Üzbegisztán bemutatkozott, Szingapúr meg nyert

2026. június 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Négy ázsiai csapat részvételével rendezték meg Szingapúrban a kissé nagyzoló nevű Ázsiai és csendes-óceáni Bajnokok Trófeáját. Végre bemutatkozott a nemzetközi színtéren Üzbegisztán is, de a győzelem a hazai csapaté lett.

Szingapúr látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Azt nem tudjuk, miért kapott ilyen figyelemfelkeltő nevet ez a közönséges, tét nélküli, és semmi nagy csapatot fel nem vonultató rendezvény, de most talán nem a név a lényeg.

És nem is feltétlenül Üzbegisztán, de most itt az elején róluk írunk egy kicsit. Az ország sportja történelmi napokat él át mostanában: fociválogatuttjuk (először) ott van a vébén, sőt, Kolumbia ellen még gólt is szereztek, krikettben pedig most játszották le első hivatalos nemzetközi meccseiket! A foci jelentőségét már most nyilvánvalóan sokan értékelik, ennek a történelmi krikettes eseménynek a fontosságát viszont a jövőben fogják felismerni, amikor visszatekintenek majd 2026 nyarára.

Üzbegisztán már 2022 óta társult tagországa a Nemzetközi Krikett-tanácsnak (ICC), azaz azóta játszhattak volna hivatalos NH20-at, de csak most érkezett el a nagy pillanat. Aziz Mihliev, egy nagy gyógyszergyártó cég tulajdonosa pár éve kifejtette: arról álmodik, hogy Üzbegisztán egyszer Angliával játsszon egy tesztmeccset – és nyerjenek! Halik Dad Núri, a csapat egyik afgán edzője pedig 2024-ben úgy vélekedett: a következő 10 évben Üzbegisztán egy valódi krikettországgá válik majd, szeretnének (valamikor) az ICC teljes jogú tagjai lenni, és szeretnék elérni, hogy az üzbég népesség 80%-a értse és szeresse a krikettet! Szép cél, sok sikert hozzá!

De persze ezen a tornán volt három ellenfél is: a házigazda Szingapúr, valamint Thaiföld és Indonézia. Egyik sem egy világverő együttes, de bizony szegény üzbégeket mindannyian jól elpáholták. Reméljük, ez nem vesz el a közép-ázsiaiak lelkesedéséből, hanem inkább feltüzeli őket! Bár tegyük hozzá: azért láttunk szép dolgokat is tőlük, leginkább ütésben, az Indonézia elleni csoportmeccsen Shermukhammad Shermatov, illetve az ugyanellenük zajló bronzmeccsen Syed Ahzamul Hay is például 50-est szerzett.

A csoportkörben, amikor mindenki mindenkivel egyszer játszott, az első mérkőzés Indonézia és Thaiföld között eső miatt elmaradt, így, mivel mindketten kikaptak Szingapúrtól, az NFA döntött közöttük a végén. Abból pedig az jött ki, hogy Thaiföld lett a második, így ők játszhatták a döntőt Szingapúrral, Indonézia pedig a harmadik, így ők még egyszer összecsaptak Üzbegisztánnal a 3. helyért. De sem a bronzmeccsen, sem a döntőben nem született más eredmény, mint a csoportban, így az egészet végül Szingapúr nyerte meg.

Összesítésben a legtöbb futást is egy hazai ütős gyűjtötte, méghozzá Girín Gune, aki 170-ig jutott, és a legtöbb kapu, hét, szintén szingapúri dobóé volt: Kapish Venkataraman*-é.