Úgy tűnik, jót tett a Multánnak a hercehurca

2026. március 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Tavaly mindössze egyetlen meccset tudott megnyerni a Multan Sultans, azonban most máris győzelemmel indítottak az Islamabad United ellen: úgy látszik, jót tett nekik, hogy egy ideig megszűnt a klub, és később egy új tulajdonos lehelt belé új életet...

Rukn e-Álam 13–14. századi pandzsábi szúfi szent sírja Multánban (illusztráció)

A kép szerzője: Thealimir (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Na most akkor mégis van Multan Sultans? Nem úgy volt, hogy nem lesz? Aki esetleg nem ismerné a történetet, nekik ezt a cikkünket javasoljuk, most pedig pár szóban összefoglaljuk, mi történt. Igen, úgy volt, hogy megszűnik, így három új csapat lesz a tervezett kettő helyett: a Kingsmen, a Pindiz és a Sialkot Stallionz. A Pindiz volt az, amelyik a Sultans helyét átvette, a másik kettő pedig az új – de aztán a Stallionz tulajdonosa úgy döntött, inkább Multánban építik fel a csapatukat a régi, bejáratott Sultans néven. Szóval ez a Sultans nem teljesen az a Sultans, de azért tekinthetünk rájuk úgy, hogy mégis.

Az Iszlámábáddal ilyen problémák sosem voltak, ők a kezdetektől fogva itt vannak, állandóak és általában erősek. Tavaly is befutottak a csoportkör második helyére, végül pedig bronzéremmel zártak.

A pénzfeldobást a Sultans nyerte, és a dobást választották. Az új csapattal új játékosok is jártak: egészen pontosan 9 olyan ember lépett ma pályára náluk, akik korábban még soha! Egy egészen erős ausztrál vonal volt megfigyelhető náluk: kapitányuk az az Ashton Turner volt, aki egyébként a két régi ember egyike, de az újak között megtalálható volt Steven Smith, Josh Philippe és a rutinos Peter Siddle is. A pakisztáni játékosok közül pedig talán a mostanában igen jó formában levő Száhibzádá Farhán tűnhetett a legfélelmetesebbnek az ellenfél számára. Ezzel szemben a Unitednél 5 újonc volt, köztük két új-zélandi: Mark Chapman és Devon Conway. Érdekesség, hogy az Iszlámábádban játszott Szamír Minhász, míg a Multánban bátyja, Aráfát Minhász is.

A kezdés előtt még egy kis futózápor áztatta a pályát, de emiatt csak olyan 10 perccel indult később a játék. A két nyitó ütős mindjárt Conway és Szamír Minhász volt, és bár az első játszmában extrákkal együtt is csak 3 futás gyűlt, és a harmadik is határmentes lett, de azért közben meg utána Conway csak beütött legalább három határt, és az ötödikben a fiatal Minhász is beköszönt az első hatosával, majd hamarosan a másodikjával is. De nem bírták ki kiesés nélkül az erőfölényt: Siddle egy lassabb labdával tévesztette meg Conwayt, akit így elkapott az egyetlen kéz-oldali söprögető. A 7. játszma fivérharcot hozott, ugyanis Aráfát Minhász dobott öccse ellen – ebből egyelőre az ütős jött ki kicsit jobban, legalábbis olyan szempontból, hogy nem esett ki. Kiesett viszont két játszma múlva leverés által Minhász dobásából az amerikai Andries Gous, majd egy másik fiatal dobó, a PSL-újonc Momin Kamar is eredményes lett Minhász ellen, így a félidő fele 77/3-mal érkezett el. Ez annyira eddig nem volt jó az ütősök szemszögéből nézve, de most jött azért egy jobb minisorozatuk is, amelyben Chapman gyorsan 4 határt is beütött – de aztán ugyanolyan gyorsan el is vesztette maga mellől Sádáb Hánt is, akit szintén Kamar búcsúztatott egy szép csalókával, ami a középső karót találta el. A United ezek után is olyan közepes sebességgel haladt, és úgy lehetett érezni, szinte csak Chapmanben bízhatnak – de benne sem sokáig bízhattak, mert 40-nel kiesett a 15. játszma végén. Sőt, egy dobással később, a következő játszma elején Kamar már a harmadik kapuját is megszerezte, méghozzá Heider Alí ellen: nem rossz bemutatkozás! A fővárosiak pedig megint csak apró lépésekkel tudtak előrébbjutni, csak a 18. játszma végétől kezdve láthattunk tőlük néhány újabb határeseményt – egyébként azok mind Fahím Ásraftól jöttek. De a csapat így is csak 171-ig ért el, ami az idei PSL eddigi legalacsonyabb első félidei eredménye lett.

A második félidő nyitó társulása az izgalmas Smith–Farhán pár volt, ám nem sokáig nézhettük őket, mert a 3. játszmában Farhán rosszul időzített egy Imád Vaszím-labdára, és egyenesen a nyílt középhez ütötte azt... Smith egyébként közben már 13-ig jött föl, de az is igaz, hogy közben elejtettek ellene egy (nehéz) elkapást. Innentől kezdve egy ausztrál pár jött: Smith mellé ugyanis megérkezett Philippe, ők pedig egész jól haladtak, például csak a 4. játszmában három hatosuk volt. Igaz, aztán meg két takarékos játszma jött, és az erőfölény csak 49/1-re végződött: kiegyenlített állás! Aztán viszont jött a 8. játszma, amikor is Szalmán Irsád dobását Smith nem tudta átemelni a nyílt közép fölött, aki felugorva elérte a labdát: 61/2. A következő ember, Sán Maszúd aztán nem sokat tett hozzá az ütőjátékhoz, 6 futással kiesett – majd következett egy érdekes jelenet. Sádáb Hán dobása után LKE-ért apelláltak, majd amikor nem adta meg a bíró, videóztattak is az iszlámábádiak Turner ellen, és eleinte úgy tűnt, a videórendszer nem működik... majd kisült, hogy működik, viszont azt hozta ki, hogy a labda nem csak az ütővel nem érintkezett, de a játékos lábával sem, így mellé extra lett a vége! Végül a félidő fele 83/3-mal jött el, ami még mindig kiegyenlített volt. Innentől viszont lassacskán fel kezdett borulni a kiegyenlítettség, mert mind Turner, mind Philippe továbbra is stabil volt, és időről időre újabb határokkal jelentkeztek. Philippe a 14. játszmában az 50-est is elérte, igaz, aztán egy újabb LKE-videózás jött, mert megint nem adta meg a bíró (megint Sádáb Hán dobásából) – most viszont érvényes kiesés lett a vége. De hiába, mert Aráfát Minhász most ütősként is jól játszott, többek között egy 4–6–4-et is lehozott, így aztán hiába esett ki a 18. játszmában, akkor már csak 10 futás hiányzott a Multánnak a győzelemhez, amit persze meg is szereztek. Azaz már most annyi győzelmük van, mint tavaly egész évben!