A Mumbai legyőzésével élre ugrott a DC
2026. április 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Nagy rangadó volt a mai első IPL-meccs, hiszen két nagy család alapítója, a Delhi Capitals és a Mumbai Indians találkozott egymással. A várt futásfesztivál viszont elmaradt, mert az MI ütőjátéka ma nem volt valami fényes, ezt pedig a fővárosiak kihasználták, győzelmükkel pedig átvették a vezetést a tabellán.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Sok dolog volt már most az idei IPL-ben, de egyvalami még nem: dupla nap! Pedig lesz az még bőven, de az első csak ma érkezett el. Elsőként pedig egy olyan mérkőzés, amit már, ha csak a nevekből indulunk ki, talán mindenki un: Capitals–MI... Hiszen már szinte minden nagy ligában van Capitals és van MI, így ez a világon a leggyakoribb párosítás. Na de azért az eredeti MI és az eredeti Capitals csak más, nemdebár? Amúgy egyelőre ez a két csapat egy-egy győzelemmel kezdett, és a 4., illetve 5. helyet foglalták el a tabellán.
A játék a delhi stadion 6. számú sávján zajlott, ami alapból ütősbarátnak tűnt, ráadásul a pálya a kis méretéről is ismert, így rengeteg futás volt várható, viszont az időjárással kapcsolatban voltak kétségek, hogy végig jó lesz-e... De a kezdésre éppenséggel szép idő köszöntött be.
A pénzfeldobást megnyerő Delhi a dobást választotta. Ők ugyanazzal a 11-gyel kezdtek, mint múltkor, de a Mumbai négyet is változtatott a saját kezdőjén: nem lépett pályára Hárdik Pándjá (betegség miatt), Majank Márkande, Alláh Mohammad Gazanfar és Trent Boult sem, viszont Mitchell Santner, Corbin Bosch, Dípak Csáhar és a múltkori csereember, Szúrjakumár Jádav igen – Pándjá hiányában utóbbi volt a kapitány.
A két nyitó ütős Ryan Rickelton és Rohit Sarmá volt, és előbbi azonnal egy 4-essel indított, és amikor a 2. játszma végén 18/0-nál tartottak, úgy nézett ki, minden rendben a Mumbai számára. De a 3. játszmában Mukes Kumár mindent megváltoztatott: előbb Rickeltont kapták el a dobásából a nyílt középen, majd az új embert, Tilak Varmát kapta el ő maga, amikor visszakapta az eldobott labdáját – pedig még el is csúszott közben, de meglett: 18/2. Innentől pedig Sarmá és Jádav játszmánként csak egy-két négyest tudott összehozni a kis értékűek mellett, így az erőfölény végére csak 41/2-ig jutottak el: a szakértők jóslata eddig nem jött be. Az első hatos csak a 7. játszma végén jött el, méghozzá Sarmá részéről, majd a következő dobásból Jádav is beütött egy maximumot, de ez még nem jelezte egy nagy gyorsítás kezdetét. Már csak azért sem, mert a 10. játszmában Aksar Patel dobásából Sarmá is elkapás áldozata lett, így a félidő fele 73/3-mal érkezett el, majd a 12. játszmában Sherfane Rutherfordot is elkapták a pálya legszélén. Innen Jádav és Naman Dhír viszont egy szebb menetelésbe kezdett, és például a 15. játszma végére már 117-ig emelték a csapatot, de utána a Delhi kifogta a nagy halat: hiába a videózás, a bíró által megadott LKE érvényben maradt az 50-esét éppen az előző labdából teljesítő Jádav ellen. Az Indians ekkor még abban reménykedhetett, hogy esetleg Santner most is bemutat valami olyasmi befejezést, amit a válogatottban nemrég többször is – ám erre ma nem került sor, mert alig jött össze neki két négyes, azon kívül ő sem tudta érvényesíteni az agresszivitását. Még a Dhír kiesése után beálló Bosch lendített egy utolsót a helyzetükön, amikor az utolsó két labdát 4-esre ütötte, de a csapat így is csak 162-ig ért el.
A kergetést Kannaur Lokes Ráhul és Petum Nisszanka kezdte, a dobást pedig Csáhar, méghozzá szinte a lehető legjobban: az első játszmában csak két futást hagyott, miközben Ráhul finoman beleélezett egy dobásába, amiből kapuselkapás lett. A következő játszmában aztán Dzsaszprít Bumráh is meghozta a tőle várt kaput, csak kicsit máshogy: eldobott labdája után Nitís Ráná lassan indult el egy szimplára, így Bumráhnak volt ideje begyűjteni a labdát és ledönteni az inaktív kaput: 7/2, és a gyenge első félidei eredmény máris védhetőnek tűnt! De a Delhinek megvolt a válasza. Nisszanka mellé becserélték Szamír Rizvít, akik egyre jobban följöttek: az erőfölény végére 42/2-ig, majd egy kicsit lassítottak ugyan, de Nisszanka már az 50-est is megközelítette hamarosan. Viszont el nem érte: a 10. játszmában Santner dobását túl magasra ütötte, így a rövid ferde lábról induló mezőnyjátékos el tudta kapni: a félidő felénél így egy kiegyenlített 73/3 volt az állás. De a 11. játszma, amikor Rizví egymaga 20 futást gyűjtött, máris eltolta az esélyeket a fővárosiak felé, aztán jött még két egymás utáni Rizví-hatos (amivel az 50-et is átlépte), és nem volt megállás. David Millerrel valahogy úgy jött ki a lépés, hogy a dél-afrikai alig jutott hozzá egy-két labdához, szinte mindig Rizví volt soron, így például a 15. játszma után előbbinek 2, utóbbinak meg 87 futása volt, pedig amikor Miller bejött a pályára, akkor Rizví 25-ön állt... De hát ez nem egymás közötti verseny, úgyhogy nyilván boldogok voltak mindketten – főleg azért, mert csapatuk nagyon közelített a győzelemhez. Azért az örömbe belerondított Bosch, amikor 90-nel kiejtette Rizvít, de az eredmény szempontjából ez már semmit sem befolyásolt: a 19. játszmában a Delhi megnyerte, és följött az első helyre!
