Új-Zéland egyenlített a tesztsorozatban

2026. június 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Meggyőző játékkal múlta felül Új-Zéland az angolokat a sorozat második tesztjén, amivel 1–1-re módosították a sorozat állását.

Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Huhh, rengeteg dolog történt a múltkori teszt óta! Nézzünk néhány fontos eseményt, méghozzá akkor már rögtön fontossági sorrendben!

Először is Jamie Smithnek most született meg a második gyermeke. Így aztán ő hazautazott, és az utolsó pillanatban az angolok James Rew-t hívták be a keretbe a helyére.

Másodszor, és amúgy ez lenne a legfontosabb, ha nem egy gyermek világrajöttéről lett volna még szó: az új-zélandi csillag, Kane Williamson azonnali hatállyal visszavonult a válogatottságtól! Erről egy külön kis hírt is írtunk.

Harmadszor, és amúgy ez is talán a legfontosabb lehetne, ha a másik két hír nem lett volna: Ben Stokes kapitányi pozíciója komoly veszélybe került, sőt, ő és Gus Atkinson fegyelmi okokból nem is játszhatott most! Történt ugyanis valami múlt hét hétfőre virradó éjjel, amiről tudunk is valamit meg nem is tudunk mindent, mert az angol szövetség nem közölt részleteket. Annyi bizonyos, hogy Stokes és Atkinson a játékosok számára kihirdetett éjfél utáni kijárási tilalom ellenére ellátogatott egy éjszakai szórakozóhelyre, ahol mások mellett a Saracens rögbiklub szezonzáró bulija is zajlott, és valamiféle incidens alakult ki a krikettezők és egy rögbiakadémista között. Bár Stokes és Atkinson nem sérült meg, de a csapat egyik jelenlevő biztonsági embere igen. Amíg a vizsgálat zajlik, hogy pontosan mi is történt, a két játékos nem játszhat: meglepő módon azonban az új kapitány nem az eddigi helyettes, Harry Brook lett, hanem Joe Root.

És negyedszer: Ollie Robinsonnak a pénteki edzésen megfájdult a térde, ezért a biztonság kedvéért kivizsgálásra vitték, ezt a meccset pedig kihagyja.

De most térjünk rá a meccsre! Ez most az Oval pályán zajlott, és a vizes pálya miatt kicsit csúszott a kezdés: valószínűleg emiatt Anglia a dobással való kezdést választotta. Rew-n kívül még két újoncot avattak amúgy: Jordan Cox és Sonny Baker is most kapta meg tesztsapkáját: a három játékosé a 721., a 722. és a 723. sapka lett. Bakert, mivel ő dobó, már láthattuk is akcióban az első napon, illetve Rew-t is, mint kapust, míg Cox egyelőre elvolt a mezőnyben. Érdekesség, hogy az első 4 rendű új-zélandi ütős mind balkezes volt: a világon azért ilyen történt már jónéhányszor, de náluk ez volt az első ilyen alkalom tesztben. Ebédig 75/2-re alakult az állás, vagyis senki sem örülhetett jobban, mint a másik, ahogy a teánál látott 166/4-nek sem. Talán csak Baker, aki közben begyűjtötte élete első tesztkapuját. De aztán Tom Blundell az 50-et is átlépte, és a nap végére, 77 játszma után Glenn Phillips is a félszáz kapujában áll 49-neskivel. Az állás ekkor 291/7 volt.

A második nap kezdetén Új-Zéland váratlanul sok, majdnem 100 futást tudott még begyűjteni, nagyban köszönhetően az angolok rossz, rövid labdákra alapozó taktikájának és egy elejtésnek. Közben Phillips nem csak az 50-et, de a 100-at is elérte, és sokat elmond az is, hogy 53 extra pont született a játékrész során. Ebédig a hátrányból 15-öt faragtak le az angolok kapuvesztés nélkül, és lendületesen is folytatták, de amikor Emilio Gay hibájából kifutották a társát, megtört a lendület. Ebből a hibájából azért valamennyit jóvá tudott tenni az ütős, mert teára már majdnem 50-nél tartott, a csapat pedig ennek is köszönhetően 118/2-nél. Később egy kb. fél órás esőszünet után azonban lassan ismét elkezdett visszaesni az angol játék, a pontgyűjtés lassult, a kiesések pedig megszaporodtak. A nap végére 222/6-ig jutottak el, ami 169-es hátrányt jelentett számukra.

A harmadik napon Anglia váratlanul gyorsan elvesztette három emberét, viszont az utolsó társulás, Baker és Matthew Fisher meg váratlanul sokáig kitartva bosszantotta az új-zélandiakat. Végül Fisher 50-neskiig jutott, a hátrány pedig pontosan 100-ra csökkent, mire az utolsó ember búcsúzott. A 3. negyed ebéd után kezdődött, és egy rövid ideig úgy tűnt, Anglia visszakapaszkodhat, mert olcsón kiejtettek két ütőst is, de utána Henry Nicholls és Rachin Ravindra társulása 28-ról 189-re hozta föl Új-Zélandot, amivel szinte már most eldőlt a meccs – legalábbis az, hogy Anglia már majdnem biztos, hogy nem nyerhet. Igaz, Ravindrát még az elején egyszer elejtették, de nem volt mit tenni: végül az ütős 76-tal esett ki. Nicholls aztán már végigbírta a napot, és ő maga 119-neskivel zárt, Új-Zéland pedig 252/3-mal, ami összesítve 352/3-at jelentett.

A negyedik nap elég hamar Nicholls kiesésével indult, de aztán a 70. játszmában mind Daryl Mitchell 50-ese, mind a csapat 400-as előnye meglett, ami az ebédszünetre már 445-re nőtt, és szinte biztos győzelmet ígért. De nem zárták le a játékrészt, inkább megvárták, míg mindenki kiesik: a negyed végére így is 462 volt a vezetésük... Annak az esélye pedig, hogy ez a világrekord kergetés esetleg sikeres legyen, nagyon lecsökkent a 4. játszmában, amikor Kyle Jamieson máris két angolt búcsúztatott. A 7. játszmában aztán Root mindössze másodikként a világon (!) elérte az összesített 14 000 tesztfutást, és a folytatásban is ő volt a főszereplő. Társai közül többen is kiestek, de ő kibírta a nap végéig, 75-neskivel, amivel Anglia 280-ra csökkentette a hátrányát – csakhogy már csak 5 kapujuk maradt az utolsó napra...

De a legelszántabb angol szurkolók legalább egy döntetlenben még reménykedhettek, ha mondjuk mindenki úgy kitart, ahogy a második játékrész utolsó párja... Ehhez képest az angol csapat még ebédig sem tartott ki! Mindez pedig egy személyben Matt Henrynek volt köszönhető, aki igen hamar mind az öt ütőst kiejtette, ezzel 2005 óta az első dobóvá vált, aki az Ovalban összesítve 10-es zsákmányt szerzett! Anglia tehát elfogyott 209-cel, Új-Zéland pedig 253 futásos győzelmet aratott.

A csapatok helyezései nem változtak a tabellán, Új-Zéland továbbra is a negyedik, Anglia pedig a hetedik.