Nem a név volt a döntő a királyok és a szuperkirályok csatájában
2026. április 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Mondhatjuk, hogy papírforma eredmény született a Chennai Super Kings és a Punjab Kings mai összecsapásán – de nem arra a papírformára gondolunk, ami régebben sok-sok éven át nyilvánvaló volt, hanem arra, ami mostanában érvényes: vagyis hogy a pandzsábiak a jobbak. És valóban, ma is ők nyertek.
Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
A Csennainak most már égetően szüksége lett volna egy sikerre: nem feltétlenül azért, mert eddig még nem volt pontjuk, hiszen egy vereség még nem vereség, de a tavalyi idénnyel együtt már nagyon kellemetlenül nézett ki a teljesítményük. Csakhogy ma pont az a Kings jött velük szembe, akik tavaly döntősök voltak, és idén is sikerrel kezdtek.
A meccs a sárgák oroszlánbarlangjában zajlott, egy olyan sávon, ami szinte pont a pálya közepén volt, és bár egy kis fű is borította, de alatta kőkemény volt a talaj. A pénzfeldobást a pandzsábiak nyerték, és a dobást választották. Ők ugyanazzal a 11-gyel kezdtek, amivel múltkor is, viszont a Super Kingsnél Matthew Short és Jamie Overton sem került be, viszont az IPL-újonc Prasánt Vír, illetve a múltkor csereként behozott Szarfaráz Khán igen.
A két nyitó ütős Szandzsu Szaimszan és Riturádzs Gájkvár volt, akik nem kezdtek éppen elsöprő sebességgel, sőt, a 2. játszma végén Szaimszan Xavier Bartlett labdáját máris a kapushoz élezte, és megvolt az első kiesés. Viszont a fiatal szupertehetség, a 3. rendű Ájus Mhátre – múltkorral ellentétben – meg tudta mutatni, miért figyeltek rá föl már most, 18 évesen olyan sokan: például hamar volt három egymás utáni 4-ese, de egyéb szép megoldásai és határjai is, és miután az erőfölényt 57/1-gyel zárta a csapat, ő a 9. játszmában már az egyéni 50-est is elérte, amit közvetlenül utána még egy hatossal is megtoldott. Igaz, utána a félidő feléig már nem jött több határ, de a 100-at így is átlépte a csapat: egészen pontosan 101/1 volt az állás 10 játszma után. Mindeközben Gájkvár viszont elég szerényen teljesített, és a 12. játszma elején mindössze 28 futással a zsebében ballaghatott le, amikor pedig pont egy támadó jellegű ütéssel próbálkozott – de nem jött be, és elkapták. Mhátre ellen ezek után elejtettek ugyan egy elkapási esélyt, de a 13. játszmában Vaisákh Vidzsaj Kumár dobását már a rövid hármashoz továbbította, aki nem hibázott: az ütős 73 futással esett ki. Kártik Sarmá ezek után szinte semmit sem mutatott, és Marco Jansen máris ki-LKE-zte, így úgy tűnt, a CSK akár meg is roppanhat – de nem ez történt! Előbb Szarfaráz Khán mutatott be például két alkalommal is egy-egy 4–4–4-es sorozatot, aztán miután őt is elkapták, a már régebb óta pályán levő, de eddig lassú Sivam Dube kezdett egy kisebb parádéba, és azok után, hogy például 14 dobás után 14 ponttal állt, a következő 13-ból már 31-et gyűjtött, így végül a Csennai 209-ig jött föl a végére! Érdekesség, hogy ebből 17 extra volt, ami ezen a szinten azért meglehetősen sok.
A kergetést a csereember Prijáns Árja, valamint szokásos társa, Prabhszimran Szinh kezdte, és a két kevésbé neves játékos társulása újból, sokadszor is ámulatba ejtette a krikettrajongókat. Elsőként főleg Árja, aki két játszma után egymaga már 26-nál tartott, 3 után 33-nál, végül a 11. vele szembeni labdából, 39-cel esett ki, amikor Matt Henry kifektette a kéz-karóját. De Szinh is szépen gyűjtögette a pontokat, és az erőfölény végére, amikor a csapat 68/1-nél tartott, már neki is volt 25 – míg a 3. rendű Cooper Connollynak egyelőre nulla. De aztán az ausztrál is beindult, és ez a társulás is igen jónak kezdett kinézni – csakhogy a 9. játszmában saját magukat tették tönkre, amikor egy szimpla futás után Szinh megpróbált egy duplát is, de mivel látszott, hogy nincs rá idő, társa visszaküldte – de visszaérni sem volt idő... A félidő fele ezzel együtt is 103/2-vel érkezett el, vagyis jó esély nyílt a sikeres kergetésre. Connolly ezek után szép számú 4-est beütött, de még mielőtt nagyon megközelíthette volna az 50-et, 36-nál Ansul Kambodzs áldozata lett. Innen kezdve aztán a kapitány, Srejasz Ajjar vette kezébe a dolgokat, és hiába, hogy ütőstársai nem sokat mutattak mellette, ő maga igen: a 17. játszmában elérte az 50-est, amivel a csapat máris 185-nél tartott, és innen már nem lehetett elrontani. Igaz, hogy most gyors egymásutánban maga Ajjar is búcsúzott, meg a következő labdából Nehal Vadherá is, de a cél már túl közel volt, csoda pedig nem történt: a 19. játszmában kényelmesen levadászták a 209-et, így a Pandzsáb felugrott a tabella élére.
