Nőiben 4–1-re nyert Új-Zéland
2026. március 25. – Szerző: Krikettgalaxis
A párhuzamosan zajló női és férfi Új-Zéland–Dél-Afrika-sorozatok közül néhány órával korábban a női fejeződött be, méghozzá 4–1-es hazai győzelemmel. Hamarosan jelentkezünk a férfiak eredményével is!
Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A nőké az elsőbbség: a napokban párhuzamosan megrendezett női és férfi NH20-as sorozatokat Új-Zéland és a vendég Dél-Afrika úgy játszották le, hogy egy-egy pályán mindig egymás után volt először a női, aztán a férfi meccs. Ez a hír most a nőkről szól. Míg a férfiak már éppen túlvoltak a maguk világbajnokságán, a szebbik nemnél még néhány hónap hátravan az övékig, így aztán nekik most különösen fontos volt a felkészülés. Új-Zéland nemrég tönkreverte Zimbabwét, de azért Dél-Afrika egy más szint volt! Ráadásul a férfiakkal ellentétben itt a vendégek nem próbálgattak sokféle újoncot: a (talán) lehető legerősebb keretükkel érkeztek, ahogy egyébként a vendéglátók is.
Az első találkozó helyszíne Mount Maunganui volt, ahol Új-Zéland az ütést választotta. És igaz, hogy az első labdából máris egy kifutás történt, de aztán a Georgia Plimmer és Amelia Kerr alkotta második kapus társulás egészen a 14. játszmáig eljutott, és 0/1-ről 146/1-ig jöttek föl! Ezzel pedig a 2. legjobb új-zélandi 2. kapus pár lettek ebben a formátumban. Igaz, ezek után nagyon megindult a kapuk áradata, és a végéig gyorsan összesen 7-et is elvesztettek, és a korábban kinéző 210-es vagy akár 220-as végeredmény helyett csak a 190 lett meg a csapatnak. Ebben amúgy nagy szerepe volt Masabata Klaasnak is, aki két kapuját 3,75-ös (!) gazdálkodás mellett hozta! A 190 viszont önmagában is sok volt, de olyan játékkal, amit Dél-Afrika ma bemutatott, végképp elérhetetlen volt: ütőseik csak szenvedtek, lassan gyűltek a pontok, és időről időre hullottak ki az újabb emberek. Sophie Devine dobásban valami egészen kiemelkedőt alkotott: neki 3,0 volt a gazdálkodása, és 4 ütőst is kiejtett. A legmagasabb egyéni pontszám egy 29 lett, összességében pedig Dél-Afrika mindössze 110-ig jutott el, vagyis csúnya, 80 futásos vereség lett a vége.
A második meccsen, Hamiltonban Dél-Afrika kérte, hogy ütéssel kezdhessenek, és az ezúttal sokkal jobban is ment nekik: már az erőfölény 49/0 lett. Igaz, aztán Amelia Kerr megszerezte pályafutása 100. NH20-as kapuját, amivel egyébként a világon a 3. leggyorsabb játékos lett (férfiakat és nőket együtt tekintve, a nők között pedig a második), aki elérte ebben a formátumban az 1000 futást plusz 100 kaput! De aztán Tazmin Brits elért 50 fölé, Laura Wolvaardt megközelítette azt, és egy kis megingás és három gyors kapuvesztés után a végén a fiatal Kayla Reyneke is parádézott: többek között 3 egymás utáni 6-osnak is köszönhetően 9 dobásból végzett 28-neskin, és 177-ig fölhozta a csapatot. Új-Zélandnak viszont két gyors kiesés ellenére is jól indult a kergetés, főleg Amelia Kerr sok négyesének köszönhetően, így az erőfölény végén már 63/2-re álltak – ám innentől egyre több emberük kiesett, a 13. játszmában például kettő is, így annak a végén már 107/6-ot mutatott az eredményjelző... Végül Ayabonga Khaka 4, illetve Nonkululeko Mlaba 3 kapujának is köszönhetően már a 20. játszma elején kiesett az utolsó ütős is, és Dél-Afrika 18 futással nyert. Mindez annak ellenére, hogy Izzy Sharp és Jess Kerr még küzdött egy szépet a végén: 42 futásos társulásuk új 8. kapus csapatrekord lett az eddigi 27-et megdöntve.
A harmadik alkalomra Aucklandben került sor. Dél-Afrika az ütést választotta, de elég borzalmasan kezdtek: 22 érvényes dobás után 14/2-re álltak, igaz, aztán azért megjöttek az első határesemények is, és a 3. kapus társulás már 60 futásra fölhozta őket. De aztán időről időre újabb embereket vesztettek, és az utolsó játszma előtt is még csak 130-on álltak – innen még a múltkori hős, Reyneke többek között egy 4-essel és két 6-ossal elérte, hogy a cél legalább a lélektani küszöbnek számító 150-et elérje, ami már csak azért is fontos, mert Új-Zéland, bármilyen hihetetlen, de hazai pályán ekkorát még sosem kergetett le! Most viszont azért megvolt rá az esély, mert például az erőfölényt már 42/2-vel hozták le, és utána Devine hamarosan szépen beindult. Igaz, hogy a 10. játszmában két társat is elvesztett maga mellől, de onnantól kezdve többet nem, és ő maga 55-neskiig jutott el, míg a 6. rendű Maddy Green 34-neskiig, méghozzá viszonylag jó sebességgel, így már a 19. játszmában meg is nyerték a találkozót.
A fővárosban rendezett negyedik összecsapás egyben Lea Tahuhu 100. NH20-a is volt, de az események nem róla szóltak. Sokkal inkább ismét a Kerr névről, de ezúttal a testvérek mindegyike felhívta a magára a figyelmet, sőt, ma Jess még inkább, mint a máskor gyakrabban jobb Amelie. Jess ugyanis 3 kaput is szerzett ma, ami a fele volt Új-Zéland kapuinak, míg húga csak egyet. Ami pedig a vendég ütősöket illeti: nekik lassan indult a pontgyűjtés, de a félidő felétől azért folyamatosan gyorsítottak, a 4. rendű Annerie Dercksen például 32-ből zárt 55-neskivel, és a 6–7. rendűek is viszonylag gyorsan tették hozzá a maguk kis hozzájárulását, így a végeredmény 159 lett. Dercksen aztán dobóként is eredményes lett, de utána Plimmer 4 darab 4-est ütött be ellene egymás után, így Dercksen nem is próbálkozott többet. De a többiek ellen is szép számban gyűltek a 4-esek, majd több hatos is becsúszott, és Devine ismét 50 fölé jutott, és máris egészen lecsökkent az Új-Zéland számára szükséges pontarány. Innen már nem lehetett elrontani: különösebb izgalmak nélkül, 9 megmaradó labdával be is értek a célba.
Az ötödik mérkőzés helyszíne Christchurch volt, ahol Dél-Afrika a dobást választotta. Ezúttal Új-Zéland nem igazán tudott elhúzni az elején, az erőfölény alatt csak 35 futást gyűjtöttek, a 9. játszmában Tumi Sekhukhune két egymás utáni labdából két ütőst is kiejtett, így a félidő fele 72/3-mal érkezett el. Innentől azonban megváltozott a játék képe, és Amelia Kerr vezérletével az ütősök nagyon begyorsítottak. A 13. játszmában Kerr az 50-et, majd a 19-edikben pedig már a 100-ast is elérte – igaz, közben többször is elejtették a mezőnyben... Végül 105-tel esett ki, ami bőven több mint a fele volt a csapat által végül összeszedett 194-nek. A második félidő első felében Dél-Afrika is begyűjtött 68 futást, ami nagyon hasonló pontszám volt, mint Új-Zélandnak ugyanekkor, csak éppen közben ők már 5 emberüket vesztették el. Ennek pedig meg is lett a következménye: a félidő második fele nem a gyorsításról szólt, mint az elsőé, hanem a lassításról, így az együtt haladó kukacgrafikonok innentől teljesen bifurkálódtak. És mivel a kiesések sora nem szűnt meg, a végére 9-en is búcsúztak, és mindössze 102-t tudtak összesen felrakni az eredménylapra. Tahuhu 3 kaput szerzett, de az egyre inkább a csodanők kategóriájába kerülő Amelia Kerr is kettőt, méghozzá 2,0-s gazdálkodással... Ő tehát egy csoda, de az nem, hogy őt választották meg a sorozat legjobbjának is.
Új-Zéland így 4–1-re hozta a sorozatot, ami egyben azt is jelenti, hogy az egymás elleni örökmérlegük még nagyobb új-zélandi fölényt mutat: 22 alkalomból 16-szor verték Dél-Afrikát, míg az afrikaiak csak 5-ször őket, míg egyszer nem született eredmény.
