Női vébé: nem jutott tovább a címvédő a csoportkörből

2026. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Meglepetésre már a csoportkörben búcsúzott Új-Zéland, a legutóbbi győztes az idei világbajnokságtól, ráadásul nem csak a két továbbjutó, Anglia és a Karib-térség, de még a közepes erősségű Srí Lanka is megelőzte őket. Ebben a cikkben összefoglaljuk a B csoport küzdelmeit.

A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A nyitómeccset már megemlítettük a nyitóhírünkben, arról most nem írunk: a lényeg, hogy Anglia nagy győzelmet aratott Srí Lanka fölött.

Aztán jött a Skócia–Írország találkozó. Az ütésre kényszerülő skótoknál a 3. kapus társulás, a két Bryce nővér, Kathryn és Sarah Bryce alkotta a legnagyobbat: nem csak hogy Skócia történetének első közös 50-esét hozták össze egy vébén, hanem aztán közös 100-ig, sőt, 106-ig is eljutottak! A végén aztán hárman is gyorsan kiestek, Ava Canning összesen 3 kaput szerzett, és a csapat 161-gyel zárt. De ez túl sok volt az íreknek: főleg a 13. játszma fájhatott nekik (amúgy június 13-án), amikor is Kirstie Gordon három ütősüket búcsúztatta. Később még két kifutás is volt, végül a zöldek elfogytak a 20. játszma vége előtt, és 40 futással kikaptak. Így ez lett Skócia valaha volt első világbajnoki győztes meccse!

Az Új-Zéland és a Karib-térség közti találkozó első félidejének erőfölénye még szépen indult a címvédő Új-Zéland számára (pl. 5 játszma után 46/0), de aztán lelassultak, és elsősorban a 4-es zsákmányig jutó Aaliyah Alleynének köszönhetően elkezdtek fogyatkozni is az ütőseik. A végül elért 162-es eredmény így aztán egészen átlagosnak tűnt. De még ez is okozhatott volna gondot a karibiaknak – csakhogy Új-Zéland ma borzasztó napot fogott ki, és számtalan mezőnyhibával játszott! Attól függ, hogy mit nevezünk elejtésnek, 6 vagy 7 elejtett elkapásuk is volt, ami elképesztően sok! Ráadásul nem egy leverési lehetőséget is elbénázott a kapus. Így aztán meg is bűnhődtek érte: a Karib-térség 1 megmaradó dobással lekergette a célt.

Ezek után Új-Zélandnak már majdnem kötelező lett volna a győzelem Srí Lanka ellen. Csakhogy a múltkor kiütött Srí Lanka-iak mostanra felszívták magukat, és nem elég, hogy már az első játszmában kaput szereztek, később is elég takarékosan dobtak, főleg a félidő végén gyűlt kevesebb futás, mint ahogy azt ellenfelük remélte. Amelia Kerr és Sophie Devine begyűjtött ugyan 45–45-öt, de összesen így is csak 150-ig értek el. És bár a kergetés legelején Rosemary Mair ledobta a vébé első szűz játszmáját, de utána váltakoztak a jobb és a rosszabb szakaszok mindkét csapat számára. A végét viszont Nilaksiká Szilvá és Kausáni Nutjanganá szépen megnyomta, 105/5-től kezdve nem esett ki egyikük sem, és az utolsó játszmában, 1 megmaradó labdával sikeresen lekergették a célt! Új-Zéland amúgy ismét okolhatja magát egy elejtett elkapás miatt...

A következő mérkőzésen (ami egy kis eső miatt csúszással kezdődött), már korántsem született meglepetés: Anglia könnyedén verte Írországot. Az ütésre kényszerülő írek hamar elkezdték veszteni a kapuikat (Sophie Ecclestone hármójukat is kiejtette), végül pedig egyetlen olyan játékosuk sem volt, aki akár a 30 futást is elérte volna. A cél így éppen 120 alatt maradt: labdánként átlagosan kevesebb mint 1 futás elég volt az angoloknak... Igaz, sokszor ők sem álltak a helyzet magaslatán, náluk is jónéhányan kiestem 10 alatti eredménnyel, de például Nat Sciver az 50-et is megközelítette – aztán visszavonult! Itt volt egy kis zavar az információkban, hogy most kiesett-e vagy nem, tehát hogy sérülés miatt vonult-e vissza, de végül az angolok hivatalosan közölték, hogy sérülés miatt: a korábban is problémás vádlijában érzett kellemetlen feszülést. Végül az angol győzelem már a 18. játszmában elérkezett.

A Karib-térség és Skócia találkozóján tehát két hibátlan együttes találkozott, a Karib-térségnek pedig lehetősége volt visszavágni azért, amiért tavaly Skócia ütötte el őket az ENN-vébére való kijutástól. És most sikerült is a visszavágás, még ha nem is könnyen! Az elsőként ütő karibiak sokáig szenvedtek az ütéssel, a 100 futást például csak a 16. játszmában érték el, de Stafanie Taylor (aki hosszú pályafutása során most ütött először NH20-ban a 7. rendben) egy kis villámháborúval 153-ra fölhozta őket a végére, miközben ő maga 19 dobásból 47-neskivel végzett. A skótok viszont jól indultak ütésben, gyorsan elhúztak 51/0-ig, de utána hamar elvesztettek jópár kaput, és onnan már annak ellenére sem volt visszaút, hogy egy jó társulásnak köszönhetően az utolsó két játszmára már csak 22 futás hiányzott. Ebben az utolsó két játszmában azonban 5 ütősük is kiesett, és elfogytak, 7 futással kikapva.

Új-Zélandnak Írország ellen már kötelező lett volna a győzelem, már csak azért is, mert az írek tűntek eddig a leggyengébbnek. De úgy látszik, ez túl nagy lelki teher volt a címvédőnek, és talán ez okozta, hogy az első 4 játszmában máris 3 embert vesztettek, és később is csak néhány 30-as tartománybeli eredménnyel tudtak felkapaszkodni 140-ig a félidő végére – na meg azzal, hogy a játékrész utolsó labdáját 6-osra ütötték, miközben előtte egyetlen maximumot sem láttunk. Ezek után nem állíthatjuk, hogy Írország gyorsan robogott volna a viszonylag alacsony cél lekergetése felé, de pont jó tempóban ahhoz, hogy ne legyen elérhetetlen számukra – és ami nagyon fontos, egy gyors kapuvesztés után nagyon sokáig nem esett ki tőlük senki. Így aztán Gaby Lewis és Orla Prendergast társulása 6-ról 116-ra hozta föl őket, és végül mindkét ütős 50 fölé jutott – ám a legvégén mindketten kiestek, és Írország egy hajszállal, 4 futással lemaradt.

Bár Skócia nem játszott rosszul legutóbb, de Anglia ellen nem sok esélye volt. És igaz, hogy az első labdából kaput szereztek, majd a másik nyitót is kevés ponttal kiejtették, de az összes többi angol ütős már sokkal jobb volt, kiváltképp Sophia Dunkley, aki 57-ig jutott, majd pedig Freya Kemp és Danielle Gibson, akik a női vébék történetének futási arányban nézve 2. leggyorsabb 50-es társulását hozták össze. Anglia így éppen 200-at tudott felmutatni, Skócia pedig csak legfeljebb ilyen 20-as–30-as pontszámokat, úgyhogy nem volt egyetlen pillanat sem, amikor úgy éreztük, lenne esélyük a kergetésre. Nem is sikerült nekik, 38 futással kikaptak.

A következő összecsapás, Srí Lanka és a Karib-térség között, létfontosságú volt mindkét csapatnak, ennek ellenére nem sok izgalmat hozott és nagyon egyoldalú lett. Hayley Matthews már az első 3 játszmában ugyanennyi ütőst búcsúztatott, majd még az erőfölényben kiesett még egy, aztán újabbak és újabbak, miközben a félidő második felében szinte teljesen eltűntek a határesemények. Srí Lanka a 20 játszmát sem tudta végigjátszani és a 100 futást sem tudta elérni. A Karib-térség szép kényelmesen haladt a kergetésben, néha kiesett egy-egy emberük, de az is csak egy picit ijesztett rájuk, amikor a 12. játszmában még kettő kaput vesztettek: végül gond nélkül, többek között 23 (!) extra pontnak is hála, a 17. játszmában beértek a célba, és hatalmas lépést tettek az elődöntőbe jutás felé!

Az Új-Zéland és Skócia közötti találkozó már biztosan a kiesésről döntött: aki itt kikapott, az búcsúzhatott az elődöntős reményektől. Az elsőként ütésre kényszerülő skótok persze nem akartak kiesni, amiről elsősorban Darcey Carter igyekezett tenni: ő 72-neskivel zárt, közben pedig átlépte az összesített 1000 NH20-as futást is. De a társai ma nem voltak jók, sokan kiestek (így született meg Lea Tahuhu 100. NH20-as kapuja is), ráadásul Amelia Kerr az egyik haláljátszmát máshogyan értelmezve dobta halálosan: az szűz lett két kapuval! Így Skócia csak 131-et tudott begyűjteni a végére. Igaz, Új-Zéland az elején kisebb bajba került, amikor már 26/3-ra is álltak, de elsősorban a most első 50-esét szerző Izzy Sharpnak köszönhetően egyre kevésbé kellett izgulniuk, ahogy telt az idő, és végül könnyedén nyertek. Most már csak a többi eredmény miatt kellett izgulniuk, meg az Anglia elleni meccsük miatt...

Írország és Srí Lanka mérkőzése ír szenvedéssel indult: csak a 14. labdából (!) tudott valamelyik ütős pontot szerezni, ráadásul addigra ketten már ki is estek. Aztán 19/3 is volt az állás valamikor, de azért Gaby Lewis 50-esének is hála, a végére azért visszakapaszkodtak az írek, és legalább egy 130-at fel tudtak mutatni. Nem tudjuk, hogy lehetett-e ekkor fogadni valahol rá, hogy a második félidőben valaki 100-ast szerez, de ha igen, jó sokszoros szorzója lehetett. És mégis megtörtént! Srí Lanka lekergette a 131-es célt, méghozzá igen könnyedén, és közben Csamari Atapattu, aki egyébként nem sokkal a meccs előtt arról beszélt, hogy nagyon rossz kapitánynak érzi magát, ebből a pontszámból egymaga 106-ot ütött össze!

A Karib-térség és Anglia csatáján hiába játszott utóbbi hazai pályán, mégis inkább a karibiak érezhették magukat otthon: London közelében ugyanis ezen a napon történelmi júniusi országos melegrekordot, közel 36 fokot mértek... De ettől függetlenül jól ment a játék az angoloknak: a 65-ig jutó Danni Wyatt vezérletével 186-ot értek el a végére, ami új pályarekord lett. Időközben Hayley Matthews megszerezte 126. kapuját a Karib-térség színeiben, amivel egyedüli csúcstartó lett, megelőzve Anisa Mohammedet. A kergetés viszont nem ment nekik: ahogy telt az idő, lassan-lassan tovább kúszott fölfelé az angol győzelmi valószínűség, és hiába jött a végén Chinelle Henry gyors 50-ese, az már késő volt, így 38 futással az angolok nyertek, ezzel továbbjutva az elődöntőbe.

Srí Lankának Skócia ellen mindenképpen kellett volna egy győzelem, abból is lehetőleg a nagyobbik fajta, amire azért meg is volt az esély, bár a skótoktól nem láttunk eddig rossz játékot a három vereségük ellenére sem. Az ázsiaiak a dobást választották, és bár ellenfelük az elejét meg tudta nyomni, utána folyamatosan lassult a pontszerzés, és Srí Lanka egyre kényelmesebb helyzetben érezhette magát. Igaz, a félidő végére megint összeszedték magukat a skótok, Sarah Bryce-nak majdnem egy gyors 50-es is meglett, de azért az összesített 151 bőven lekergethetőnek tűnt. Csakhogy Srí Lankának nagyon gyors kergetés lett volna hasznos az NFA miatt: Atapattu meg is próbálkozott ezzel, de 200 fölötti arányú 33 futása után kidobták, a többiek pedig nem bírták ezt a tempót. A vége egész izgalmas lett, még a győzelem sem volt biztos számukra, de azért 1 megmaradó dobással és 3 kapuval csak megnyerték. De a továbbjutási esélyük nem szökött az egekbe.

Nagyon fontos volt a Karib-térség és Írország közti meccs. A karibiak egy győzelemmel továbbjuthattak volna, kiejtve Új-Zélandot, míg Írország története első győzelmére készült egy vébén: 21 vereség után... A papírforma nagyon a zöldek ellen szólt, de a férfi válogatottjuk tegnap egy kisebbfajta csodát tett, akkor most miért ne tehetnék meg ugyanezt a csajszák is? És megtették! Előbb 128-cal szétdobták ellenfelüket, majd Orla Prendergast 63 futásának is köszönhetően kényelmesen, majdnem 2 megmaradó játszmával le is kergették a célt.

Új-Zéland tehát ennek az ír eredménynek hála megkapta a lehetőséget: most már csak Angliát kellett volna legyűrniük... Ehhez pedig, miután az ütést választották, viszonylag jól is indultak: egy pillanattal a félidő fele előtt még 70/0-ra álltak egy nem túl könnyű talajon, de akkor 4 dobáson belül 3 emberüket elvesztették, és máris fordult a kocka. Ráadásul amikor megint éppen beindultak, megint jött egy játszma, amelyen belül ketten is kiestek, így megint visszalassultak, és csak 163-ig értek el a végére. De ez még védhető lett volna... ha nincs Wyatt és Dunkley! De ők egy hamar történő kiesés után 36/1-ről végig együtt maradtak, Wyatt 89-neskiig jutott és társának is majdnem meglett az 50. Új-Zéland esélyei játszmáról játszmára fogytak, és végül a sorsuk be is teljesedett: már a 18. játszmában elvesztették a meccset – és a továbbjutás esélyét is. Anglia pedig hibátlanul lett csoportelső.