Háromcsapatos tornát nyert a házigazda Portugália
2026. április 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Európában is zajlik egy kis krikett: Portugália fogadta egy háromcsapatos tornán Franciaországot és Norvégiát. Végül, bár nem 100%-os teljesítménnyel, de a portugáliaiak nyerték meg az egészet.
Lisszabon híres jelképe, az 1500-as években épült Belém-torony (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mint ismert, közelednek az európai világbajnoki selejtezők, amire érdemes elkezdeni a felkészülést – meg amúgy is, krikettezni jó, úgyhogy Portugáliában úgy döntöttek, életre hívnak egy háromcsapatos kis felkészülési tornát. A három résztvevő, Portugália, Franciaország és Norvégia először egy csoportkört játszott egymással, ahol mindenki mindenkivel háromszor is találkozott, majd az első kettő juthatott be a mai döntőbe.
A csoportkörben néhány érdekesség történt. Egyrészt eső miatt elmaradt az egyik Portugália–Norvégia, másrészt volt egy körbeverés is: egy alkalommal a franciaországiak meg tudták verni a portugáliaiakat, akik többször is a norvégiaiakat, ők viszont legyőzték Franciaországot. De ez csak egy eset volt, máskor Portugália mindenkit felülmúlt, Norvégiának pedig nem volt más sikere az imént említetten kívül, így aztán a csoportkörben Portugália, Franciaország, Norvégia lett a sorrend.
A harmadik találkozón egy negatív portugál csúcs született: Upen Shantu dobásaiból 56 futás gyűlt össze, miközben az eddigi legtöbb 47 volt náluk... De a következő meccsen már egy pozitív rekord is megdölt: Christopher de Freitas 125 futást szerzett, amivel 25-tel megdöntötte az eddigi portugál csúcsot. És hogy legyen szó egy kicsit Norvégiáról is: érdemes megemlíteni, hogy az ötödik összecsapáson dobójuk, Vinay Ravi mesterhármast szerzett.
Aztán jött a döntő: itt Portugália egy 184-es célt állított fel, de Franciaország csak 153-ig ért el, így a hazaiaké lett a tornagyőzelem.
Összesítésben a legjobb ütős persze De Freitas lett, a maga 267 futásával, míg 12–12 kapuval két franciaországi dobó volt a legeredményesebb: Usman Khan és Mohammad Khan Rafah.