Máris egy kis rekorddal indult az IPL
2026. március 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Mármint úgy kicsi, hogy nem pont ezt az adatot szokták nézegetni, de attól még nem semmi. A Royal Challengers Bengaluru a 2026-os IPL nyitómérkőzésén rekordgyorsan kergetett le egy legalább 200-as célt, méghozzá a Sunrisers Hyderabad ellen, vagyis a bajnok a lehető legjobban indult meg a címvédés felé.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Már unalmas lenne azzal kezdeni egy IPL-nyitómeccsről szóló cikket, hogy elkezdjük ecsetelni, hogy mekkora hatalmas dolog ez a IPL, milyen népszerű meg minden. Ezt úgyis tudja mindenki. Foglalkozzunk inkább néhány részlettel, ami máris a nyitómérkőzéssel kapcsolatos!
Például azzal, hogy a tavalyi tragédia óta a bengalurui Csinnászvámí stadionban egyáltalán nem is zajlott magas szintű, tömegeket megmozgató krikett, még a női ENN-vébé meccseit is áttették máshova. Most viszont elérkezett az idő, azóta sokmindent megváltoztattak a stadionban, hogy biztonságosabb legyen, így megkapták az engedélyt, hogy az RCB már itt játszhassa a hazai mérkőzéseit. A játékosok azért ma még fekete karszalaggal léptek pályára, megemlékezve a tavalyi eseményekről.
Mind a Bengaluru, mind a Haidarábád, de főként e két csapat mostanában egymás ellen rengeteg futást szokott gyűjteni – és nem volt ez másképp várható ma sem, főként ha azt is tekintetbe vettük, hogy a névsoraikat elnézegetve úgy tűnt, nem éppen a dobóosztagaik a legnagyobb erősségeik... Az SRH-nak ráadásul a rendes kapitánya, Pat Cummins, a gyors dobó is hiányzott, mert még gyógyulgat valamilyen ágyéksérülés után, és nem akarják nagyon megterhelni, így a szezon elejét kihagyja. Helyette egyelőre Ísán Kisan volt a kapitány. De ugyancsak hiányzott egy ausztrál gyors dobó a Royal Challengerstől is: Josh Hazlewood az ausztrál szövetség kérésére nem volt elérhető, mert kordában szerették volna tartani a terhelését.
A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Náluk 9 játékos már korábban is szerepelt náluk, de volt két újoncuk is: Jacob Duffy és Abhinandan Szinh, míg a Sunrisers egyetlen újonccal kezdett: Szalil Arorá volt az.
Az ütést természetesen a régi ismerős társulás, Travis Head és Abhisek Sarmá kezdte, és bár az első játszma nagy része amúgy csendes lett, de azért egy 6-os már volt benne. Utána viszont nem úgy folytatódott, ahogy a vendégszurkolók várták: a 3. játszmában Jacob Duffy dobásából előbb Sarmá ütött szinte függőlegesen fölfelé, így a kapus el tudta kapni, aztán Head is elkapás áldozatává vált a mélységi keresztlábon. Sőt, amikor Duffy az ötödikre is visszajött, harmadszor is eredményes volt, ezúttal Nítís Kumár Reddí ellen, és bár Ísán Kisan még egy 6–4–6-tal javított, de azért ez a 49/3-as erőfölény messze nem volt jó az ütősöknek. Duffy aztán a 7. játszmában le is dobta a kvótáját, 5,5-ös gazdálkodással zárt, és máris le is cserélték: Devdatt Padikkal jött a helyére. A Sunrisersnél viszont Kisan és Heinrich Klaasen stabilizálta a csapatot, a félidő felére már 87/3-ig jöttek föl, aztán a 12. játszmában meglett Kisan 50-ese is, a 13-adikban pedig összesen 3 hatos is összejött, 126/3-ra változtatva az állást, ami mindjárt szebb volt narancs nézőpontból nézve. De aztán jött dobni Romario Shepherd és jött elkapni Phil Salt, és Klaasen máris búcsúzott – bár nagyon kellett videózni, hogy elkapás közben földre kerülő Salt teste nem ért-e hozzá a határkötélhez. Ezek után bemutatkozott az újonc Arorá, ütött egy hatost is, de aztán gyorsan búcsúzott, majd az RCB debütánsa is főszerepbe került: Szinh dobásából végre kiesett a már 80-nál járó Kisan – de itt megint Saltot kell kiemelni, aki egy hihetetlen egykezes elkapást mutatott be a mélységi hátsó csúcson! A félidő utolsó része aztán igen érdekes volt: Aniket Varmá 16 dobásból szerzett 43 futást, és csak ezek után búcsúzott a 18-adikból, viszont mellőle többen is kiestek alacsony pontszámmal. A csapat éppen átlépte a 200-at, de manapság az IPL-ben ez már nem annyira számít soknak.
A kergetést Salt és Virát Kohlí nyitotta, és mindjárt az elején úgy tűnt, Salt ütésben is hozni tudja azt a kiválóságot, amit a mezőnyben mutatott: már az első játszmában két négyese volt – de aztán ennyi: bár Klaasen és Varmá összeütközött a mezőnyben, de azért sikerült elkapniuk őt: 9/1. Viszont most Kohlí mellé bejött Padikkal, és ez a pár igazán parádésan játszott! Eleinte elsősorban közülük is Padikkal, aki az erőfölény végére már 40 fölött járt, a csapat pedig amúgy 76/1-nél, és máris ők voltak atz esélyesebbek. Aztán a 8. játszmában, mindössze a 21. labdából, egy egyenes hajtásból származó 4-essel meg is lett az 50-es a csereembernek, és amikor a következő játszmában Hars Dube dobását a nyílt hosszúra ütötte, könnyű elkapást kínálva, már 61-nél járt, miközben Kohlí még csak 30-nál. A félidő felénél az eredményjelző már 126/2-t mutatott, a futások száma pedig rohamosan nőtt tovább: Radzsat Pátídár kapitány is pillanatok alatt följött 0-ról 31 futásra, és hiába, hogy ezek után a csereként behozott David Payne két egymás utáni labdából végzett vele és a helyére jövő Dzsites Sarmával is, ekkor már csak 39 futás hiányzott a Royal Challengers sikeréhez, és még rengeteg idő hátravolt. De nem is használták ki azt a rengeteg időt: miután a 15. játszmában Kohlí is elérte az 50-et, a 16-odikat ugyanő egy 6–4–4–4-gyel kezdte, és a Bengaluru máris beért a célba. Egy legalább 200-as célt az IPL-ben még sosem kergetett le senki ilyen sok, 26 megmaradó labdával!
