A Kvetta ellen talált vissza az útra a Sultans
2026. április 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A múltkori kisiklás után most ismét nyerni tudott a Multan Sultans, miután a Quetta Gladiators ellenük is folytatta a gyengélkedését. A szultánok ezzel át is vették a vezetést a tabellán.
Rukn e-Álam 13–14. századi pandzsábi szúfi szent sírja Multánban (illusztráció)A kép szerzője: Thealimir (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
A Multán eddig egyszer bukott el idén, a Kvetta viszont bukdácsolt – bár három meccs után ez még sok különbséget nem jelentett, csak két pontot. De legalább kiderült, hogy a Multán sem verhetetlen – merthogy az elején még úgy tűnt – így a gladiátorok egy fokkal nyugodtabban készülhettek a csatára. A tabellán ráadásul nem csak két pont, de két hely is volt köztük a különbség, de úgy, hogy a szultánok a továbbjutási határt jelentő vonal fölött helyezkedtek el, míg a lilák alatta.
A pénzfeldobást a Sultans nyerte, és a dobást választották. Ők pont ugyanazokat az embereket vetették be, akiket múltkor is, a gladiátoroknál viszont Ben McDermott helyére visszatért Rilee Rossouw.
A nyitó ütősök Havádzsa Náfaj és Samíl Huszain voltak, de hiába ütött be előbbi már egy 6-ost az első játszmában, majd hiába kezdte a másodikat egy 4-essel, a következő Mohammad Naváz-dobásból egy bíró szavás LKE-vel máris kiesett, társa pedig mindössze 2 futással a 3. játszma elején búcsúzott, amikor a zárt közép elkapta. A folytatásban Szaúd Sakíl és Haszan Naváz közepes sebességű haladása arra volt elég, hogy az erőfölény végére 47/2-ig érjenek el, a 9. játszma végére pedig 70/2-ig. Utána azonban Naváz egy ütés után a lendülettől még picit elvesztette az egyensúlyát, a hátsó lába egy kicsit elemelkedett a talajtól, a kapus pedig villámgyors volt, és leverte a kaput. És néhány dobással később az új ember, Rossouw ütött pontosan a mélységi középpályás kezébe, így Aráfát Minhász, a dobó hirtelen két kapun találta magát, a Kvetta pedig 72/4-en, illetve a félidő felénél 73/4-en. Az eddig jól ütő Sakíl ekkor 37 futáson állt, de a folytatásban eléggé szenvedősen ment neki, de azért a 14. játszmában csak elért 50-ig – míg új társa, Bevon Jacobs, egy lassabb indulás (10 dobás után 6 futás) után gyorsított be. A 17. játszma elején aztán Sakíl 56-tal búcsúzott, majd Mohammad Naváz még ugyanebben a játszmában Tom Currant is kiejtette, így az utolsó 3 játszma előtt még csak 123/6-ra álltak a lilák. De most jött még Jacobs gyorsítása, amivel 49-ig is eljutott, valamint Ahmed Dánijal minivillámháborúja, amelynek során 9 dobásból 22-t gyűjtött be – majd sajnálatos módon meghúzódott vagy talán akár el is szakadt a combizma, és orvosi segítséggel kellett letámogatni a pályáról... De ez már a legvégén volt, ahogy egy utolsó kifutás is, összesítésben pedig a gladiátorok 166 futásig jutottak el. Nem sok, de valami.
Azt pedig, hogy nem sok, a Multán hamar megmutatta. Száhibzádá Farhán és Steven Smith ugyanis az első pillanattól nagy fordulatszámon pörgött, és azok után, hogy az első két játszmában 3–3 határt hoztak le, a harmadikat Smith egy 4–4–4–4-gyel indította, így 16 dobás után már 47/0 volt az állás! Négy játszma elteltével pedig már 63/0, és a szükséges pontarány egy igen kényelmes 6,5-re csökkent. Azért a 6. játszmában lehetett egy kis öröme a QG-nek is: Alzarri Joseph dobásából Farhán egy újabb nagy ütést kísérelt meg, ami nagy is lett – a magasságát tekintve, de így nem volt nehéz aláhelyezkedni és elkapni. De az erőfölény ezzel együtt is 83/1-re végződött, azaz máris a cél szinte fele megvolt. Josh Philippe aztán nem tudott túl sokat hozzátenni, bár azért 18 futás sem semmi, és most nem volt kellemetlen az sem, hogy mindez 14 dobásból lett meg neki, mielőtt a 15-ödikből a rövid hármas elkapta. Most amúgy az egész ütőjáték lelassult, és bár Smith a 10. játszmában elérte az 50-est, de a félidő feléig a 8. játszmától kezdve újabb határ sem esett, így az állás 106/2 volt ekkor – de ez is bőven elég lehetett a szultánoknak. És igaz, hogy még egy játszma eltelt határesemény nélkül, de utána Sán Maszúd beköszönt kettővel is. Utána megint jött egy kis lassulás, sőt, Smith búcsúja is, amely két mezőnyjátékos közös elkapásából jött össze: Rossouw a határnál elkapta, de elvesztette az egyensúlyát, kikerült a pályáról, viszont előtte még visszahajította a labdát, és egy helyettesítő társa végleg befejezte a műveletet. Ez a kapu amúgy Haszan Naváz dobásából született, ahogy hamarosan a következő is, Minhász ellen, de ez már mind későn jött, alig hiányzott már a Multánnak a győzelemhez valamennyi – végül a 18. játszmában meg is szerezték a hiányzó futásokat. Csak Maszúd sajnálhatja, hogy neki nem lett meg az 50, mert véget ért a meccs, amikor 46-nál tartott.
