemrég még kinézett nekik. Érdemes megemlíteni, hogy Tászkin Áhmed 4-es zsákmánnyal zárt, és Musztáfidzsur Rahmán is szerzett 3 kaput.

Banglades tehát 2015 után újra megnyert egy ENN-sorozatot Pakisztán ellen, de az örökmérlegük még így is nagyon kiegyenlítetlen: eddigi 42 találkozójukból 35-öt még így is Pakisztán nyert, és csak 7-et a bengáliak.