Ausztrál és dél-afrikai továbbjutás a vébé első csoportjából

2026. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Ahogy a második csoportból is volt egy csapat (Új-Zéland), akit legtöbben továbbjutónak vártak, mégsem jutott tovább, úgy az elsőben is volt: itt India került ebbe a szerepbe. Ausztrália ugyanis hibátlan teljesítménnyel lett csoportelső, mögöttük pedig Dél-Afrika fért be a másik továbbjutó helyre.

Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az első mérkőzésen a nagy esélyes Ausztrália és a titkos esélyes Dél-Afrika találkozott, de a semleges szurkolók számára sajnálatos módon elég egyoldalú lett a mérkőzés, főleg a második félidőben. Az elsőből Phoebe Litchfield gyors 50-ese emelhető ki, ami kiegészülve Ellyse Perry 36, illetve Georgia Wareham 32 futásával, egy versenyképes 172-ig juttatta Ausztráliát. A kergetés azonban nem sikerült az afrikaiaknak: bár a nyitó Laura Wolvaardt jó volt, majdnem 50-ig jutott, de társai folyamatosan estek ki, a 14. játszmától pedig teljes összeomlás történt: 13.4-től 16.4-ig 6-an is búcsúztak (most már Wolvaardt is), és Dél-Afrika 107-tel elfogyott. Wareham 3 kapuval zárt.

Hollandia és Banglades találkozója igazán nem volt előzmény nélküli: pár hete egy barátságos tornán kétszer is találkoztak, és egyszer egyikük, másszor másikuk nyert. Most, bár Babette de Leede 50-est is szerzett, a hollandok csupán 139 futást teljesítettek, miközben minden bengáli dobó, aki csak próbálkozott, legalább egy ütőst kiejtett. A kergetés során Banglades egy kicsit lassabban indult, de a szintén 50-ig jutó fiatal tehetség, Dzsujáirijá Ferdausz segítségével begyorsítottak, és a végén még 5 dobás meg is maradt, amikor beértek a célba.

Egy világesemény nem maradhat India–Pakisztán nélkül: most is egy csoportba rakták őket. De nőiben talán még nagyobb a különbség India javára, mint a férfiaknál, így most is sima indiai győzelem volt várható. Ezt pedig a nyitó Szmriti Mandháná meg is alapozta a maga 68 futásával, így India végül 170-ig ért el. Pakisztán aztán meglepően jól kezdte az ütést, 4 játszma után már 37/0-nál jártak, de itt megtorpantak, és leginkább Dípti Sarmá 5-ös zsákmányának köszönhetően hamarosan teljesen szét is estek. Végül alig lépték át a 100-at, így valóban nagy, 64 futásos indiai siker született.

Banglades és Ausztrália találkozója annak ellenére nagy kettes volt, hogy két 100%-os csapat találkozott. És valóban, nem is hozott sok izgalmat: az ausztrál dobók nagyon hamar elkezdték aprítani az ellenfelet, két számjegyű eredményt csak két ütős tudott elérni, 30 futást pedig senki, és bár negatív rekord nem született, de azért az összesített 77 pont nem sok jót ígért a bengáliaknak. És valóban, Georgia Voll parádézott, majdnem 50-est is szerzett, csak éppen a csapat megnyerte a meccset, mielőtt az ütős eljuthatott volna a mérföldkőig... Még 63 dobás, azaz több mint fél félidő meg is maradt!

Ugyanilyen kiegyensúlyozatlan volt India és Hollandia összecsapása. Mandháná és Saifálí Varmá több mint az első félidő felén át bent volt, és 115/0-ra is följöttek, és bár a többiek szám szerint nem túl sok futást gyűjtöttek, de elég gyorsan, így a végére összejött 209 is. A második félidőben aztán megint majdnem minden úgy alakult, ahogy India szerette volna – csak az nem, hogy Srejanká Pátil a mai első dobása után rosszul lépett a mezőnyben, talán még ki is ficamodott a bokája, és nem tudta folytatni a játékot. De akik folytatták, nagyon eredményesek voltak, a lassan haladó hollandok pedig teljesen összeomlottak a végére: utolsó 5 kapujukat 9 dobáson belül vesztették el, és végül 95 futással kikaptak.

A Pakisztán–Dél-Afrikán mindkét csapatnak nagy szüksége lett volna a javításra. Azonban Pakisztán esélye erre hamar elszállt: már az erőfölényben 5 kaput elvesztettek, később pedig 50/8 is volt az állás! Ekkor azért még jött Fátimá Szaná és Tuba Hasszan, akik új pakisztáni rekordot állítottak fel a 9. kapuért: eddig 30 volt ez a társulási rekord náluk, ők viszont 71-et teljesítettek! Szaná 50-esig is eljutott, a csapat pedig legalább 126-ig. De az sem volt túl sok, főleg kiegészítve számos mezőnyhibájukkal, így hiába, hogy Dél-Afrika csapatából is sokan kiestek (Szaná dobóként is remekelt, 3 ütőst búcsúztatott), de például Annerie Dercksen is eljutott 50 fölé, így Dél-Afrika a 17. játszmában megnyerte a meccset.

Ausztrália Hollandia ellen folytatta a tarolást. Pedig ez volt Robine Rijke és Babette de Leede 100. NH20-as meccse, de hát nem lett valami jó emlékű számukra. Hacsak azért nem, mert talán a világ legjobbjai ellen játszhattak! A legjobb ausztrál ütős ma Beth Mooney volt, aki azonban 74 futás után hátfájás miatt sérülten visszavonult. De a többiek is jók voltak, 219-ig vitték el a csapatot, ami a valaha volt legmagasabb nőivébé-pontszám lett! (Pont ugyanennyi volt már korábban.) Közben Iris Zwilling dobásaiból 52 futás született, ami új negatív holland rekord lett... A második félidő azért hozott egy pozitív csúcsot is számukra: Sterre Kalis és De Leede közösen 96 futást gyűjtött a 3. kapuért, az eddigi 85-ös rekordot megdöntve. De ez messze kevés volt, mert a többiek alig szereztek pontot, így Hollandia 98 futással kikapott.

A következő találkozón máris eldőlt, hogy Pakisztán nem juthat tovább – ugyanis kikaptak Bangladestől! Pedig sokáig nem így nézett ki. Például dobóik gyorsan beleaprítottak a bengáli magas rendbe, és csak Szbarná Áktár gyors 39-neskije volt az a játékrész végén, amivel legalább 123-ra tudtak szépíteni. De még ez sem volt túl sok, főleg azok után, hogy Pakisztán 9 játszma után már 57/1-re állt. De innentől kezdve záporozni kezdtek a kapuk, a végére 8-an is kiestek, és ami még fontosabb: közben nagyon lelassult a pontszerzés, határesemény például a 8. játszma után egyetlen egy sem volt! Sokat elmond az is, hogy ebben a játékrészben két szűz játszma is előfordult. Így aztán nem is kicsi, hanem 23 futásos különbséggel Banglades megnyerte, és életben tartotta továbbjutási reményeit – lenullázva Pakisztánéit.

Nem sűrű, hogy valaki egy világbajnokságon debütál, és az sem gyakran esik meg, hogy valaki a 200. NH20-as meccsét játssza. De az India–Dél-Afrika találkozón mindkettő megtörtént: Premá Rávat most mutatkozott be az indiai válogatottban, kapitányuk, Harmanprít Kaur pedig az első nő lett a világon, aki elérte a 200 meccset ebben a formátumban! De ennél is fontosabb volt, hogy mi lesz az eredmény. India ütött először, és bár kiemelkedő ütősük nem volt, mindenki szépen hozzátette a magáét, így 158 futásig jutottak el. Aztán sokáig úgy tűnt, ez elég is lesz, mert Dél-Afrika nagyon lassan gyűjtötte a futásokat, igaz, kevesen is estek ki. Aztán megjött a 4. rendű Marizanne Kapp, és egy gyors 81-neskivel megnyerte csapatának a meccset! Így aztán India nehéz helyzetbe került: lényegében kötelező lenne nekik majd legyőzni Ausztráliát.

Érdekes módon a következő találkozó, Ausztrália és Pakisztán között még mindig nem garantálhatta volna Ausztrália továbbjutását, akkor sem, ha ezt megnyerik. De hol volt még megnyerés, amikor az első labdából kiesett egy ütősük! Na jó, utána azért helyreállt a világ rendje, és az ausztrálok villámgyorsan feltápászkodtak, sőt, például 9 játszma után már 96/1-re álltak. Utána jött még pár kiesés, de Perry 71 futásának is hála, végül egy elég nehezen utolérhető 199-es pontszám alakult ki a végére. És valóban, Pakisztán nem volt képes ezt megközelíteni sem, ráadásul sok olyan hibát vétettek, amiért csak saját magukat okolhatják: például 3 emberük is kifutás miatt búcsúzott... Aztán már a 14. játszmában el is fogytak, és 113 futással ki is kaptak. Ezzel ők már nem juthatnak tovább, viszont az ausztrálok továbbjutása csak valószínű, de még nem biztos.

Indiának, hacsak valami csoda nem történik, még két győzelem kötelező lett volna: az elsőt Banglades ellen kellett abszolválniuk. Miután ellenfelük az ütést választotta, nem is dobtak rosszul az indiaiak, lassú haladásra kárhoztatták a bengáliakat: az 5. rendű Sármin Áktár például még szándékosan vissza is vonult, annyira lassú volt. Bár ez manapság már nem annyira ritka látvány NH20-ban, de Banglades történetében még csak ez volt az első ilyen! De nem sokat ért, mert az utána jövők sem tudtak begyorsítani, és a csapat csak 136-ig vánszorgott el. Ami még sokkal kevesebb is lehetett volna, ha India mai mezőnyjátéka nem annyira szörnyű, sok elejtéssel és egyéb mezőnyhibával... Ez a cél pedig nem okozott gondot Indiának, még ha ütőjátékuk is akadozott néha: Varmá például eljutott 50 fölé, és ez társaival kiegészülve elég volt egy gyors, 17 játszmán belüli győzelemhez.

Ahhoz, hogy Dél-Afrika le fogja győzni Hollandiát, valljuk be, nem sok kétség fért. De nem volt mindegy, mekkora különbséggel, mert könnyen előfordulhatott volna majd a végén, hogy három csapat is 8 ponttal végez, köztük ők, szóval nagyon kellett volna az NFA-javítás is. Ez pedig viszonylag jól sikerült is nekik. Kezdődött azzal, hogy az első kaput csak a 14. játszmában, már 121/0-nál tudták megszerezni a hollandok, majd Tazmin Brits 114-neskiig is eljutott. A holland dobó, Silver Siegers ellen nem kevesebb mint 60 futás gyűlt össze ma: ez új negatív csapatrekord lett, az eddigi 52-t megdöntve... Igaz, a 209-es cél kergetése során Hollandia nyitó párja is sokáig kibírta, a 8. játszmáig, a második ember pedig a 15-ödikben búcsúzott, de egyrészt eddig lassú volt a haladásuk, másrészt meg az utolsó 3 játszmában még 6-an kiestek, szóval nem volt egy diadalmenet. Annyira nem, hogy Dél-Afrika 88 futással nyert, ami tehát nagyon kellett nekik!

Pakisztán és Hollandia meccse már teljesen tét nélkül zajlott, csak a büszkeségért játszottak már: eddig egyik csapat sem tudott pontot szerezni a vébén, most volt itt a lehetőség! A mérkőzés jellemzője a kevés futás volt: Pakisztánnál Gul Feroza 63 futása már-már csodaszámba ment. Ez végül az egész csapat eredményének pont a felét jelentette, mert a többiek alig járultak hozzá a 126-hoz. Zwillingnek volt egy szűz játszmája is, de a második félidőben két pakisztáni dobónak is volt egy-egy, ami azért Húsz20-ban nagyon ritka! Az egyik Ájsa Zafar volt, a másik pedig Fátimá Szaná, akinek így már (eddig egyedüliként) két szüze is volt a vébén! Mindez viszont azt jelentette, hogy Hollandia még kevésbé tudta gyűjteni a pontokat, így végül nem is kicsit, hanem nagyon lemaradt: a világbajnoki újonc tehát nyeretlenül kellett, hogy hazautazzon, míg Pakisztán legalább egy ilyen sikerrel vigasztalódhatott.

Dél-Afrikának ebben a helyzetben muszáj lett volna legyőznie Bangladest, és lehetőleg minél nagyobb különbséggel, hogy ne kelljen függeniük az utolsó eredménytől. Az első félidőben, amikor ők dobtak, ez úgy nézett ki, akár sikerülhet is: már az első labdából kiejtettek egy ütőst, a második szűz lett, és később is nagyon keservesen gyűltek a bengáli futások. Három játszmával a vége előtt még csak 81 állt az eredményjelzőn: innen a bengáliak azért még gyorsan beütöttek 36-ot, de azért a 118-as cél így sem volt rémítő az afrikaiaknak. Ezt most valami nagyon gyorsan kellett volna lekergetniük. Ehhez képest ők is elvesztettek egy ütőst az első labdából, és a többieknek is szenvedősen ment a pontok gyűjtése. Azért a kergetés, például Dercksen 45-jének köszönhetően csak sikerült, de a legkevésbé sem gyorsan: csak az utolsó játszmában. Így aztán most nagyon szurkolniuk kellett, hogy délután Ausztrália győzze le Indiát, mert ha nem, akkor Dél-Afrika utazhat haza.

India tehát megkapta a lehetőséget: egy győzelemmel továbbjutottak volna, egy nagy győzelemmel pedig akár csoportelsők is lehettek volna, elkerülve Angliát az elődöntőben. Csakhogy itt és most előbb még Ausztrália állt az útjukban, akik szintén szerettek volna csoportelsők lenni. India az ütést választotta, és bár kevesen estek ki közülük, azért a vártnál lassabban gyűltek a pontok – így aztán Dzsemimáh Rodriksz például szándékosan vissza is vonult egy idő után, hátha az utána jövők gyorsabbak lesznek. A végén Harmanprít Kaur valóban gyorsabb is volt (bár ő nem a visszavonulás után jött be), három egymás utáni hatossal az 50-et is átlépte (ez lett India leggyorsabb 50-ese a vébék történetében), csapata pedig így 170-ig jutott el. Az első három ütős aztán az ausztráloknál sem tündökölt, de hát ők azért a világ (talán) legjobbjai, mert minden nehéz helyzetre van megoldásuk! Ma Ellyse Perry és Ashleigh Garnder volt a megoldás, akik egy-egy gyors 50-essel az utolsó 5–6 játszmában teljesen megfordították az addig Indiának álló mérkőzést! Végül kényelmesen be is értek a célba, kiejtve ezzel ellenfelüket. Ez a kergetés a női világbajnokságok legmagasabb sikeres kergetése is lett egyúttal!

Mivel a másik csoport küzdelmei már korábban befejeződtek, így már tudjuk, mi lesz az elődöntők párosítása: Ausztrália a Karib-térséggel találkozik, Dél-Afrika pedig Angliával.