Megvan a tesztsorozatgyőzelem Új-Zélandnak

2026. június 29. – Szerző: Krikettgalaxis

1999 óta először nyert legalább 3 mérkőzésből álló tesztsorozatot az új-zélandi csapat Anglia otthonában. Ezzel nagy lépést tettek a tesztvilágbajnokság döntője felé, Anglia pedig még jobban eltávolodott tőle.

Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)

A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Valószínűsítjük, hogy olvasóink oroszlánrésze Magyarországon van jelenleg, így tudják, hogy elég erős hőhullám árasztotta el a térséget. De nem volt ez máshogy a hűvösnek hitt Angliában sem: a meccs kezdése előtti napon például országos történelmi júniusi rekordot mértek, és később is bőven 30 fok fölött járt arrafelé is. Ilyen körülmények fogadták tehát Nottinghamben az angol és az új-zélandi válogatottat, akik harmadik tesztjükön csaptak össze.

A legfontosabb hír a házigazdák háza tájáról érkezett: visszatérhetett az éjszakai klubos botrány után Ben Stokes kapitány és Gus Atkinson. Végül csak az éjjeli kijárási tilalom megszegésében találták őket vétkesnek, a fizikai erőszak vádja alól felmentették őket. A kapitány ezek után bocsánatot is kért társaitól.

Új-Zélandnál fordított előjelű hírek érkeztek: ott nem visszatért két fontos játékos, hanem sérülés miatt kimaradt! Glenn Phillipsnek az oldalában történt húzódás, míg Matt Henrynek a vádlijában.

A pénzfeldobást megnyerő Új-Zéland az ütést választotta. Játékosaik fekete karszalaggal léptek pályára Bob Blair egykori tesztkrikettező emlékére, aki két nappal korábban, 94. születésnapján hunyt el. A két nyitó ütős Tom Latham és Devon Conway volt, és bátran kijelenthetjük, hogy az első nap teljesen róluk szólt. Egyszerűen nem bírták őket kiejteni: Latham a 24. játszmában 50-esig jutott, 28 játszma után, az ebédszünetben pedig 108/0 volt az állás. A 29. játszmában meglett Conway 50-ese is, majd az 51-edikben Latham már 100 fölött tartott. 54 játszma után tartották meg a teát, ekkor már 213/0-t mutatott az eredményjelző, de Conwaynek még nem volt meg a maga 100-asa! Az csak az 56. játszmában lett meg, majd az egyre jobban bedurvuló ütősök már mindketten a 150-et közelítették! És az is meglett mindkettőnek: de az most Conwaynek előbb (69. játszma) és Lathamnek később (71. játszma). Végül a 73-adikban tört meg a társulás: 317/0 után ki más, mint Stokes dobásából! A napból már nem is volt hátra túl sok, de ekkor már Anglia hirtelen még három újabb embert kiejtett, és az állás 361/4-re változtatták, de persze ez is a vendégeknek volt sokkal jobb.

A második nap egy kitartó társulással kezdődött William O’Rourke éjjeliőr részvételével, de aztán megint jött Stokes, és bár többek között egy vitatott bírói ítéletnek is köszönhetően (nem volt világos, hogy az ütős a kezének melyik részével ért bele) három kaput is szerzett ebédig. Ezzel meglett neki 250. tesztkapuja is, nem mellesleg megelőzte az angol örökranglista 9. helyén álló Matthew Hoggardot. Az ebéd 418/7-nél telt, de aztán villámgyorsan eltűnt az utolsó 3 ütős is, így Új-Zéland a remek nyitó társulás ellenére csak 438-at tudott felhalmozni a játékrészben. És igaz, hogy ezek után kikacsázták Emilio Gayt, de a következő pár, Ben Duckett és Jacob Bethell már nem adta ilyen könnyen magát! Előbbi már a 13. játszmában 50-est ünnepelhetett, majd a teára, ami a 14. játszma után volt, 73/1-ig hozták föl a csapatot. A 25. játszmában Bethell is elért 50-ig, a 27-edikben pedig Duckett 100-ig – és további aggodalomra adott okot Új-Zéland számára, hogy Blair Ticknert még az első félidő végén, amikor ütött, csúnyán sisakon találta egy rövid labda, és most (nyilván emiatt) annyira rosszul lett (valószínűleg agyrázkódást szenvedett), hogy el kellett hagynia a pályát. Végleges cserével Zakary Foulkest hozták be a helyére. Végül Duckett 113-mal kiesett, de a helyére bejövő Joe Root Bethellel már végigvitte a napot, 223/2-ig, Ez már nem is volt olyan rossz Anglia számára, még ha 215-ös hátrányban is voltak!

A harmadik nap eleje hasonló volt a másodikéhoz, csak más előjellel. Tegnap Új-Zéland nem tudta kihasználni, hogy addig jól állt, most pedig Anglia nem tudott elegendő futást hozzátenni a tegnapi nap végi kellemes alapjához. Például Root nagyon hamar kihullott, majd pillanatokon belül Bethell is követte, és nem kellett sokat várni a mai 3. kiesésre sem. Ezek után Harry Brook még begyűjtött 58-at, meg még volt pár kitartóbb ember, de lassan ők is búcsúztak, az utolsó 3 ember pedig megint gyors egymásutánban mehetett le a pályáról. Foulkesszel jól jártak az új-zélandiak: ő például 3 kaput szerzett ma. Összességében 354-es angol pontszám lett a vége, ami 84 futásos új-zélandi vezetést jelentett, és mivel a pálya lassan egyre trükkösebbé vált, így ez tetemes előnynek volt mondható. Igen ám, de Latham és Conway, az első játékrész hőse ezúttal egy számjegyű eredménnyel búcsúzott, úgyhogy mégiscsak visszatértek az angol remények! Egy kis ideig. Mert aztán például Rachin Ravindra jól beásta magát, ahogy mondani szokás, és 50 fölé is eljutott. A nap 120/3-mal ért véget, ami összesítésben 204/3-nak felelt meg.

A negyedik napon Új-Zéland szép komótosan ütött, nem siették el nagyon a gyűjtögetést. Ravindrának is viszonylag sok időbe telt, mire elért 94-ig – aztán a 100-as nem jött össze, mert ekkor kiejtették. Az ebéd így 180/4-gyel jött el, ezt pedig egy kiesés mellett Mitchell 50-ese követte: ehhez viszont összesen 170 (!) dobásra volt neki szüksége! De ez a türelem szépen kifizetődött számára: ő folytatta ezt a lassú, de tovább érő haladást, míg sok társát elvesztette. Teánál 234/8 volt az állás, majd a hátralevő időben Ben Sears esete volt még érdekes: kézsérülése miatt visszavonult, de 5 labda múlva kiesett a helyére érkező ember, ő pedig máris visszajött... De már csak Mitchell 100-asát várták meg Új-Zélandnál, aztán hagyták, Sears is hadd pihenjen: lezárták a játékrészt. Az állás 288/9 volt, összesítésben ez 372-es előnyt jelentett számukra. Időközben egyébként egy nagy hír érkezett: Ben Stokes befejezi nemzetközi pályafutását! Na persze ezt a meccset még befejezi előbb... A negyedik játékrész kezdetén még az ellenfél játékosai is díszsorfalat álltak neki – ugyanis ő volt az egyik nyitó ütős! Gyorsan össze is ütött 30 futást, de aztán kiesett – de ami még nagyobb baj volt Angliának, hogy további 3-an is búcsúztak ebben a 15 játszmában, ami belefért még a napba... Furcsa, ész nélküli, de igazából szórazkotató játékot láttunk az angoloktól: néha ilyen is van! A nap 103/4-gyel ért véget, ami 269-es vendégelőnyt jelentett.

Az utolsó napon (amikorra ingyenes volt a belépés a szurkolóknak) Anglia legfeljebb már csak a döntetlenért küzdhetett, bár azért sem sok eséllyel. Főleg úgy, hogy a mai 4. játszmában máris ketten kiestek – a második alkalommal, ami egy kifutás volt, az új-zélandi mezőnyjáték, a közvetlen rádobás volt mesteri Henry Nicholls részéről. A pályára ekkor érkezett meg Jamie Smith, akiben az angolok utolsó reménye volt: ő nagyon kitartó volt végig, de a többiek egy idő után elfogytak mellőle. Az ebéd 191/7-tel telt, de utána hamar kiesett az utolsó 3 ember is, többek között egy újabb szép közvetlen rádobásból, ezúttal Mitchell Santner részéről. Új-Zéland így 160 futással nyert, 1999 óta először angol földön egy legalább 3 meccses tesztsorozatban!

A világbajnokság tabelláján ezzel Új-Zéland maradt a harmadik, Anglia pedig maradt a 7-edik. Ami pedig egymás elleni örökmérlegüket illeti a férfi tesztben: az még mindig hatalmas angol fölényt mutat. 118 találkozásuk közül 55-öt nyert Anglia, 47 döntetlen lett, és csak 16 új-zélandi siker született.