A Gudzsarát legyőzésével élre ugrott az RR
2026. április 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem sokáig örülhetett a Capitals annak az IPL-ben, hogy ők lettek a listavezetők: a ma esti meccsen ugyanis a Rajasthan Royals, bár a végén már eléggé úgy nézett ki, elvesztik, győzött a Gujarat Titans ellen, így mostantól fogva ők az elsők a tabellán.
A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A Royals győzelemmel kezdte a szezont – igaz, csak
az ellen a CSK ellen, akik utána még egyszer kikaptak, tehát talán nem is olyan nagy szám megverni őket. A Titans vereséggel kezdett – igaz, attól a Kingstől kaptak ki, akik pedig azóta még egyszer nyertek, tehát talán nem is olyan nagy szégyen alulmaradni velük szemben. Vagyis most még korai volt számolgatni, hogy ki lehet a jobb....
Egy biztos: érdekes meccs volt várható a gudzsarátiak első hazai fellépésén. A játék a 7. számú sávon zajlott, ahol 2024 eleje óta hat Húsz20-as mérkőzés zajlott, 200 fölötti első félidei átlaggal, és megfigyelhető volt, hogy az erőfölény után sem nagyon szoktak lassulni a csapatok. Vagyis ma is sok-sok futás volt várható.
A pénzfeldobást megnyerő vendég Royals, sokak meglepetésére, az ütést választotta, pedig az eddigi 8 meccsből 7-et a kergetők nyertek meg idén. Legutóbbi 11-ükből ma nem kezdett Ravi Bisnoí és Bridzses Sarmá, viszont Donovan Ferreira és Tusár Despánde igen. Az ellenfél múltkori cseréje után kialakuló csapatától viszont csak egy helyen különbözött a mai – ám az annál nagyobb horderejű változás volt: a kapitány, Subman Gil maradt ki, akinek izomgörcsei voltak, így helyette Kumár Kuságra játszott, a csapatot pedig Rásid Hán vezette.
Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Vaibhav Szúrjavansí kezdte, ha nem is annyira robbanékonyan, mint azt sokan várták tőlük, de azért igazán nem gyengén. Minden játszmában volt egy-két határjuk, igaz, egyszer egy kifutást úsztak meg, az 5. játszma elején pedig nem sokon múlt, hogy a kapus ne kapja el Szúrjavansí élezését, amiből így végül 4-es lett amúgy. Végül az erőfölény máris 69/0-val zárult, úgyhogy a GT nagy szükségét érezhette Rásid Hán bevetésének: a 7. játszmában jött is, és mindjárt a második labdája megtörte a fenyegető nyitó társulást! Szúrjavansí ugyanis éppen megtalálta a mélységi középpályást, ahol a világ egyik legbiztosabb kezű elkapója, Glenn Phillips helyezkedett... A határesemények is szépen megritkultak a folytatásban, így a félidő felénél látott 97/1, bár jó eredmény volt a Royalsnak, de nem annyira reménytelen a titánok szemszögéből nézve. A 12. játszmában azért Dzsájszvál átlépte az 50-et, és a még eddig általunk nem említett társa, Dhruv Dzsurel is szépen menetelt. A 13. játszma aztán elhozta a nyitó ütős végét: Kagiso Rabada labdája elsuhant az ütője mellett, és eltalálta a kéz-karóját. A következő ember, Riján Parág bentléte aztán igen rövidre sikerült – ahogy Shimron Hetmyeré is, de azért utóbbi csak beütött alatta 18 futást, többek között két egymás utáni hatosból. És még rövidebb ideig volt pályán Ferreira – de meg kell ismételnünk egy korábbi mondatrészünket: eközben Dzsurel meg szépen menetelt. A 17. játszmában ő is elérte az 50-et, és csak az utolsó játszmában, 75 futással búcsúzott. De akkor csapata már régen 200 fölött járt, és végül 210-is is eljutott – bár manapság ez sem életbiztosítás.
A második félidő nyitói Száín Szudarsan és Kuságra voltak. Jó előjel volt számukra, hogy az első labda egy ötöt érő széles extra lett, aztán meg ők maguk is hozzáláttak az olyan ütésekhez, amik kijuttatták a labdát a pályáról – igaz, eleinte meglepően sok nullás is beférkőzött az ilyen ütések közé. De az erőfölényt sikerült lehozniuk kiesés nélkül, így 56/0-val zárult, amiből (az extrákat leszámítva) egyébként körülbelül kétharmad részben Szudarsan vette ki a részét. A veszélyes társulást végül Parág egyik dobása tudta megtörni a 8. játszmában, amikor Kuságra inkább magasságot tudott csak belevinni elegendő távolság helyett, így a kötél mellett elkapták. De ekkor Szudarsan már túlvolt az 50-esén, amit aztán hamarosan még egy 4–2–6-tal is megtoldott, a csapat pedig a félidő felére 103/1-ig ért el, és nagyon szép esélye mutatkozott a sikeres kergetésre. De hamarosan a dobók nagyon megrengették őket. Először is a csereként behozott Bisnoí dobásából kapták el a már 73-nál járó Szudarsant, majd igaz, hogy Jos Buttler gyorsan beütött négy 4-est, de a 13. játszma újabb két Bisnoí-kaput hozott, a 15-ödikben még egy, a 16-odikban meg még két ember hullott ki hirtelen: le sem írjuk, kik, mert az eredménylapon ez látszik. A csapat így pillanatok alatt 161/7-re zuhant, és máris szinte a sorvég harcolt. Jó, még nem a legvége, de Rásid Hán és Rabada. Ők azért egyébként elég jól nyomták: följöttek úgy, hogy két játszmával a vége előtt már csak 15 futás kellett volna a titánok győzelméhez, ami most már simán elképzelhető volt! De aztán Jofra Archer és Tusár Despánde megmentette a Rádzsasztánt: a végét nagyon takarékosan hozták le, így 6 futással meg tudták nyerni a mérkőzést! Közben egyébként Hán és Rabada közös 43-as társulása új csapatrekord lett a Gudzsarátnál a 8. kapuért, az eddigi 25 helyett, de hát, mint látjuk, ezzel sem mentek semmire.
